Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
8 alaptalanul gyanúsítani, rágalmazni; ha pedig az igy elitéit feljelentő bűnös idegen volt, rablánczra füzetve mindaddig ült a börtönben, mig kiszabott pénzbírságát le nem fizette. Ezzel rokon természetű vádak: 6) a yp. aoiy_£iac, a liázasságtörés vádja. E vétséget az követte el, ki másnak nejét, leányát, testvérét vagy anyját, ha mindjárt ezek beleegyeztével is, megbecstelenitette. Schömann-Meyer nyomán Heffter állítása szerint e vád alá nem eshetett az olyan, ki egy idegennek, vagy egy rabszolgának hozzátartozóival bánt el ily módon. Ily eseteknél az athéni törvény a sértett feleknek: a férjnek, vagy az úgy nevezett *úpio4-nak megengedte, hogy az okozott sérelem megtorlására nézve választhasson: vájjon ő maga akar-e a bűnösön privát elégtételt venni, vagy pedig az ügyet nyilvánossá téve, a törvényszék ítéletére bízza V A privát elégtétel a legtöbb esetben abban állott, hogy a sértett fél a tétten ért bűnöst egyszerűen kivégezte, vagy pedig rajta az ismeretes paratilmos és raphanidosis-féle műtétet hajtotta végre.16) A házasságtörö nőt, ha ennek beleegyeztével történt a gyalázat, Solon törvénye értelmében (Télfy: 1171—72) a férj tartozott házától elverni, s erősen megtiltani neki, hogy valamely nyilvános helyen megjelenhessen, vagy bármiféle ékszert viselhessen. 7) yp. тсроосусоу sixc, a kéri tök aljas üzelmei ellen emelt vád, Platon (Theät. 10. §. 150. 1.) szerint olyanok ellen, sáv ti; jXs’jitcpov Trxörx vi' yuvocix« TcpoxywysúSvi az elitéit büntetése a halál volt.17) 8) yp. !ÍT«tpfi«Tswc. E vád azon ifjút érte, ki más nemtelen vágyának természetellenes kielégítésére engedte át magát. Hatósága mindezen bűnügyeknek a thesmotheták, törvényszéke a Heliäa voltak, ez utóbbi főbenjáró vétségnek büntetése pedig a bírák szigorú Ítéletére bízatott. 0) yp. Try.pavoi'/c, az őrültség miatt emelt vád, melyet csak az őrült legközelebbi rokona, vagy ennek nemlétében más valaki nyújthatott be. E szomorú peres ügy miként való elintézése a bírák ítéletére volt bízva. Erre nézve Sophokles és ennek fia Sophonnak esete szolgáltat egy szomorú példát. Az ókori dramaturgia e kiváló képviselőjének fia minden áron szeretett volna idő előtt atyja birtokának tulajdonosává lenni, s mivel ezt máskép nem vihette ki, W) Télfy: u. o. 1169-1184. Télfy ; u. o. 1178. Seb, M. u. o. 333.
