Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

A király e látványra megdöbbenve ad kegyelmet Muciusnak, kit ezután már méltán Scaevola (balkezű) melléknévvel illethetnek. A félkezü Mueius végül, mintegy hálából a megkegyelmezésért, fölfedezi a királynak, bogy még háromszáz ifjú esküdött össze élete ellen, s minden perez halált hozhat fejére, ha rögtön el nem hagyja Róma területét. A király és serege a koholmánytól megrettenve távoznak a küzdtérről. A diadalmas Mueius Scaevola pedig, a tényleg elitéit rabszolga, a nép örömrivalgása közt térdre hullva fogadja a császártól a — most már valóságos — megkegyelmezést.

*

Hosszabb szünet következik. Sokan elhagyják a színkört, hogy egy séta által felüdüljenek. Köztük ismerős lovagjaink is. Halljuk csak, mi indította őket távozásra.-— Nem állítatom tovább e véres látványokat, bátyám! — szól az ifjabb. — Mindenütt vér és vadállati marczan- golás. Nemcsak a fenevadak féktelenkednek itt; az emberek egymásnak öldöklőbb vadállatai. Undorít ez a sok kegyetlenkedés. Távozzunk!

— Jól van, Quintus, menjünk. De én azt hiszem, hogy az állathajszákat (venationes) kivéve, a többi eléggé tisztességes mutatvány volt. Kevés okod lehet az undoro- dásra, ily szép történeti esemény valóságos fölujulását szinről-szinre látva.

— Annál rosszabb. A kegyetlenkedés szép mezbe öltöztetve is vérfagyasztó látvány marad. A legcsillogóbb külszin sem takarhat el ily iszonyú valóságot.

— De gondolj arra, Quintus, hogy a kivégzettek halálra Ítélt gonosztevők voltak, kik életükkel tartoztak kiengesztelni a megsértett társadalmi rendet,. A dolog inkább az igazság és jogosság nevére méltó, semmint elitélésre.

— Az nem menti e kegyetlen kinzatásokat. Ha gonosztevő valaki, lakoljon halállal; de halála ne mulatság tárgya legyen, hanem az igazságszolgáltatásé. Hiszen ily hősi külszin alatt a hamis dicsőségnek gyújtunk áldozatoltárt s vágyat ébresztünk a gazemberekben ilyen halálnem után!