Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
12 E perrendtartás alá kell még soroznunk e négy bűnesetet, melyet bármely athéni polgár feljelenthetett: 1.) ha egy idegen ember athéni nőt vesz nőül, s viszont, ha egy athéni nő, idegenhez megy férjhez. E bűntény miatt az illető bűnös az attikai törvény értelmében vagyonával együtt az állam birtokába jutott, s az igy elkobzott vagyon harmadrészét a feljelentőnek adták; 2.) oly polgár ellen, ki idegen, nem attikai származású nőt rokonának vall és mint ilyet valamely attikai polgárnak ad nőül. E vétség büntetése a legmagasabb fokú atimia volt, mely száműzetésből és vagyonának teljes elkobzásából állott. 3.) oly polgárnő ellen, ki nem polgárhoz ment nőül; — büntetése 1000 drachma volt az állampénztár javára; s végre 4.) oly polgár ellen, ki mint xópio? egy polgárnőt idegenhez ad nőül; e vád tulaj onképeni neve: yp. ^ау<Ьуж, büntetése timétos volt.27) Ь.) AZ EÜ0-ÓV7]. A kötelezettség: sáfárkodásukról számot adui az attikai törvény értelmében, kivéve a teljhatalmú néphatóságot és a bírákat, — minden rendes és rendkívüli állami, vagy hatósági tisztviselőre, sőt még magára az 500-ak tanácsára s Ephialtes után még az Areopagra is kiterjedt. A hivatalnokoknak viselt dolgaikról való e számadása legtöbbször bizonyos meghatározott időben, t. i. a hivatalidö letelte után nyomban történt, sokszor azonban az egyes tisztviselőket az általuk elkövetett s mások által felderített bőntényök után bármely szabad, köztiszteletben álló athéni polgár rögtön felelősségre vonhatta; igy pl. ha az archon részegnek találtatott, rögtön eüthüné alá vonatott s halállal lakolt.28) Némely hivatalnokok azonban, mint pl. a követek, követségük letelte után csak akkor számoltak be, mikor nekik tetszett, ki, ha megnyerte az öt kiküldő nép jóváhagyását, a Minervának szentelt olajfaágakkal megkoszorúzva az ö tiszteletére a Prytanneumban rendezett lakomára ünnepélyesen meghivatott.29) Ennyit az eüthünéröl s annak jelentőségéről. Többes számú alakjában azonban az eöíhivas már magát a törvénykezési eljárást és azon bánatpénzt is jelenti, a mely oly bűnössel szemben szokott alkalmaztatni, ki az állami közügynél szolgálva, valami államellenes tettet követett el.30) E számadásra való vonatás hivatalosan a thesmotheták által és pedig valamely törvény-csarnokban történt, hol a 27)Télfy 616-17; 2>) Télfy 1013; *9) Télfy 222-23; 30) Télfy 1052.
