Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1912-01-28 / 1. szám

NA G Y A R 0 L V Van, de nincs Városi színház. — Az északkeleti színtársulat. — (\vármegyei muzeum. Mi lesz a nyilvános könyvtárral? Négy-öt év előtt szó volt róla, hogy Szat- mármegye múzeumi könyvtárát, amely 2500 kötetet számlál, nyilvános könyvtárrá teszik. Azóta aztán egy hangot se hallottunk erről a kétségtelenül fontos és közérdekű dologról. Vájjon hol rekkedt meg ez az ügy? A gazdag könyvtár a vármegyei múzeum­ban van elhelyezve. Ahárhogy bámul is az ol­vasó, van Nagykárolyban vármegyei muzeum is és a kultúrának vélünk szolgálatot tenni, ha ennek a kérdésével most foglalkozunk. Van egy szervezet, amelynek nagyon szép és nagyon szigorú nevet adtak: „Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége“. Az lenne a hivatása, hogy az ország összes múzeumai fe­lett őrködjék s vezetésével munkájukat irá­nyítsa és jó útra terelje, másrészt pedig szi­gorú felügyeletet gyakoroljon felettük. Ennek a főfelügyelőségnek a munkája puszta forma­ságokban merül ki. Évenkint jelentést kér az ország összes múzeumainak és könyvtárainak működéséről, amelyet az illető muzeum és könyvtár vagy beküld, vagy nem. Ezekből a jelentésekből egy főjelentés szerkesztődig A clou mindig egy. Az, hogy — a múzeumok nem küldték be a jelentéseket. Meg lehet azon­ban állapítanunk, hogy a gyűjtés legtöbb helyen pang. A tisztviselők nem szakemberek. Az egyes vidéki múzeumoknak pedig ér­dekes czélja van. Egy miniszteri leirat, amely 1878-ból van keltezve, igy állapítja meg a fel­adatukat : „Nemzetünkre nézve a kulturális haladás kérdése, sajátlagos viszonyainknál fogva egy­úttal a létfentartás kérdése is lévén, felette kí­vánatos, hogy a tudomány és a művészet iránti érzék, a kulturális haladás ezen legbiztosabb alapja, az ország minél nagyobb többségénél feltalálható legyen. Ennek elérésére, amint azt az előrehaladottabb külföld példája is bizo­nyítja, legfontosabb tényezőül szolgálnak a központban található nagyobbmérvü gyűjte­mények mellett a vidéken levő tudományos és művészeti czélu egyesületek és múzeumok, melyek a hivatottak részére a biztos tovább­haladást, a nagyközönségre nézve pedig a tu­dományos és művészet iránti vágyat eredmé­nyezik.“ Ezt a czélt a nagykárolyi muzeum egy­általában nem éri el. A közönség feléje se néz, mert azt sem tudja, hogy létezik. Ennek oka pedig nem a közönségben rejlik, hanem a vár­megyei múzeumban keresendő, amely nem az ő érdeklődését szolgálja. A nagyközönségnek például fogalma sincs, hogy milyen időben van nyitva a muzeum, ha ugyan egyáltalában nyitva van valaha Pedig ez a vármegyei muzeum, amelyet a vármegyei törvényhatósági bizottság alapí­tott, szegénysége mellett is érdekes. A múzeum­ban van elhelyezve, — mint már jeleztük — a gazdag könyvtár a Kölcsey Ferenczre vo­natkozó emlékek, iratok, nyomtatványok és a vármegye területén kiásott régiségek. Ott van továbbá a szatmármegyei bányavidék minden terméskőzetének egy-egy mintája. Nem nagy anyag ez egy muzeum részére, de mindenesetre egy olyan alap, amelyet lehet és érdemes is fejleszteni. A muzeum fejlesztésére vonatkozó ak- czió megkezdése és a múzeumi könyvtár nyil­vánossá tétele szerény véleményünk szerint többé halasztást nem szenvedhet. A klerikálizmus csődje Szatmámegyében, Eladó az „Északkeleti Újság.“ Azok, akik az uj Magyarországért har- czolnak, unos-untalan szembe találják magukat egy sötét és súlyos erővel a klerikálizmussal. Nehány vakmerő exponensével, sok-sok köz­katonájával szállt hadba ez a tábor és kemé­nyen védi a maga hadállását. A klerikálizmus hadvezetősége Szatmár- megyében is mozgósította katonáit. Évekkel ezelőtt kezdődött ez, amikor a rosszhiszemű és faji és vallásgyülöletet szító vezetőség csápjait az egész országban kinyitotta. A politikai néppárt szervezésével fogtak a munkához. Alarmirozták az összes városi és falusi papokat, tanítókat és a fanatizmus kar­jaiban vergődő hívőket. Az eredmény valamive2 több volt, mint a semmi. Próbálkoztak nép­párti képviselőjelöltekkel. Hiába való volt. El­hintették a vallási gyűlölködés magvát. Ezek a magok kikeltek és mérges gyümölcsöt ter­mettek, de nagyobb bajt nem okoztak. A szatmármegyei klerikálizmus vezére kezdettől fogva Dr. N. Szabó Albert nagyká- rolyi ügyvéd volt. A néppárti kudarczok után frontot változtattak. A politikai vezetés helyett, úgynevezett gazdasági mozgalmat indítottak. Megcsinálták a kath. népszövetséget. Nincs egyetlen egy olyan katholikusok lakta helyi­sége Szatmármegyének, ahol Dr. N. Szabó Bérezi ne szónokolt és a kath. népszövetséget meg ne szervezte volna.. Eleinte lelkesedtek a megmaszlagolt falusiak, teli tüdővel szidtak mindent, ami nem katholikus, de később meg­gondolták a dolgot és a legtöbb helyen bele­untak a népszövetség butításaiba. Röviden összegezve g vázoltakat, megálla­pítható, hogy Szatmármegyében nincs talaja a klerikálizmusnak. Az erre vonatkozó min­den fáradozás meddő maradt. Szatmármegye felvilágosodett- lakossága nem hajlandó fejét a vizet prédikáló és bort ivó csohások járma alá hajtani és elidegenedett azoktól,akik a vallás esz­méit vásári czélokra akarják felhasználni. Be­látta hogy lehet vallásos, istonfélő az ember, ha nem is tör más vallásu embertársai ellen. A klerikálizmus szatmármegyei csődjét nagyrészben a vezetők fáradtsága és fásult­sága is előidézte. Maga Dr. Szabó Albert, a legagilisabb vezető és szervező is beleunt a dologba Reményei letörtén kesereg. Eddig nem tudta elérni azt a czélt, amelyről pályája kez­detén álmodozott. Két Ízben volt néppárti kép­viselőjelölt, ami sok anyagi áldozatába került. Egy pár év óta az „Északkeleti Újság“ cziinü klerikális újságot is fentartja. Most — érte­sülésünk szerint ez az újság is eladó. Úgy tudjuk, hogy megvételre ajánlották a kormány­nak is, amelynek azonban semmi szüksége sincs erre. Csupán Szatraáron van még némi kleri­kális irányú mozgalom. A püspöki palotából a „Heti Szemle“ czimü hetilap utján irányítják. De a Varjas Bandi munkája se eredményes, csak Ízléstelen és humoros. Próbálkoznak segíteni neki. Működésük elsősorban a polgári sajtó ellen irányul, mint amely rendesen keresztül szokta huzni számításaikat. Legújabban egy Szabó István nevű szatmári prael. kanonok intézett fékevesztett és dühös támadást az egész pol­gári sajtó ellen. Az eset a szatmári egyház- megyei irodalmi kör matinéjának keretén belül történt. A prelálus-kanonok valósággal dühtől habzó kirohanása magában a szatmári intelli- genczia körében is azt a meggyőződést keltette, hogy a kitörés forrása az a gyűlölet, melyet Szabó prelátus a nem egyházi sajtó kultur- munkája, bilincstörő felvilágosító eredményei­vel szemben érez. A kirohanást csak a kongre- gácziós hallgatóság vette kissé komolyan, álta­lában pedig derültséget keltett. « Ez év első napján egy hatalmas fegy­vert csavartunk ki a szatmáriak kezéből, akise a,z utóbbi időkben különös előszeretettel „me­zővárosnak“ titulálják Nagykárolyt. Ezt a le­kicsinylőjelzőt— a többek között — már az is hatálytalanná teszi, hogy állandó téli színhá­zunk van, ami fólreismerhetetlenül a kultur- Várost sejteti Nagykárolyban. Az állandó téli színház nemcsak mint művészeti esemény fontos, hanem — mint­hogy a színházi esték közelebb hozzák egy­máshoz a most valósággal elszigetelve élő helyi osztályokat, — társadalmi szempontból is sokat jelent és kulturmissziója van. A haladás tekintetében a maguk részé­ről nem tudunk eléggé örvendeni, hogy téli színházunk van és a jövendőbe vetett rendü­letlen hitünkben, mámoros lelkesültségünkben azí is megtudnók bocsájtani, ha az „Észak­keleti színtársulaton“ nagyon is meglátszana, hogy nemcsak nekünk hanem Zsibó, Szamosujvár és Szilágycseh részére is szerveződött. De ez nem látszik meg feltűnően és ha a színpadon egy kis fegyelmet is tudnának tartani, úgy a mostani viszonyok között alig lehetne kifogásunk el­lene Ha a nagykárolyi sablonok szerint foly­tatnánk ezt az írásunkat, úgy most azt kel­lene írnunk, hogy az igazgató nagyon kedves ember, nagyon, szinpatikus ember, nagyon agilis ember. Öt laptársunk ugyanis körül­belül igy kezdte el a színtársulatról szóló kri­tikáját, mintha bizony a színigazgató szemé­lyének minémüsége befolyással volna társula­tának művészi kvalitásaira. Az ember a szín­házba megy és ha meg van elégedve az elő­adással, akkor igazán mindegy, hogy milyen a színigazgató a társadalmi életben. De az ilyen kritikai mód gusztus dolga és csak azért emlitettiik, hogy rámutassunk: milyen szem­pontok azok, amiért laptársaink bántó egyönte­tűséggel agyondicsériií a társulatot. Nohat az „ Északkeleti színtársulat“ nem olyan rossz, hogy ennyire dicsérjék. Az egyes tagokról pedig ne várjon tőlünk senki kritikát, mert az a legnagyobb lelkiisme­retlenség volna. Nagy színművészek csupán egy szakmában nagyok. A kisebb vidéki színtár­sulat tagjainak pedig a szinészeti szak minden ágában otthonosnak kell lenniük. Estéről- estére fellépnek és aki ma a hős szerepét játszotta azt holnap mint operett-figurát látjuk. Művé­szetet keresni a vidéki kisebb színpadokon hiábavaló nagyképűsködés. A kevés számú vérbeli színművészt felszívja a főváros, az úgynevezett iparművészeket a vidéki nagyobb városok foglalkoztatják. A mienkhez hasonló színpadokra kerülhetnek ügyes színészek és kevésbbé ügyesek. A közönségtől függ, hogy a színigazgató milyeneket szerződtessen. A nagykárolyi közönség tehát egyelőre csak járjon színházba. Igazolja be, hogy Nagy­károlyban a téli szezon még nem korai és hogy méltányolja azok intenczióit, akik a téli szezont kiforszirozták. A közönség járjon a színházba és akkor az igazgató, erősen hisz- szük, a jövőben tudni fogja kötelességét. Kifogja cserélni társulatának azon tagjait, akik egyes ve­zető szerepkörben nálunk gyengének találtatnak. A közönség járjon a színházba, támogassa a színigazgatót, mert ellenérték nélkül követe­léseket támasztani nincs joga. A jövőre vonatkozólag azért füzünk re­ményt Neményi színigazgató működéséhez, mert kétségtelen, hogy az 1913.évben is Neményi lesz az Északkeleti szinkerület s igy a nagy­károlyi színház igazgatója. A holnap Nagybányán tartandó szinike- rületi gyűlésen Nagykároly város szinügyi bi­zottságának küldöttei ugyanis kifogják jelenteni, hogy Neményi Lipót igazgatói működésével megvagyunk elégedve. Steib Márton női és uri-divat üzletében az összes raktáron levő újdonságok leltározás miatt a leg­mérsékeltebb árakon árusittatnak el. Vigyázat: Kékre festett kirakat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom