Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-02-25 / 2. szám
Nagykároly, 1912. február 25. VII. évfolyam. — 2. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny ‘ állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Eelelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. fi hirdetések kSzlésI dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Részvénytársaság a városrendezésre. Nagykárolyban valahányszor egy uj ház építésére kérnek engedélyt a hatóságtól. mindannyiszor újból megállapítják a szabályozási vonalát annak az utczanak, melyben az uj házat, felépíteni akarják. Érdekes bizonyság erre a többek között, a Tompa-utcza és a Nagyhajduváros-utcza. Ez a gyakori és ismételt szabályozgatás oka annak, hogy az eredetileg is hajszra és csáléra épült Nagykároly város utczái görbébbek és rendezetlenebbek mint valaha. Tarthatatlan helyzet ez, amit átlátott Debreczeni István polgármester is és ezért ajánlotta a képviselőtestületnek, hogy bízza mega városi mérnököt Nagykároly város szabályozási térképének elkészítésével. A képviselőtestület a javaslathoz hozzájárult. A munka gyors és zavartalan elkészithetése czeljából a városi mérnököt, az 1912. év tartamára, a magánmunkálatokból eltiltotta és ebből kifolyólag részére kárpótlásul megfelelő íizetéskiegészitést szavazott meg. A nagy területen fekvő Nagykároly város szabályozási térképének elkészítése sok időt és nagy munkát igényel. A polgár- mester egy évi időt adott erre a mérnöknek, ki ezenkívül más hivatalos kötelességeit is teljesíteni tartozik. Február végén vagyunk. Két hónap múlt már el tehát a szabályozásra megállapított egy évből, annélkül, hogy tudná a közönség: hozzá fogtak-e már a szabályozási térkép munkájához és különösen, hogy milyen elvek alapján lesz ez a munkálat végrehajtva? Ha sikerül egy gyakorlatilag is keresztül vihető általános szabályozási tervet megalkotni, akkor széles, egyenes, uj ut- czáknak kell megnyílni a régi zeg-zugos közök és zsákutczák helyén. Ha ez megtörténik, úgy a régi, elmaradt városrészekbe modern városi élet költözik, örömest fognak majd hozzá az építkezéshez a düledező, öreg házak tulajdonosai, újjá épül a város és egy óriási fellendülési korszak indul meg. A városnak tehát minden érdeke azt kívánja, hogy egy olyan szabályozási terv létesüljön, amelyet annak idején végre is lehet majd hajtani. Elég soka késlekedtünk a város fejlesztésével. Minden esztendei késlekedés még nehezebbé teszi majd ezt, sőt már most is problématikus, hogy lehetséges lesz-e egyáltalán több évtized vétkes gondatlanságát eredményesen helyrehozni. Ilyen körülmények között önként értetődik, hogy a város szabályozási térképe nem szabad, hogy csupán a városi mérnök, vagy csak a városházi urak tervei szerint készüljön. Az építésügyi bizottságot sem tartjuk erre egyedül illetékesnek, hanem ha praktikus és gyakorlati dolgot akarnak a város szabályozási térképével elérni, úgy egy széleskörű programmké- szitő bizottságot kell kiküldeni. Ennek a programmkeszitő bizottságnak az volna a feladata, hogy gyakorlati városfejlesztési és gazdasági szempontból előzőleg megállapítása azokat az irányelveket, amelyek alapján az általános szabályozási térkép elkészíttessék. A szabályozási térkép elkészítésével kapcsolatosan egy okszerű vállalkozás keresztülvitelét ajánljuk, amely az általános szabályozási munkálatok gyors és anyagi szempontból előnyös keresztül vitelét tennék lehetővé. Bizonyos, hogy az általános városrendezés es szabályozás keresztül viteléhez a városnak nagymérvű vásárlásokra és kisajátításokra lesz szüksége. Ha a város egyszerre szerzi meg mindazt a telket, amire egészben vagy részben szükségé lesz ut- czanyitás czéljaira, akkor sok ezer tőke- befektetés árán tulajdonosa lesz a város mintegy háromszáz kisebb-nagyobb házhelynek, ezeknek a kezelése jókarban tartása és a városi törvény rendelkezései szerint árverés utján való bérbeadása a befektetett tőkének csak minimális kamatozását biztosítaná és igy Nagykároly város szabályozását szükségtelenül kidobott ezrekkel nehezítené. Ha pedig évről-évre állapítják meg, hogy ma ezt, jövőre azt az utczát kell szabályozni, akkor a városi hatóságnak mindig elébe vág a telekspeku- láczió es kényszeríti a várost, hogy minden telket kétszeres, háromszoros áron fizessen meg s az esetben a veszteség még nagyobb volna. Mindezeket úgy lehetne megelőzni, hogy a város magánszemélyekkel, a városi lakossággal együtt már most alakítson egy részvénytársaságot, biztosítsa magának a többséget, úgy a részvények jegyzésénél, mint s társaság vezetésénél. Ez a társaság szerezze meg a város számára Üzletszerűen a szükséges házakat és telkeket a városrendezés czéljaira és kezelje is azokat Üzletszerűen mindaddig, amig szüksége lesz azokra a városnak. Ez a társaság Üzletszerűen fog dolgozni. Nem lesz kötve a városi törvény formaságaihoz, magától értetődik tehát, hogy olcsóbban jut a telkekhez, mint a város. Vájjon ki vásárol könnyebben az az, aki mig a vételhez hozzájön, írásbeli folyamodványt ad be és hosszantartó kinos formaságoknak veti magát alá, vagy pedig az, aki maga keresi fel ügynökei utján az eladót és pedig mindig azt az eladót, akiben leginkább megvan az eladási szándék? A részvénytársaság vehet árverésen, nincsen kötve semmi formasághoz, mindig olcsóbban szerezhet, mint a város. A részvénytársaság a megnyitandó utcza két oldalán elterülő telkeket megszerezheti s az utczanyitás alkalmából olyan előnyösen értékesítheti, — hogy a városnak az utcza területét esetleg ingyen is átadhatja, mig a város csak épen azt a telket veheti meg, amelyre neki utczanyitás czéljaira szüksége lesz, minden áldozatot a városnak kell viselni, ellenben a szomszéd telkeknek az értékgyarapodása nagy részben a telek tulajdonosoké marad. Mi azt tartjuk, hogy a részvénytársaság amellett, hogy olcsón tudja a városnak szükséges telkeket megszerezni, még jó üzletet is fog csinálni azáltal, hogy megszerzi azokat a telkeket, amelyek közvetlenül nincsenek az utczanyitásnál érdekelve, de az uj utczanyitás folytán mégis értékükben gyarapodni fognak. így a részvénytársaság megalapítása által a város nemcsak olcsóbban jut a szabályozás czéljaira szükséges telkekhez, hanem biztosítja magának ezen telkek vétele és eladásából származó nyereség nagyobbik részét. A roppant méretekben haladó német nagy városok: Frankfurt, Düsseldorf, Ulm külön számvitellel biró telekkezelőségekre bízzák a város fejlesztéséhez szükséges telkek megszerzését. Düsseldorf város tanácsa meggyőző érvekkel azt is kifejtette előterjesztésében, hogy „a város helyesen jár el akkor, ha nemcsak a maga közvetlen czéljaira szerez telkeket, hanem maga is igyekszik részesedni abban az áremelkedésben, amelyet községi intézmények létesítése a szomszéd telkeken idéz elő. Ez az által sikerül ha nagyobb telkeket szerez meg, mint amekkorára a kitűzött czéi érdekében szüksége van.“ Külön városi telekkezelőség létesítését, amely minden jogi korlátozás nélkül, mint magánszemély vehet és adhat el telkeket, — nem engedi meg a mi városi törvényünk; ezért feltétlenül szükséges, hogy a város vegyen részt egy telekszerző és értékesítő részvénytársaság alapításában, amely azonban már minden korlátozás nélkül megvalósíthatja,mindazt a feladatot, amelyet a modern külföldi városokban a városi telekkezelőségek végeznek és egyszersmind a szabályozási terv végrehajtásának nehéz feladatát is megoldja. Alkalomadtán foglalkozunk még azzal a kérdéssel, hogy milyen hatása lehet a városrendezési részvénytársaság megalakításának a város háztulajdonos és egyeb lakosságára. Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben ..................... Lá szló lei fogtechnikus.
