Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
13 ténykedést megelőzőleg e hatóság heroldja által kikiáltatja, hogy ez, vagy ama tisztviselő számadásra vonatott, és egyszersmind felszólítja az ott egybesereglett népet, kinek lenne e hivatalnok ellen valami kifogása az állampolgárok közül; a mely kifogásoló azonban nem csak közvetlen e felszólítás után, de az egész ténykedési, beszámolási idő alatt is jelentkezhetett.31) Vádló nem létében az eüthünére vont egyszerűen csak arra szóüttatott fel: adjon számot működéséről, mit ha a főszámvevőség kielégítőnek talált, akkor az eüthünére vontnak úgynevezett decharge-t, igazoló okmányt állított ki és beszámoló beszédét rövidke kivonatban kőbe vé- setve közszemlére tétette ki; ha pedig beszámolóját nem találta kielégítőnek, sőt inkább a számvevőségnek alapos gyanúja volt arra, hogy az illető számadásra vont egyén meg volt vesztegetve, vagy sikkasztott, akkor a gyanús egyént egy kitűzött napra maga igazolására, vagy a bűnöst terhelő gyanú felderítése végett erősebb vizsgálat, anakrisis alá vettette, és ha a gyanú itt valónak, ténynek bizonyult be, akkor az egész ügyet a főszámvevőség a bűnt megillető törvényszéknek, a bűnt megillető vádformában adta át, hol a vádló szerepét ex oífo a synegoroknak kellett vinniök. Ha a herold felszólítására vádló jelentkezett, akkor ez vádját Írásban (voxvr) tartozott benyújtani; az igy vádlottnak pedig mindaddig kint az agorán kellett várakoznia, mig a herold által ügye rövid tárgyalására a logisteriumba nem idéztetett, honnét, miután már a thesmotheták az elöleges vizsgálatot: az anakrisist megejtették, — a főszámvevőség a bűnügyet és a vádlottat a bűnt megillető törvényszéknek adta át, hol azután a rendes perfolyam annak rendje és módja szerint kezdetét vette. Az egész vizsgálat, ha a számadásra vont egyén valamely állami pénzt kezelő tisztségnek volt tagja, két részből állott: 1.) az úgynevezett Xóyo;-ból, a tulajdonképeni beszámolásból, 2.) az EiWbvai-ból, a részletes számadásból viselt dolgairól; az oly tisztviselőnél pedig, ki pénzkezeléssel nem volt megbízva, csak az utóbbi vétetett igénybe. E vádformánál a perlekedés igen nagy költséggel és igy magára a vádlottra nézve is szigorú Ítélettel járt, mit a bírák határoztak meg, s igy maga e vádforma, következményeiben timétos volt.33) S1) Sch. M. 222. 32) Ssb. M. 216-22, Télfy: 1052.
