Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1882

küje Avi(oiAotfí*, e kettő együttvéve 3swo.o<?íy.-nak neveztetett.52) E letett eskü mellett úgy a fel- mint az alperes egyes állításait még tanuk által is tartozott megerősíteni. Először a felperesnek volt joga az alperes ellenállásait tanuk által érvényte- leniteni, s ha ezt nem tette, az alperes léphetett fel ellenálli- tásaiuak igazolására tanúival.

Hamistanuság esetén mindkét perlekedő fél az erre kirendelt törvényszék elé állíttatott, mely azután a fő per (урхьг) mellett mellékper (-apaypao/i) lett s mig ez utóbbi el nem intéztetett, addig a főper folyama függőben maradt53) Ha most az alperes a mellékpert megnyerte, — akkor a főper megszűnt; de ha nem nyerte meg, akkor a mellék-per bevégezte után a főpert folytatták. Ha azonban a felperes a mellékper elvesztésénél nem. kapta meg a bírák szavazatának 5 öd részét sem, akkor még 1000 drachmát is kellett fizetnie az állampénztár számára, hogy ezentúl ne legyen kedve oly könnyelmű módon, minden alapos ok nélkül pert kezdeni.54) E paragraphén kívül létezett még a pernek egy más alakja is az ávTiycaov, melyet az alperes nyújtott be a felperes ellen. Ennek tárgyalása tökéletesen azonos volt a paragraphé tárgyalásával, csakhogy az alperes, ki az an- tigraphénál felperessé lett swoßeMa czimen bizonyos pénzösszeget tartozott lefizetni s az eskü és tanukon kívül más bizonyítékot is tartozott felmutatni.55) Az eskü és tanubizonyitás után a

határoztatok meg és pedig 100—100 drachma értékű ügynél 3 dr., az 1000—10,000 dr. értékűnél 30 dr. volt a lefizetendő összeg, a nagyobb vétségeknél pedig ily mértékbeli növekedett a lefizetendő pénzösszeg. Ez összeg vagy az állampénztár, vagy a pert nyertes részére jutott, vagy e kettő között osztatott meg pl. a phasisnál. A letett biztosítók egy harmadik faja a ттхрх>exTxßoV/j (Télfy C. J. 653.) és a magán ügyeknél TpuTxvvsiov. Mind e biztosíték főleg a főbenjáró bűnügyek egyes meghatározott eseteteinél voltak csak leteendők, de már az apagogé, endeixsis, ephég. és eisang. perrendtartás alá kerülő bűnügyeknél erre nem volt szükség. “) Sch. M. At. Pr. 634. 5S) Télfy C. J. 6 2 2. 54) Sch. M. At. Pr. 539—642 és Télfy C. J. 675, 709, hol a paragraphé eksomosia néven fordul elő, de egy értelemben. 55) 56) Télfy C. J. 678. Az antigraphénál megkívánt bizonyítékok, vagy Ivts/voí, vagy pedig otTzyvot voltak a szerint, a mint azok, vagy a védő ügyvéd ügyességének kifolyásai, vagy pedig akták felmutatása s rabszolga vallatás voltak. Sch. M. At. Pr. 658. adatai szerint tanú csak teljes jogú polgár lehetett ugyan, de gyilkossági ügyeknél a rabszolga is szerepelhetett mint tanú, kinek vallatására azenban — Sch. M. At. Pr. 683. — mindkét fél közös kivánata s Írásbeli kijelentése is szükséges volt.