Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881
8 gesdnél vitt végbe rettentő dulást a törökök közt. Innen kezdve országának javán fáradozott. Nem sokáig tehette ezt. 1061-ben roppant gyorsasággal építtette föl Uj-Zríny várát, hogy az ozmán Stájerbe -való gyakori betöréseit megakadályozza. A rákövetkező évben Montecuccoli olasz származású, roppant hatalmában, — melyet az udvarnál birt, — gőgös és felfuvalkodott fővezér, a magyarokról sértő nyilatkozatot tett. Föllázitotta az egész ízében magyar, hazájáért bármikor halni kész főur vérét; egy élesen és gúnnyal irt röpiratban erősen megfelelt a hazáján kívül élősködő olasznak. A röp- irat névtelenül jelent ugyan meg, de azért mindenki tudta, hogy szerzője Ziínyi volt. Ettől fogva meghasonlás vette kezdetét közöttük, mely Zrínyi dicsőségét ugyan nevelte, mert alkalmat szolgáltatott neki amúgy is fényes pályáját uj és uj dicsőséggel gazdagítani, de a közügynek nem csekély kárával járt. Az 1660. évben olyan volt hősünk, minta czi- kázó villám, mely nyugaton megtámad s kacskanrigós utón futva keleten tűnik el; nem tudja senki hol csapott le. A török Zerinvár lerombolását tűzte ki a béke egyik pontjául, miután azonban visszautasittatott, nagy haddal sietett Magyarország ellen. Zrínyi azonban keményen elverte horvát hadaival a Szávánál; majd midőn ki sem gondolta, Budánál jelent meg, s nyert fényes diadalt. Alig fejezé be ezt, Felső-Magyarországon három helyen nyugtalanította és szabdalta meg az ellenséget. E percztől kezdve a már föntebb említett meghasonlás nyílt szakadássá vált a két vezér közt. Zrínyi rá akarta bírni Montecuccolit, hogy a futó török hadat vele egyesülten vegye űzőbe. De ezt Montecuccoli gyűlölete Zrínyi iránt nem engedte meg. Zrínyi ezután a maga felelősségére vitt a törökkel s neki nem csekély károkat okozott. Innen ismét a délvidékre sietett, hol több ízben vereséget szenvedett tőle a pogányság. Tudtára esvén, hogy magyar ruhába öltözött török csapat akarja magát Csallóközbe belopni, azoknak útját állotta s őket tönkre tette. Had istene volt ő, ki minden ütközetnél jelen van halált hordozó kardjával, hogy itt büntessen, ott meg védjen. Mi szerencsés sors következhetik akkor Magyarországra, ha a legfőbb magyar hadúr nem rejtőzik idegenek fuszlányos köpenyének redőibe védekezés végett, hanem átadja a hadi kardot a lángszellemű és Magyarország akkori vezérei közt legtevékenyebb és legtehetségesebb férfiúnak! De miként a
