Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883

24

jogát is arra nézve, hogy valaki ellen azután vádat emelhessen akár a graphé, akár az apagogé, akár pedig az ephégésis alakjában.5 '•)

A leggyakoribb bűnesetek, a melyek ellen ezen eljárást vették igénybe, az apagogével megegyezőleg a következők: a nagyobb mérvű lopási, rablási bűntények; oly egyének bűnei, kik a becsületét vesztett s ez alapon száműzött, de minden engedély nélkül mégis visszatért bűnösnek, vagy gyilkossággal vádolt egyénnek házában helyet ad a czélból, hogy azt méltó s szigorú büntetésétől megmentse, vagy ki az állampénztárból bármi csekélységet is elsikkasztott. Alkalmazást nyert továbbá e vádfonna még az oly bűnös ellen is, ki másnak, privát embernek vagy az államnak megszökött szolgáját tudva maga számára felfogadta; oly bűnös ellen, kit büntette minősége után más vádformának kellett volna ugyan érni, de betegsége miatt ez nem volt végrehajtható.52’) Némelyek állitása szerint e vádforma alá esett azon bűntény is, ha valaki a Minervának szentelt olajfák közül csak egyet is meg nem engedett czélra ásott volna ki, de már Sch. M. 247. szerint: es ist zu bezweifeln, dass die Athener das Hinführen eines der neun Archonten, oder eines Mittgliedes des Areopages zu dem Orte, wo ein Oelbaum ungesetzmässig abgehauen worden ist, so benannt haben.

h.) Фота;.

Már maga e szó: <pxivsiv eléggé jelzi e perrendtartás mibenlétét, s mint Lübker s v. mondja: Phasis ist eine Oífenbarung eines verborgenen Vergehens. Xonophon Cyrop. I. e szavai: (pxivouot [fsv á^óXxp5£oisv5tx<7TOV, Tix't тöv scXXojvő jíooXó- |x£vo?„ r," ti; iXXí~/) ti tűv voy.iv.ojv — eléggé megmagyarázzák e sajátságos perrendtartás lényegét. Jellemző tulajclonságairól bővebb fel világosit ást, mint Sch. M. mondja, nem szerezhetünk. Annyi mégis tény, hogy a felperes vádpontjait papirra tartozott letenni, s mellé még a megidézésnél megkívánt tanuk neveit is tartozott vádlevelében megemlíteni, és csak úgy nyújtani be phásis-nak nevezett vádiratát a bűntényt megillető hatóságnak. A perrendtartás e nemére azonban némi adatot nyújt számunkra Schömann „Antiquit.“ 271-ik lapján, hol a phasisról megemlékezve, a következőket mondja: Proprium huic actioni hoc praecipue fuit, quod accusator, si vicisset, partem eius pecuniae, in quam reus con51) Tclfy: 792. 52) Télfy: 790-91, Sch. M. ‘244.