Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1882
20 törvényhatóság a felperes és alperes jelenlétében az egyes vádpontok természetét kutatta s Ítélt a fölött, mely hatóság elé tartozott az ügy, vagy ha a vádlevélben valami formahibát talált, akkor annak helyreigazítását követelte,5e) Ezen eljárás a pör megindítása körül volt az u. n. anakrisis. Ennek végeztével tehát az ügyet a bűnt megillető törvényszék,57) illetőleg a heli- asták, *— mint választott bírák — elé került, tárgyalás és Ítélethozatal végett. Maga a tárgyalás napja a törvény által Íratott elő s ez Demosthenes szerint legtöbbször az anakrisis bevégez- tétől számított 30-ik nap volt.58) Legtöbbször a törvényhozó testület (a thesmotheták), mint törvényhatóság, jelölték ki a törvényszékét s magát a tárgyalás napját is. A tárgyalásra kitűzött napot indokok alapján egyik vagy másik perlekedő fél kérelmére el is halaszthatták, de ilyenkor a halasztást kérő fél esküre köteleztetek (wwg-oaía), hogy a halasztás kérelmét támogató indokok valódiak, ha pedig az ellenfél kétségbe vonta az ellenfele által előadott indokok hitelességét, ellenesküt tett le (xv9vm)y.od«)59) Az erre vonatkozó rövid tárgyalás után vagy megadatott, vagy nem a halasztási engedély; ha igen, akkor a halasztást kérő fél határozta meg a tárgyalás napját Ha ezen az alperes nem jelent meg, in contumaciam elmarasztaltatott, — ha pedig a felperes maradt távol, akkor ez 1000 drachma fizetésére és még atimiára is Ítéltetett, magának a pernek pedig vége szakadt. Az atimiának három nemét különböztetjük meg; az első és legenyhébb a jószágvesztésben, a második a polgári jogok elvesztésében s a harmadik jószág és a polgárjog elvesztésében állott. Már fönnebb említettük, hogy mindenféle főbenjáró peres ügynél a vádpontokat Írásba foglalva, mint okmányt kellett átadni a törvényszéknek. Ez iratot illetőleg, melynek vádlevél volt a neve, közelebbről megjegyzendőnek tartjuk, hogy a vádlevélnek négy pontja volt 1) maga a vádlevél felirata 2) a vád fő pontjai hivatkozással a törvényekre, mely eljárásból kitűnik, hogy mennyire kellett ismerniük az athéni polgároknak a törvényeket, 3) a felperes által kívánt büntetése az alperesnek, hol ez szükséges volt és 4) a meghívott tanuknak sajátkezű névaláírása.60) E vádlevelet és az ehhez tartozó okiratokat mindkét perä6) Sch. M. At. Pr. 594—603. i7) Télfy C. J. 610. 58) Scii. М. At. Pr. 693. °9) Télfy C. J. 660., 711., 714. Voltak egyes peres ügyek, mint
