Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-01-28 / 1. szám
NAGYKÁROLY II ii szU ápolási Az Institut de beauté titkaiból. A férfiak nagyon csalódnak, ha a:st hiszik, hogy a női szépséget, ha megvan, olyan könyü megtartani: vagy ha annak fogyatkozásai vannak, azt könyü eltüntetni. Ellenkezőleg, ehhez türelem, fáradság kell. De a nők szivesen meghozzák ezt az áldozatot a férfiak kedvéért. Mert, hogy mindaz, amit a nők külsejük csinosítására müveinek, csak a férfiak kedvéért történik, az minden kétségen felül áll. Ha a férfiak mindig megvolnának elégedve a nők szépségével úgy, hogy ez van, akkor felesleges volna minden ápolás, pepecselés. De a férfiak követelők, — és a nők, mit tehetnek mást? — feládozzák magukat. A szépség ápolására Párisban Institut de beauté néven több intézet alakult, amelyekben a nőknek arczát, kezét, körmeit mindenféle szerekkel, kenőcsökkel, gépecskékkel formálják, ápolják. Az előkelő, díszes helyiségekben a tógelykék, üvegcsék, különféle szinii és illatú kenőcsök, porok, festékek egész ármádiája látható. A jelentkező „betegeket“ az intézet vezetője vizsgálja meg és az ő utasításai szigorúak, ellentmondást nem tűrök. A nők áhítattal lépnek át a szentélybe, amely nekik bársonyos arczot, merész iveíésü szemöldököket, habfehér bőrt ad. A legfontosabb az arcz ápolása. A különféle pórusokat megtisztítják, az egyiket kinyitják, a másikat összehúzzák. Ha az arcz- bőr szeplős, azokat meghalványitják. Az arczot eléktelenitő kis szőröcskéket — a pikáns ba- juszkákat kivéve — eltávolítják. Erre a következő eljárást használják : viasszerü folyékony anyagot kennek az arczra és azután megele- gitett viasz-álarczot nyomnak reá és ezt hirtelen lerántják az arczról. A viaszba tapadt szőröcskéket igy gyökerestől kitépik. Az eljárás nem fájdalmas, az eredmény kitűnő. Ha az arczon ránczok kellemetlenkednek, ezeket maszirozással tüntetik el. Ha az arcz már kissé petyhüdt, hideg gőzzel frissítik fel; azután hideg borogatásokkal csillapítják le a felizgatott idegeket, Az eljárás után az utczára menő hölgyek arczát azután kevés rózsaszínű vagy fehér rizsporral hintik be, az ajkakat pedig pirositóval élénkítik. Ha a csók igy egy kissé tapadós, nem baj, mert annál édesebb. A szemek csak akkor szépek, ha csillogók 1 Igen ám, de nem minden szem tüzes. Nem baj. Ezen a hibán könnyen segít néhány csöpp „gouttes brillant des yeux“. A hatása rögtöni. A szem kifejezése csak akkor szép, ha a szemöldök Ívelése emeli. Egy kis festé- kes rudacska könynyen biztosítja a hatást. Néhány könnyed, biztos vonás és a bársonyos görög ivelésü szemöldök már kész. A fülczim- pák rózsás szine a fiatalság, üdeség bizonyítéka. Erre pedeg már bizonyos koron túl, a nőknek nagy szükségük van. Szerencse, hogy a vegyészeti tudomány már annyira előrehaladt, hogy tudnak olyan szereket készíteni, amelyeket az avatatlanok nem vesznek észre. Mint az arcz ápolása, éppen oly fontos a kéz- és a kar ápolása is. A „liliom“ kar bár minden lírai versben benne van, de sajna, nem minden hölgynek van liliom karja. Sőt ellenkezőleg 1 Nagyon sok nőé vörös De hát itt van a szépségintézet. Ott addig masziroz- zák a kart, mig a pirosság elmúlik. Ha pedig a hölgy bálba készül, ahol a „hófehér“ karoknak és vállaknak nagy és fontos szerep jut, akkor rövid fél óra alatt olyan gyönyörű ema- ilt raknak a karra, hogy ember legyen, aki megismeri, hogy nem eredeti, természeti adomány. A test üdeségét emelik a langyos fürdők. A fürdő vizébe bizonyos sókat és folyadékokat öntenek. A fürdő után következik az elma- radhatlan msszázs és különféle illatos kenőcsökkel való kenés. A lábak és kezek ápolása a manikür és pedikür fontos föladatai ő gondoskodik arról, hogy a bőrkeményedések eltűnjenek, a köröm szép piros, fényes és hegyesre csiszolt, hogy a bőr puha, hajlékony légyen. Ha már mindennel kész a hölgy, ha az arczápoló, a masszírozó, a fésülő elvégezte dolgát, ha kapott fürdőket, ha testét illatos folyadékokkal, hideg és meleg gőzzel permetezték, áztatták, ha borogatásokkal csillapították cseppekkel és porokkal élénkítették, ha festették, rizsporzták: akkor elindulhat hóditó útjára. A férfiak gyönyörködhetnek a természet remekében. A Kölcsey-Egyesület Shakespeáre cziklusa. Szín: a túlvilág. Költők berke. Csupa fehér virág. Rózsaszín ég. Zengő hanghullámok. Kaczagó fény. Szoborrá vált álmok. Shakespeáre és Kölcsey éppen szembe jönnek. Busan kérdi Shakespeáre: — Mit vétettem önnek ? Kölcsey lelke sir: — 0 dicső angol! Engem lehangol, Hogy a nevemben inzultálják önt! Kezet fogtak s mindkettő elköszönt. Egy Iparlovas iizlftoÉi Czimet, rangot és kitüntetést árul. Mese a választásokról és a pártkasszáról . . . Szatmármegye községeiben hetek óta egy vakmerő iparlovag szélhámoskodik. Gyene Aladár néven mutatkozik be. Az emberek hiúságára és czimkórságára alapítja működését, amely amilyen elszánt éppen olyan naiv is. Tudósítónk jelentése szerint Gyene Aladár községről-községre utazva, rendszerint a földbirtokosokat, bérlőket és a papokat keresi fel. Bemutatkozása után előadja, hogy ő a kormány ágense és a miniszterelnök által azzal van megbízva, hogy a vagyonosabb középosztály tagjai között, czimeket, rangokat, kitüntetéseket ajánljon. A különböző kitüntetésekről, czimekről és rangokról rendes árjegyzéket mutat fel. Az árak elég magasak, mert amint Gyene Aladár ur diszkréten megsúgja: — A kormány választás előtt áll s igy a kitüntetésekért fizetendő összegekre a pártkasszának szüksége van. Az esetleges kétkedők előtt Gyene Aladár. Csaba Adorján főispánnal, meg a belügyminisztériummal való összeköttetéseire hivatkozik. Legutóbb Jantyik Lajos szamosdobi nagybérlőnél vizitelt Gyene Aladár, ahonnan rövid utón ki kergették. Nem úgy azonban mások, akik királyi tanácsosságot, nemességet és különböző lovagrendeket vásároltak tőle és a vételárból busás előlegeket adtak neki. Gyene Aladár kis üzleteire felhívjuk a hatóság figyelmét. Mi lesz a nagykárolyi törvényszékkel ? Függőben van az audienczia. Hetekkel ezelőtt vetettük fel a czimül irt kérdést. Szemrehányást tettünk azoknak, akiket illet, hogy nem törődnek ezzel az ügygyei és nem kamatoztatják Székely Ferencz igazságügyminiszter azon biztató kijelentéseit, amelyeket egy nagykárolyi törvényszék létesítésére vonatkozólag tett. A czikknek volt annyi hatása, hogy az illetőknek eszébe jutott, hogy illene valamit tenni az ügyben. De mit? Először gróf Károlyi Józsefhez, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselőjéhez akartak fordulni. Azonban csakhamar letettek erről a tervről, mert még a fülükbe csengett a mágnásképviselőnek legutóbbi beszámolóján mondott figyelmeztetése : , — Én függetlenségi képviselő vagyok, a kormánynál a város érdekében tehát nem tehetek semmit. És önök bizonyára nem is akarhatják, hogy képviselőjük holmi városi érdekért feláldozza elveit. E miatt aztán azt határozták el, hogy Gróf Károlyi Józsefhez, hanem Gróf Károlyi Mihályhoz fognak fordulni, hogy a törvényszék jogos ügyét a kormánynál forszírozza. Igen ám, csakhogy úgy mir-nix dir-nix nem mehetnek Károlyi Mihályhoz. — Hát mirevaló a képviselőnk ujjongott az egyik okos! — s felutaztak Gróf Károlyi Józsefhez, akit megkértek, hogy eszközöljön ki fogadtatást Károlyi Mihálynál egy nagykárolyi küldöttség számára. A képviselő ur megigórte. Ennek körülbelül már több hete ős mi csak annyit tudunk, hogy a nagykárolyi küldöttség még nem utazott fel Gróf Károlyi Mihályhoz . . . Mezőteremi csendélet. Mezőterem, nagyközség Nagykároly szomszédságában, az Érvidéken, 3l2 házzal, 2048 lakossal, akiknek a fele németekből, illetőleg svábokból áll. A községnek van vasúti állomása, postája és távirója. A német ajkú lakosság máig is megtartotta sajátságos faji szokásait, amelyeket ősi hazájából, Schvvarzarczwaldból hozott magával. Feltűnően vallásos nép, amely sűrűén eljár a templomba. A templomban, különösen vasárnap és nagy ünnepek alkalmával, egy bizonyos ősi rend szerint helyezkednek el. A leányok a templom egyik részében csoportosulva imádkoznak és az istentisztelet befejezése után egy sorban vonulnak a lakásaik felé. A leányok között csak olyanok lehetnek, kiket a faluban feddhetlen erkölcsüeknek ismernek. Évtizedek óta nem zavarta semmi ezt az őszi szokást. Ám az újkor szele a mezőteremi nádasházak között fujdogálni kezd és a nagyzási mánia, a gőg és szeparizáczió csiráit terjesztette szét a levegőben. Ma két hete Mezőteremen az ottani felfogás szerint szenzácziós esemény történt. A vasárnap délelőtti miséről jöttek ki a róm. kath. templomból. A templomajtónál három gazdalány kivált a leányok sorából és külön ment haza. Az ájtatos közönség elképedt. Ilyen még soha se történt a faluban. A leányok sora elkezdett sírni a rettenetes szégyen miatt. Még aznap kitudódott, hogy a három külön vált módos gazdalány finom rajukban és gazgaságuk tudatában nem akartak és a jövőben sem akarnaktöbbé a nagyobbrészt szegény leányok sorában járni. Napokig beszéltek a faluban az esetről, amely különösen négy olyan sváblegényt háborított fel, kiknek kedvesei ott voltak a megvetett zsellórleányok sorában. Bosszúra határozták el magukat és bosszújukat egy „sor“-on hajtották végre. A „sor“ olyan zsur féle. Leányok rendezik kizárólag leányoknak. A tél beáltával megkezdik a falu főutczájának első leányos házánál, ahol az összes fiatal sváb leányok megjelennek és aztán másnapokon a legközelebb lakó leány tartja a „sort“. A négy legény megleste a három büszke és módos gazdalányt, mikor egy barátnéjuknál soron voltak. Megtudták azt is, hogy a soros háznál csupán a leányok tartózkodtak. Javában trécseltek a svábleányok, amikor a négy legény berontott a szobába. Ami ezután történt az felháborító ugyan, de kitünően jellemzi a falusi erkölcsöket. A négy legény a három módos gazdalányt kivéve, mindenkit eltávolított a szobából. Azután egy kölönös vizsgálathoz fogtak. Megvizsgálták a három módos gazdaleanyt. A vizsgálat nem a leányok módosságára vonatkozólag, hanem annak megállapítása miatt történt, hogy tényleg leányok-e a módos gazdalányok. Mire a többi leányok által fellármázott férfiak a házba értek, az orvos, illetve a bába szerepére vállalkozott legények megugrottak. A megvizsgált leányok szülei a négy legény ellen egy nagykárolyi ügyvéd utján feljelentést tettek.
