Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885
teztetnek alá, hogy felfrissüljön, Az eddig fojtó, poros lég üde és tiszta lesz. Uj kedvet kap mindenki a még látnivalókra. Díszes, bíboros fövezéri sátort ütnek föl a Hercules- szobor tövében. Körülötte több apró sátort. A fövezéri sátor nyílt elörészében trónszerü emelvény van a Porsen- nát ábrázoló gladiator számára. A sátor előtt egy oltár áldozatlángja lobog. Következik a történeti hűséggel előadandó jelenet. Porsenna, Clusium királya, teljes fejedelmi díszben jelenik meg nagy kíséretével. A fövezéri sátorban a király és egyik díszesen öltözött vezére foglalnak helyet, fejeiken babérkoszorúval. A vezérnek öltöztetett rabszolga jelen esetben egy halálra Ítélt gonosztevő. A táborban sürgés-forgás van. Most osztják ki a katonák zsoldját. A háttérben egy gyanús kinézésű katona ólálkodik, ruhája alatt valamit rejteget. Fegyver nem látható nála, mert a többi is fegyvertelen. Senki sem ügyel rá az általános zajban. Egy pillanat alatt a fövezéri sátor emelvényén terem és jobb kezében magasra tartott tőrét markolatig döfi áldozatának, a fővezért ábrázoló rabszolgának, szivébe. Néhány hörgés után kiszenved az áldozat. Most mindenfelől megragadják a gyilkost és iszonyéi ordítással szétmarczan- golni akarják. De Porsenna int. Néma csend leszen. A fejedelem tudni kívánja a gyilkos kilétét és tettének okát. A gyilkos történeti hűséggel mondja el C. Mucius hősi szavait, hogy ő római polgár s Róma ellenét, Porsennát, akarván megölni, sajnálja, hogy tévedett s a király helyett a vezért ölte meg. A haragra lobbant király tüzhalállal fenyegeti Mu- ciust. Ez, hogy megmutassa, mennyire megveti a halált, önként rohan az áldozati oltár lángjához s jobb karját a lángok között félig elperzseli s ha vissza nem tartják, porrá égeti. Egy sziszszenés, egy jajszó sem lesz árulója a rettentő fájdalomnak, melyet az elitéit rabszolga érez. Szinte büszkén hordozza szét tekintetét az ujjongó, tapsoló és tomboló nézők nagy tömegén, mosolyogva állván a ráhulló virágzápor között.
