Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881
__J____ ezzel elértünk a két hősnek, kik annyira össze vanuak 1‘orrVa, raásodikához, azon Zrínyihez, aki elődök nélkül is képes volt egy remek költői termék megalkotására. Nem számíthatjuk elődjei közé Homerost és Virgiliust; igaz ugyan, hogy mint maga is mondja, tanulmányozta őket, sőt tanult is tőlök, ámde az akkori szegény magyar nyelven ilyen még irva nem volt, azután meg alkotás tekintetében is egészen külön áll tőlük. De lássuk tettdús életét. Gróf Zrínyi Miklós, költő lGIG-ban született. Atyja korán elhalt bár, mégis oly kitűnő nevelésben részesült, minőben akkor a magyar főurak közül csak kevesen. Ezt anyjának, Szécsi Katalinnak, főleg pedig Pázmány Péter bíboros főpapnak, kora legnagyobb vallási szónokának és buzgó hittérítőnek köszönheté, kit atyja gyámul rendelt melléje. Ez őt Nagy-Szombatban, majd Gráczban taníttatta a jezsuitáknál, kik a tudományok vezércsillagai lévén akkor, az alapos és terjedelmes tudományokon kívül, mély vallásos érzületet is oltottak szivébe, olyannyira tisztát, hogy benne a fanatizmusnak legkisebb árnya sem volt felfedezhető. Pedig azon időben neveltetett, midőn a hitvitázásra készült mindenki, úgy, hogy főuraink házánál is napirenden voltak a vallási kérdések. Nyelvtudománya a sok igényű mai kor művelt férfiainak is díszére vált volna. Hat nyelvet beszélt. Hadi tudományát bátorságával egyesítve, a harczmorajban úgy tudta érvényesíteni, hogy úgyszólván, már mint ifjú államhivatalnokká nevezteték ki. Királyi főlovászmester volt először, majd légrádi és muraközi kapitány, később Zala és Somogy vármegye főispánja, cs. kir. kamarás és tanácsos. Ritka szerencse ily fiatal korban ennyi kitüntetésben részesülni. A fegyverek zörejétől soha sem ijedt vissza s magyar főurhoz illőleg részt vett több csatában ezutáu is. így a svédek ellen Szakolczá- nál, hol ritka elszántsággal sietett a király segedelmére; a törökök ellen Kanizsánál sikeresen harczolt. E vitézségéért nyerte III. Ferdinándtól a dalmát és liorvát báni hivatalt 1647-ben. Katonáit anynyira szerette, hogy addig be nem iktatá magát uj hivatalába, mig azok zsoldjokat egészen meg nem kapták. Ez megtörténvén, lG49-ben tartá meg installa- tióját. 1650-ben a portával újabb békét kötött, a kanizsai basa közbejöttével. Ez azonban már a következő évben fölbomlott, s Zrínyi Kosztajniczát vette vissza tőle; majd Se*
