Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1913-06-01 / 5. szám

Nagykároly, 1913. junius 1.

VII?. évfolyam. — 5. szaru.

NAGYKÁROLY

POLITIKA! LAP. A ..Szatmármegyei Közlöny'1 állandó melléklete. Feleld szerkesztő éslaptal#jdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyK^ROLyBéiN, Szölő-utcza 4. sz. SÍ 70|fifUjnwn i ,,T!yiit-tér“ sora 60 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. nUOtlir CLU tOltUmillU. ! A hirdetések közlési dija előre fizetendő. - Egyes számok nem adatnak el.

Eilenparlament

Miután vagy húsz törvényjavaslat s köztük nem kisebb jelentőségű, mint a választójogi reform, hire, tudta és hozzászólása nélkül emelkedett törvényerőre, most újból „ülésre“ gyűlt össze az ellenparlament, hogy az igazi képviselőház hatahlias munkaanyagából néhány találomra és hevenyészetten kiragadott törvényjavaslattal szemben állástfoglaljon. Igaz, nem lehet kívánni, hogy az ellenzék •hozsannával fogadjon valami törvényalkotást, s különösen nem mostani viszonyai között. De hogy csak azért akarjon foglalkozni a legjobb, legmegfelelőbb és az érdekeltek részéről örömmel és türelmetlenül várt törvényjavaslattal, hogy levágja, szóval, hogy az elitélő kritika czél legyen s ne a javítás eszköze, az felháborító volna, ha már — nem szoktatnak hozzá jóele ve. Három törvényjavaslatot tárgyalt az elienparlarnent. Azon, hogy a választójog büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat nem ejtette a lelkesedés mámorába a szövetkezett ellenzéki pártokat, fennakadni természetesen nem lehet, mert a javaslat törvénynyé válása után az intellektuális vesztegetés hatalmas fegyverét csavarja ki a kezükből. Már pedig az ellenzék szereti ugyan a tiszta választást, de csak az ellenfeleinél. Ha tehát ezt | lecsepülték, értjük és méltányoljuk. De I szinte ugyanazokkal a becsmérlő szavak| kai támadták a második javaslatot is, a ! mely a közveszélyes munkakerülőkről szól és a harmadikat, a mely a lelkészi .illetményeknek korpótlék utján való felemeléséről intézkedik.

— Egy lánczszem ez a javaslat a ; kormány gyalázatos munkájából, — ! mondta az uj Platthy György az előbbi javaslatról, Kossuth Ferencz pedig méltatlanul meggyanúsította a kormány in! tenczióit azzal, hogy hátha — a szocziáj listák ellen akarja alkalmazni a kormány.

A kontraparlament ülésén egybej gyűltek egyébkent nagyszerű kedvben j voltak. Úgy látszik,' újra meg mernek j koczkáztatni egy kis reménységet. Hogy ! mire alapítják, titok. De tény, hogy Justh | Gyula hangot is adott ennek a vágyako! zásnak. A Désy-ügy kapcsán azt a kijelentést tette, hogy majd csak eljön az a változás, a melyei — olyan nehezen vár j a közvélemény s akkor ismét helyreáll a i jogrend, újra megerősödik a gazdasági ! élet és az ország megrendült hitele.

Szerénysége tiltotta, hogy néven ne| vezze a gyermeket s a szürke változás j kifejezés möge bujtatta el az ellenzék hatalomrakapásának vágyát A szerénységben azonban nem volt következetes, mert az ellenzéket összetévesztette a köz véleménynyel. Mert azt ugyan nem sikerül elhitetnie senkivel, hogy a közvélemény emésztő sóvárgással vágyná a koalicziós uralmat, a mikor minden úgy ment, mint a karikacsapás.

A közvélemény egészen másként gondolkodik, érez és nyilatkozik: bizalmáról, ragaszkodásáról és nagyrabecsüléséről biztosítja a kormányt.

Az ni ®r. ü. imi.

liklóssy István, mint egyón és mint politikus,

A törvényhozás fórumait nem járta még végig az uj görög katholikus püspökség felállitásáról benyújtott törvényjavaslat, de immár kétségtelen, hogy az uj püspökség székhelye Nagykároly lesz s hogy a kormány első helyen Mik lossy István sátoraljaújhelyi főesperest ajánlotta a magyar érdekek szempontjából fontos poziczióra s a legfelső jóváhagyás természetszerűleg követi ezt az előterjesztés. Kemény, energikus, egészen intranzigens magyar kellett az uj püspökség élére, mert az oláhok nemzetiségi aspiráczióit, amik megyénkben legutóbb már botrányos és tettleges zavargásokban robbantak ki, keztyüs kézzel és sima politikával elintézni nem tehet. Ezért volt az uj püspökség felállításának is kimondott czélja az ukrainista álmok szétfoszlatása és az orosz terjeszkedés visszaszo-Biberach szeretője.

Irta: GáCS DEMETER.

Nemrég találkoztam hajdani csavargásaim hü osztályosával. Nemes barátomat evekkel ezelőtt Dui'azzóban láttam utoljára, egy máltai gőzös fedélzetén. Igen megörültem tehát, az áldott véletlen kegyelméből, igy viszontlátva őt a körúti kávéház üveges asztalánál. Kissé megsápadva csupán, hosszudad arcczal ült ott, megnőtt szemeit áhnatagon pihentetve az előtte fekvő keskeny papírszalagon, melyet három vagy négy czeruzával Írott, fekete sor szántott keresztbe. Egy gyüszünyi, de magasnyaku pohárka állott ezenkívül az asztalon, némi szines folyadék maradványaival.

Aggódva, hogy zavarom talán, megálltam előtte s vállát megérintettem. Homályos szemében bágyadt öröm csillant fel, amint kezemet gyöngéden megszorította s leültetett. Láttam, hogy egy megkezdett vers szomorkodik előtte a papíron, a régi czimborák közt fölösleges udvariassággal kértem grácziát. Biberach elmosolyodott

— Gedeon, ne légy szamár, — mondta szokott atyai jóindulatával. A vers csak ürügy hogy itt ülhessek az asztalnál, tehát nem zavarsz. Valójában fázom.

Példátlanul hideg őszelő didergett, valóban, odakünn a körúton. Biberach arcza valamely diplomácziai térképhez volt hasonló, változatos színezésével. .Beesett szemeit széles, barnakék sávok határolták a déli peremek mentén. Az orra harczias pirban tüzelt elő megfakult arczából, hlázó halántékai alatt, két lázas tüzfolt piroslott.

Vizsgálódó pillantásaim nem kerülték el figyelmét, mikor bánatos mosollyal fordult felém.

— A korai telet okolhatom egyedül a

képzőművészeti hatásokért,, melyeket arczom látása ébreszt föl benned. Érző szivemen komor bu rágódik az emberiség ama tetemesen ! nagyobb feléért, melynek számításait kaján í mosollyal húzta át a zord idő. Ki van rainá- I lünk olyan helyzetben, hogy október elején télikabátot ölthessen? Hitelem utolsó roncsain e pohárka Cordial medocot szereztem be.

Ezzel kiitta pohárka alján szégyenkező maradékot s finom gesztussal kabátom belseje felé utalt,

— Érzem, hogy a szerencse pillanatnyi kedvezése folytán bőven elláttad magad czigaretávaí. Már sokan megcsodálták ,ebbeli tulfinomodott ösztönömet. Köszönöm. 0 . . . ó . . . fölösleges, majd csak magam gyújtok rá No . .. lehetne rosszabb is. Nem oly zamatos ugyan mint a nagyszerű bengocheák, miket boldogabb időkben füstöltem el Andalúziában; sőt némikép paraszti ize van. De. most kiválóan jól esik. Akár a szomjas vándornak egy korty friss ital. Az élet nem is oly reménytelen, amilyennek néhány percczel ezelőtt hittem, bár sok tekintetben elég mostohán bánt el velem. E perczben például lakásom sincsen.

Készséggel ajánlottam föl neki a magamét. Mikor holléte után kérdezősködött, pirulva neveztem meg a távoleső utczát, a mely a véletlen kiszámíthatatlan szeszélyéből magában rejtette az otthonomul szolgáló hónapos szobát.

— Igaz, hogy a konyhán kell átmenni, hogy bejuthassunk, — mondottam szégyenkezve, de villanyvilágítása van s az ablak egy elzárt kertre tekint.

Biberach jólelküen sietett megnyugtatásomra.

— Az élet számos kellemetlensége között, hidd el, ez teljesen elenyésző. A fő, hogy nem kell szállástalanul kódorognom a téli éjszakában. Az utcza különben is kedvező.

Megpengette az asztal üvegét a pohárkával, s a fizetőt kérte a felfigyelő pikkolófiu utján.

— Egy Cordial rnedocom volt, Gyula, I s felém intett kezének egy elhaladó mozdulatával. Bámulandó képességével eltalálta, hogy módomban van helyt állani érte. Groteszk előkelőséggel simult bele elaggott felöltőjébe.

Odakünn fázósan tűrte föl a felöltő gallérját és kémlelődve tekintett szét a körúton.

— A villamos kocsik, úgy látszik, nyugovóra tértek már. Annál jobb, gyalog megyünk. A legkivánatosabb volna persze egy zárt fiakker, vagy legalább egy konflis, de nincs baj, Gedeon, a humorom szemlátomást kezd visszatérni. Fuj, ennek a szélnek semmi érzéke sincs a finomabb viselkedés iránt. Úgy csip mint egy bakakáplár.

Kivette a czigarettatárczámat, melyet előbb szórakozottan zsebrevágott, udvariasan megkinált, aztán rágyújtott.

— Az utcza határozottan kedvező, folytatta néhány pillanat múlva. Hajlandó vagyok szerencsés ámennek tekinteni ezt. A hosszú gyalogsétát enyhíti, hogy azon az utczán fogunk menni, melyben szeretőm lakik. Azt hiszem három év múlt el, mióta utolszor láttuk egymást.

Három éve lesz bizony. Szomorú, hogy eltelik az idő. Három év alatt mi történt veién:, mit cselekedtem, amiről beszámolhatnék Biberachnak ?

A kivilágított Rákóczy-utról egy elhagyott mellékutczába fordultunk. Ódon paloták szegélyezték kétoldalt a homályos utczácskakat, régies czirádáikkal. A bezárt ablakok halgatagoo és sötéten tűnődtek, mint egy fáradt aggastyán lehunyt szemei. A hold elvesztő fénye koronként megpihenve, lassan villant ál sima tábláikon és bizonytalan derengést támasztott a sötétségben. Rozzant czipőik sark\