Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881
§ történelem bizonysága szerint az Árpádház kihalta után á magyar király udvaránál az idegenek alattomos befolyása érvényesült legtöbbször: úgy akkor is azoknak intriguái nyomták le a mérleget, kik elhagyva szülő földjüket, hazát keresni indultak. Találtak is. Magyarország mindig az a hon volt, mely tárt karokkal fogadta az idegen hazátlanokat, megosztotta velők falatja felét s csak későn vette észre, hogy keblén kigyót melengetett. Alig jött egy uj idegen, a régi sérelmek feledve voltak, s az újak eljátszották más, sokszor gonoszabb alakban azt, a mi elődeik szerepe volt. Nyilt lélekkel és nem födött sisakkal igyekezett Zrínyi az udvart fölvilágosítani, de rosszul választá meg e körhöz az utat, miként ellenei ármánykodásának győzedelme mutatta. Zrínyi nyugtalan lelke harczot kívánt újra és pedig tél közepén. Kinevette őt az udvari tanács. I. Leopold mégis megadta neki a hatalmat, hogy a saját maga által toborzott sereggel megkezdhesse azt. Zrínyi nagy reményeket kötött e hadjárat sikeréhez. Reménye nem csalta meg. Fölszólitására tömegesen siettek táborába a magyarok és horvátok, hogy a legkedveltebb magyar vezér zászlaja alatt hangolhassanak. Európa szeme rajta függött s figyelemmel leste minden mozdulatát. Valóban volt miért e nagy várakozás, mert a bajnok csodákat mívelt. Lelkesülve rontott át Zrínyi a Murán s a már sok év óta török járom alatt nyögő népeknek meghozta az oly hőn várt szabadulást. Innen Pécs felé száguldva tönkre tette a Szigetvárból kirohant s útját állni akaró török csapatot. Pécset ostrom alá fogta, ezzel azonban fölhagyni kényszerülvén, Eszékhez vonult. Itt a törökök által a Duna és Dráván épített colossális hidat kevés küzdelem után lerombolta, illetőleg fölégette, az ellenségtől roppant mennyiségű zsákmányt szedett el és sok ezernyi fogoly keresztényt szabadított meg. Végre Segesd megvívásával vezette seregét pihenőre. Ennyi sikeres és bámulatos működés után nem maradt el Európa hálája. Rakásra halmozták a rettegett hős lábaihoz a kitüntetéseket. A római pápa dicsérő oklevelet, érdempénzt és arczképét küldte; a császár-király birodalmi herczegi czimet ajánlott föl neki. Neve azonban tiszteltebb volt már akkor, semhogy e czimmel még becsültebb$ tenni jónak látta volna. E kitüntetésről tehát lemondott. XIV. Lajos franczia király a pairi *
