Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
7 Férj vétkezett neje ellen* lia az férfi kötelességét nejével szemben nem teljesítette, hanem e helyett kicsapongásokra adta magát. YP- ххашёгы; í,-abípwv-t nyújthatott be az örökbe fogadott leány nevelőatyja ellen, ha ez vele rosszul bánt s nem akarta kiházasitani, illetőleg az esetben, ha a nőt semmiféle rokona elvenni nem akarta, s a czélból, hogy a leány máshoz mehessen férjhez, — mennyasszonyi hozományát számára ki nem adta.12) 4. yp. £-iTpo7ríc °ly gyámok ellen, kik az árva vagyonát vagy épen nem, vagy igen olcsón adták bérbe, s igy az árvát megrövidítették. Ily vádat bármely attikai polgár emelhetett az árvák nevében a megillető hatóság: az archon elé a bűnös ellen, kit, ha bűntényének nagysága nem lépte át joghatósága körét, maga az archon Ítélt el, ellenkező esetben pedig az itt történt anakrisis után a Heliiia törvényszéknek adta át az ügyet az archon Ítélethozatal végett, mely ítélet a bírák belátására lévén bízva, igy a büntetés is timétos volt.13) 5) yp. üjipsco;. E szó már maga is meghatározza a bűntényt, mely szóval vagy tettel való bántalmazást jelent. E vádforma alá tartozó bűntények közül főleg a következőket kell érteni: ba valaki egy nőt erőszakos módon meg- becstelenit, vagy más valakin nemtelen, természetellenes erőszakot követ el. E bűnügyet az epitimos attikai polgáron kívül bárki más is feljelenthette, s maguktól a felektől függött, vájjon ezt mint privát, vagy mint nyilvános bűnügyet tárgyalják, de csak azon esetben, ha a bűnös athéni polgár volt, inig ha a bűnös, rabszolga vagy idegen volt, akkor ennek, mint nyilvános bűnügynek kellett tárgy altatnia.1 Hatósága e főbenjáró bűnügynek Solon törvénye értelmében a thesmotheták voltak, kik e bűnügyet a vád benyújtásának idejétől számított 30 nap alatt a Heliiia törvényszék előtt tartoztak letárgyalni; az elitéltre pedig a Heliäa törvényszék szabta ki a büntetés nemét és nagyságát. A vádló, ha beszüntette megindított perét, vagy ha nem szüntette is be, de a szavazásnál nem kapta meg a bírák szavazatának ötödrészét, — az állampénztár javára mindkét esetben 1000 drachmát tartozott fizetni, hogy ne legyen többé kedve mást '«1 Soli. M. u. O. ‘290. í'-'j Sell. .4. Att. Pr. 291. Tólfy: C. J. 1.G3 ,4) Tél fy; u. o. 1127, és G19. ,ő) Téli у; u. o. Uöb.
