Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-07-28 / 7. szám
Nagykároly, 1912. julius 28. Vlí. évfolyam. — 7. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny1 állandó melléklete. 5zerkesztöség és kiadóhivatal: NflGyKÄROLyBflN, Szőlő-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. F elelős szerkesztő éslaptulajdonos: ROSENFELD ZSIGÁD. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. hogy támogassuk a városokat, Irta: LUKACS ÖDÖN. I. A közigazgatási gyakorlat azon meggyőződést keli, hogy megérlelje bennünk, hogy törvényhatósági törvényünknek nincs meg az ország viszonyaiból merített politikai alapgondolata. A törvényhozás minden politikai alapgondolat, minden politikai alapeszme nélkül alkotott egy köz- igazgatási gépezetet, egy szervezetet s a legjobb esetben a különböző, sokszor ellentétes tényezők tranzakezióját sikerült létesítenie olymódon, hogy egymást megbénítják. E szervezetet beáilitotta az állami feladatok szolgálatába s ugyanakkor a helyi önkormányzat ügyeinek vitelét, fejlesztését is feladatává tette. Ezzel egyrészt az állami feladatokat a helyi önkormányzat feladataival jelentős mértékben összebonyolitotta, a közigazgatási szervezetet, ezt a nagy apparátust másodrendű ügyek vitelével túlterhelte, másrészt az önkormányzat pénzügyi erejét is teljesen kimerítette, úgy, hogy -- elmondhatjuk — közigazgatási szervezetünk az igazi ön- kormányzat nagy feladatainak ellátására alig-alig képes. Közigazgatási jogrendünkben tehát rátalálunk az önkormányzat korlátozására, az önkormányzat fejlődésének és a törvények végrehajtásának akadályaira. Az olyan jogrend pedig, amelynek pozitív formái a magyar nemzeti élet erőteljes fejlődését akadályozzák, az nincs a magyar állam hatalmának és tekintélyének emelését czélozó politikai alapgondolatra helyezve. Önként következik ebből az is, hogy az ilyen jogrend szolgálatában álló közgazdasági gépezet, amelynek mozgásából úgyszólván csak a különféle erők paralizálasa eredhet, egy nagy tervszerű allampolitikának a magyar állam megszi- larditása nagy munkájának alkalmas és megfelelő eszköze nem lehet. A magyar állam leglenyegesebb és legfontosabb feladatai közé tartozik, tehát az önkormányzati intézmények, mint a közigazgatási szervezet legfőbb tényezőinek fejlesztése s ezáltal azon fokra való eme- lese, ahol az autonamia már képes a rendet, a jogbiztossagot meghonosítani, ezt az államot kulturális és gazdasági erővel megszilárdítani, azaz röviden kifejezve, magasztos feladatának megfelelni. Ez a feladat háromféle módon volna megoldható és pedig: l. az önkormányzati túlterheltség csökkentésevei; 2. a szervezet megváltoztatásával és végül 3. az önkormányzat anyagi erejének növelésével s ilykép termelőképességének tokozásával. Nemzetünk municzipiális hajlama, municzipiális előítéletei, az első irányban tolytatandó kísérletet, tekintve, hogy az végeredményében az önkormányzati hatáskör szűkítésével járna, bizton meghiúsítanák. A másodikat, vagyis egy szervezeti törvény alkotását a mai politikai helyzet teszi lehetetlenné. Nincs tehát más mód hátra ezidőszerint, mint hogy anyagi erejének növelésével gyarapitsuk önkormányzati intézményeink erkölcsi erejét s ezáltal tegyük képessé a magyar állam nagy czéljainak eredményes szolgálatára. A magyar városok poliiikai érzésére vall, hogy ezen a helyes utón haladnak s az általuk kezelt közigazgatás gyengesége és úgyszólván tehetetlenségének következményeit átértve és átérezve, anyagi erejük növelésére fektetik a fősulyt s ilykép a városok háztartásának rendezését állítják kívánságaik homlokterébe. Ezen mozgalom a magyar nemzeti érdekek nagy szempontjainak magaslatáról sem tekinthető a partikulárizmus erőkifejtésének, mert hiszen kétségtelen, hogy a városi közigazgatási szervezet megfelelő átalakítása az egyes állampolgárra nézve a rend és személyes szabadság, a magyar államra nézve a megszilárdulás és fennállása, a magyar nemzetre nézve a hatálom és uralom kérdése. A városok törekvését ez a nemzeti érzés hatja át, hátterében az a nemes meggyőződés áll s igy a magyar nemzeti élet minden tényezőjének támogatására joggal számíthat. A törekvésnek e normális tartalma és ideális háttere eredményezte, hogy a magyar kormány a városok háztartásának rendezését komolyan czélba vette s annak érdekében törvényjavaslatot készített. E törvényjavaslat korszakalkotó jelentőségű s nem csodálható, hogy országszerte a legnagyobb érdeklődést kelti. Meg kell állapítanunk, hogy ámbár a törvényjavaslat a szervezés és a közszabadság legfontosabb kérdéseit nem érinti, mégis azt a benyomást kelti bennünk, mintha egy nagy rendszerváltozással állnánk szemben E törvényjavaslat révén, mintha változást látnánk az állam kormányzati és politikai czéljaiban, mintha a jelszavak hatása alatt egy irányban megmerevített nemzeti közszellem engedne a városokkal szemben tanúsított ridegségéből, mintha a városi politika ideáljai nem maradnának továbbra is olyan elszigetelten, mint eddig, de közelednék feléje a nemzeti ügy szeretete nyomán fakadó meleg érdeklődés. Érdekünkben áll, hogy ezt az érdeklődést ébrentartsuk s kellő önmérséklettel a partikuláris es egyetemes nemzeti érdekek között harmóniát teremtve, a városok háztartásának törvényhozás utján való rendezését lehetővé tegyük s ezáltal a városok fejlődésének biztos talaját megEzen czélt kívánja szolgálni a belügyminisztériumnak előttünk fekvő törveny- tervezete is. Minthogy pedig ez a hozandó törvény jogalapjának czélszerüségetől és erősségétől függ a város önkormányzati szervezet szilárdsága, ennélfogva a legapróbb részletekig beható vizsgálat tárgyává kell tennünk a tervezetet s meg kell állapitanunk, hogy a magyar városok helyzetének javítására s végeredményében a magyar állam megerősítésére és megszilárdítására alkalmas-e? A hitelmegvonások és az azokkal kapcsolatos súlyos pénzügyi viszonyok már is megteremtették, szomorú következményeiket. Rohamosan terjed Szatmár- megyében az uzsora. A vidéki pénzintézetek, ” ezek a sokszor érdemetlenül és ok nélkül meghurczolt hitelközvetitő intézetek, kénytelenek a helyzet hatása alatt a lehető legszűkebb keretek közé szorítani munkásságukat. A legtöbbje tartja a régi hiteleket, de újakat nem engedélyezhet. Ámde a hitelélet nem szünetelhet, folytonosságát kénytelen fentartani, mert egyébként megállásra lenne kényszerítve az egész gazdasági tevékenység. De már azért sem szünetelhet, mert a pénzintézetek visszafizetésekre kényszerittetvén a fővárosi nagybankok által1 maguk is kénytelenek a visszafizetéseket követelni. Ennek az a természetes következménye, hogy a tökék felett nem í'endelkezö gazda, iparos vagy kereskedő — kénytelen kötelezettségeinek eleget teendő — ott venni hitelt, ahol az rendelkezésre áll. Mivel pedig pénzintézet nem ad, folyamodik ahhoz akinél megneszeli az elhelyezésre alkalmas pénzt. Kapcsolatban az imént leirt körülményekkel, nap-nap után azt tapasztalják a nagykárolyi kisebb pénzintézetek, hogy a betétek megfogynak és keresve hova- forditásuk helyét és alkalmát, megállapították, hogy a kivett betéteknek csak egy része az, amely visszafizetésekre forditta- tik, egy másik jelentékenyebb része azoknak a hiteleknek a kielégítésében keres elhelyezést, amelyek a pénzintézetek által nem elégittetnek ki. A betevők számottevő része kiszedi betéteit a biztos helyen gyümölcsöző, de csak legfölebb 4—5 százalékos kamatot lizetö pénzintézettől és megkezdi tőkéjével a magánüzérkedést. Teszi ezt természetesen azért, mert az adós a takarékpénztár által megtérítendő betéti kamatnak kétszeresét is megfizeti. Szóval: kezdődik az uzsora! Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.................... Lá szló ]» fogtechnikus.
