Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1882
I. A görög jog és törvénykezés fejlődése, különös tekintettel az attikaiaknak a főbenjáró bűnöknél alkalmazott perrendtartására. Az első ember, ki a társaságba lépett, érezte a társulás szükségét; mert igy mig egyrészt másnak is védelme alá jutva saját létét jobban biztosítottnak láthatta, — úgy másrészt adott képességének — mások behatása folytán — bővebb kifejthetését biztosabban remélhette. Ez örökké igaz forrásból merítette Fichte ama meggyőződését: „Az ember csak emberek között lehet emberré.“ így gondolkoztak a Haemus déli lejtőjét lakó népek is; midőn megunva évszázadokon át tartó elszigetelt s vad*) életmódjukat, társaságba kezdtek gyűlni, melynek föltételeit, alapját az állandó lakhely, az embereknek egymáshoz való viszonya, — kapcsát pedig az egymás iránt való jog s kölcsönös védelem képezte. Kezdetben egyes családok egyesültek a czélból, hogy egymás közt bizonyos törvények szerint éljenek. E családok később nagyon elszaporodva, nagyobb testületet alkottak. Ekként az egyesülésből idők folytán az állam keletkezett. Valamint minden, úgy a régi görög államnak is törvénykezése, joggyakorlata oly fontos lényegét képezte magának az államnak, hogy annak behatóbb ismerete nélkül nem szerezhetünk sem biztos tudom ist a régi görög állam ügyekről, sem pedig teljes áttekintést magáról az állami életről; mert épen e törvényszékek — mondja Schömann-Meyer „Der attische Prozess“ ez. munkájának bevezető soraiban — képezik az állami *} ™*«™***™ barlangokban laktak elszigetelten, melyekből I t Jjm^ kl. “£lia. bogy a durva eledelek felett a vadállatokkal megkuzdjenek. Plat, in Prot. t. 1 p. 32 ’. Paus. lib. 8. cap. 1. p. 599 1*
