Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885
24 látnak s csak úgy vaktában rohannak egymásnak. Hol a levegőbe szurkálják dárdájukat, hol egymásba ütik, meg újra liandabandáznak.*) Óriási, durva hahota kiséri e szánalmas vergődést mindaddig, inig vagy az egyik vagy a másik súlyosan meg nem sebesül. Majd a szekérről harczolók (essadarii) robognak elő. Nyolez kettősfogatos egyforma fegyverzetben, hosszú dárdával ellátottan fordul egymás ellen. Ágaskodó méneik foltartóztathatlanul rohannak s e szédítő vágtatás közben a harczosok egymást helyükből kiütni igyekeznek. Ezen a galloknál divatos harczijáték**) az újság ingerével is hatván a nézőkre, az eddigieknél is szokatlanabb érdeklődést kelt. És csakugyan, kívülről is nagyobb számmal tódul be a nép s elfoglal minden talpalatnyi tért. Négy szekér kormányosával együtt szerencsétlenül járt. A holt gladiátorokat a már ismert módon takarítják el. * „A szelídített állatok elővezetése!“ A híradók e kiáltására az amphitheatrum üléssorai alatt látható ajtók mindenike egyszerre felnyílik. A csodával határos látvány igézete alatt állunk! Vérengző oroszlánokat, szelidíthetlen- nek hitt tigriseket, gyönyörű párduczokat, roppant testű elefántokat tizével-húszával vezetnek elő a rabszolgák és állatszelidítők. Czifra szalagokkal és aranyos övvel ékesit- vék e vadak. És mintha csak kicsiny ölebek volnának, a nyakukra kötött színes szalagok segélyével engedik magukat idestova ránczigáltatni. Zugó tapsvihar és kendőlo- bogtatás jutalmazza e vakmerő kísérleteket. És ime, a meglepetés még mindig fokozódik. A császár előtt magukat mélyen meghajtó vezetőik intésére első lábaikra térdelnek a fenevadak s hódolatuk jeléül fejeiket rázzák. Leírhatatlan az izgatottság, mely elfogja a közönséget e látványokra. Mindenki látni igyekszik e csodaszerü dolgot. Ezrével tódulnak be a kiváncsi látnivágyók, egymást szinte agyonnyomják az emberek. Félelmetes oroszlán kis ebbel játszadozik. Otromba elefántok fuvola hangjai mellett tánczmozdulatokat tesz*) Innét Cicerónak ez a kifejezése: Andabatarum more pugnare. Ad Fain. VII. 10. **) J. Caesar Bello Gall. IV. 33. hja le e játékot.
