Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888
u 2. A héjak szélei. Ezekre nézve úgy tájékozódunk, hogy azt a részét a héjnak, melyen a hűhók vannak függélyes helyzetben fölfelé tartjuk, ez a rész a kagyló felső vagyis záros széle, mert itt találjuk a zárókésziiléket, de máskép a kagyló háti részének is nevezzük. Evvel ellenkező állású széle az alsó széle vagy pereme, az a széle, mely felé a búb néz a mellső, végül az, a melyik ezzel ellenkező irányban van a hátsó széle vagy pereme a kagylóhéjnak. A szélek vagy zártak, ha egész hosz- szukban mindenütt összérnck, vagy nviltak, ha némely helyen nem érnek össze. A szélek még lehetnek élesek vagy tompák. 3. A két héj vagy teknő közül az egyik a jobb, a másik a bal. A különbséget úgy teszsziik meg, ha a kagylót függélyes helyzetben bulijával fölfelé és hátsó, a búbtól távolabb eső permiét magunk felé fordítjuk, most az a teknő, a melyik jobb kezünk felé esik jobb, másik a bal. A teknők ritkán teljesen hasonlók; de azért egyenlőtleneknek (inaequivalvia) csak akkor mondjuk, ha a teknőic nagyságra, boltozatra, peremzetre, vagy a külső felület alkotására nézve is eltérnek egymástól (pl. az osztriga, spondylus stb.) Néha, akkora lesz az egyenlőtlen ség, hogy a kisebb teknőfél a nagyobbikat csak mint egy lapos, sőt néha homorú fedő zárja, úgy, hogy teljes részaránytalanság áll be (pl. Pecten maximns, jacobeus stb.) Különösen azoknál gyakori jelenség ez, melyeknél az egyik teknő valami aljazathoz, pl. sziklához nő, ezeknél az alsó teknő domború marad, kiöblösödik, inig a felső eilapúl, sőt be is lmmorodik; de az ilyen teknők is jól záródnak. Ha azonban az állat a teknők között levő nyilason kinyújtott selyemszálak (Byssus) segítségével tapad valami tárgyhoz, nem áll he szükségkép asymmetria (pl. az evezőkagylók, a tridacnák stb.) 4. Zárókészülék. Rendkívül érdekes és felette czél- szerii készülék tartja össze, zárja be e kagyló két héját. A kagyló felső záros peremén találjuk kívülről a sarokpántot (ligamentum). Ez igen rugalmas, összekötő készüléke a két teknőnek, mely rugalmasságánál fogva mindig ki akarja azokat nyitni, a periostracum megvastagodásá- ból keletkezik (Schmarda: Zoologie II. r. 238. 1.) Áll a
