Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

Amott egy csapat köti;Ihurkos (laquearii) ide-oda fut­kos, majd leguggolva, majd fölugrálva kerülgeti a myrmil- lonokat, egy si sakos éspánczélos csoportot, kik súlyos dár­dájukkal keresztül szúrni igyekeznek ingerlőiket. Távolabb meg embernagyságu, négyszögletes paizs- zsal, rövid egyenes karddal ellátott samniták küzdenek a náluknál sokkal gyengébben felszerelt thrakokkal, kiknek kis kerek paizsa, hosszú görbe kardja nagy ügyességet igényel a védekezésre való használatnál. Vannak egészen vasba öltözött gladiátorok is, kiknek fegyverzetén a réseket és nyílásokat ellenfelük mozgé­konysága minduntalan megtalálja. A párbajvivók kettesével küzdenek egy rövid egyenes karddal, hogy egymás testéhez annál könnyebben férhes­senek. Ezeknél legelszántabb a harcz. Kard és szem egyaránt villog, a száj dühtől tajtékzik s az ügyes hárító mozdulatok a támadót még jobban neki bőszítik. Irgalom nélkül szúr és vág az egyik, boszantó hidegvérrel hárít a másik. Különösen egy, a játékhirdető tábla szerint Car- pophorusnak nevezett, hatalmas szőkefürtü, kék szemii, ger­mán gladiator vonja magára a sok közül a figyelmet, ki már hatodik társát szúrja le rettenetes nyugalommal és ijesztő biztossággal. A közönség vadul tombol s arabszolga fölszabadítását követeli. Mig a császár a pálczaalaku vasvesszőt (rudis) és a „Spectatus“ feliratú elefántcsont táblácskát (tessera) adja át a kitüntetett bajvívónak, mint visszanyert szabadsága jelvényeit: addig általa megölt társait Merkur és Charon*) alakjában rabszolgák hordják el az arénáról a halálistennő kapuján át a halottas kamrába. Carpophorus nevét dicsőíti minden ajk, az ő éltetését hallja minden fül. Csakhamar a szinkörön kívül is meg­tudja a közönség a nagy eseményt, hogy az arénának győzhetetlen gladiátora van. Csakhamar lovasok vágtatnak elő leeresztett sisak­ellenzővel arezukon és hosszú nyársalaku rúddal kezük­ben (spiculum). Arczuk teljesen el lévén takarva, mitsern *) Merkur, egyike a 12 főisfennek, az alvilági istenek birnökeUl szol­gálván, ö vezette a Styx alvilági folyóig az emberek lelkeit, Charon meg, mint a Styx hajósa, a folyón átszállította azokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom