Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-15 / 46. szám

NAGYKÁROLY a nagykárolyi törvényszék mielőbbi felál­lításának keresztülvitelét. Ebben az ügy­ben vesse latba a Gróf Károlyi-család so­kat hangoztatott hatalmát és befolyását és akkor nemcsak a grófi jobbágyok és egyéb cselédségek leszármazói, hanem mi is a város pátrönusainak, áldásainak fog­juk tekinteni a Gróf Károlyiakat. Kathoiikus nagygyűlés volt vasárnap, hét­főn és tegnap Budapesten. A nagygyűlésre, •amely ezúttal a tizenegyedik, most is olyan programmot állított össze a gyűlést előkészítő püspöki konferenczia, amelynek keretében bő­ségesen zsolozsmáztak a szegény, elnyomott magyar katholikusságról és azokról az aka­dályokról, amelyek miatt a harczoló kleriká- lizmus alig-alig terjeszkedik/ Két diszülése és egy disz-záróülóse volt a nagygyűlésnek, köz­ben különböző szakosztályok állapították meg a felekezeti maszlagolásnak és a sötétség terjesz­tésének jövő esztendei programmját. A disz- üléseken szerencséje volt a vidékről féláru va­súti jeggyel felvitt vegyes hallgatóságnak Maj- láth, Apponyi, Zichy Aladár, Ghillány Imre báró és dr. Nemestóthi Szabó Albert urakhoz, amely utóbbi boldogtalannak érezné magát, ha csak egyetlen egyszer is elmulasztana egy olyan alkalmat, ahol csuhások között lehet. Operette-Yizsgálat. Struccpolitika. Az ecsedi-láp lecsapoló társulat és az egyik helyi újság ügyéről a „Nagykároly“ legutóbbi számában hozott közleményünk egész Szatmármegyében nagymérvű feltűnést keltett és a közvélemény érdeklődését újból ráterelte a már-már a feledés lápjába merült csúnya ügyre.. Érdekelt, ártéri adóval megterhelt birto­kosok és a társadalmi morálisták egyaránt kezdenek rájönni, hogy nem helyes, a közre nézve nem megnyugtató, de különösen nem úri dolog a gyanúsítások egész légiójával ter­helten járni az életben. Egyik olvasónk figyelmeztet bennünket, hogy: de igenis a társulat választmánya tar­tott valamiféle vizsgálatot és annak alapján a társulat vezetőinek a vádakkal szemben elég­tételt szolgáltatott. Ismerjük ezt a vizsgálatot. Amolyan operette-vizsgálat volt ez. Mert hi­szen ha a vádaskodó helyi újság vádjai és gyanúsításai esetleg igazak volnának: azok terhelők lennének a választmányra is, mint amely a köteles ellenőrzést esetleg elmulasz­totta. Ezt, a nagy nyilvánosság előtt lejátszódott ügyet nem lehet amolyan házi vizsgálattal elintézettnek tekinteni. A közvélemény teljes világosságot követel ebben az ügyben és ezt a világosságot csak a független bíróságnak van módjában előidézni akkor, ha a vádak terjesztőjét elébe állítják. A köz eminens érdeke, hogy az ecsedi- láp e tekintetbeni struccpolitikája mielőbb csődöt mondjon. Hennyien tiliit helyei 9 Myoraii? Biztató kilátások a jövőre. Az amerikaiknál szenvedélyesebb statisz­tikusok nincsenek sehol a föld kerekségén. Valósággal versenyeznek abban, hogy túlszár­nyalják egymást a lehetetlenebbnél lehetetle­nebb statisztikai számítások terén. Ilyen szen­vedélyes statisztikus— Írja a clevelandi „Szabad­ság“ — Rev. Good, egy Kentucky állambeli jámbor baptista lelkész, aki szintén az efajta számításokra adta fejét, Dood azonban, nem felejtkezvén meg lelkipásztori mivoltáról, figyel­men kívül hagyja a múlandó földi dolgokat és csupán a menyeiekkel foglalkozik. A derék pap nemrégiben egy prédikációjában afelől nyug­tatta meg egyházközségének híveit, hogy nin­csen okuk aggodalomra, nem kell attól tarta­mok, hogy7 a menyekben, csakúgy, mint a föl­dön már megtörtént, lakásínség talál beállani és nem lesz részükre hely, ahol nyugodtan hajt­hatják fejüket álomra. Amint a szónoklatában kijelentette, nem sajnálta a fáradságot, alaposan tanulmányozta a kérdést és felhasználta Szent János idevonatkozó kinyilatkoztatását, amely az „örök tartózkodási hely“ matematikai térfogatá­ról emlékezik meg. A pap számításai szerint a menyekben olyan hatalmas terület áll az oda- özönlők rendelkezésére, hogy valóban impozáns bérkaszárnyát, lehetne felépíteni. Mert meg va­gyon írva a 21. fejezetben, hogy a menyek or­szága mintegy ezerötszáz angol köbmérdföld ter­jedelmű, amely egészen elegendő ahhoz, hogy azt a képzelhető legnagyobb tömeget is befo­gadja, amelyet a biblia a menyek országába tar­lesz jutalmazva, amit rögtön végrehajt. Enge­délyt ad, hogy a kisasszony viheti a kicsit a czukrászdába. Okos asszony; — mégis milyen babonás! — Kineveti önmagát; de már készülődik a találkára. Igen I El fog menni; — el kell mennie! Úgy érzi, hogy nagyon szereti azt a férfit és boldog akar lenni. Most nem gondol a köte­lességeire, hírnevére; — még eszébe sem jut, hogy féljen a férjétől. Ő megy, — lesz, ami lesz! Szive gyorsabban ver, keze egy kicsit reszket, mig tükör előtt rendezi haját és látja arcza szokatlan pirosságát. — Ő is parfümözi magát, kezet mos, körmöt fényesít, kalapot tesz gyönyörű fejére, keztyüt húz és megy. Rövid az ut, bár épp elég a meggondolás idejére. De ő most nem gondol, hanem ész nélkül siet és majdnem rohanva ér a kapu alá, ahol a férfi lakik. Az inas kiveszi bajusza alól a szivarma­radványt és minden köszönés nélkül csak eny- nyit mond: — Nem lehet, — nem szabad, — gazdám parancsolta I Az asszonnyal forog a világ. Szédül. Oda kell támaszkodnia a falhoz, hogy össze ne essék. Szégyenli magát az inas előtt és lassan, tántorogva lefelé indul. Haza érve dühre változott szégyenérzete és a szószoros értelmében: letépte magáról a ruhát. Másnap — mintha a tegnapi nap kiesett volna számára az évből, — megjelent a ját­szóhelyen, mert bizton hitte, hogy a férfi nem lesz többé ott. Csalódott I — ott voltl — Mikor meg­látta az asszonyt, egyenesen elébe sietett, mint rendesen szokta és mig a pályához ér­tek, a férfi visszafojtott indulattal, majdnem durván, tele keserűséggel, tompitott hangon kérdezte tőle, hogv miért hagyta várni, — hiába várni tegnap, miért Ígérte és miért üz gúnyt vele. A nő elős zör megütközve és értelmetlenül nézett a szemébe, aztán — egy szempillantás alatt mindent megértve: elkezdett kaczagni és kaczagott, hogy a köny kicsordult a szeméből. A férfi azt hitte, hogy őt neveti ez az asszony, sarkon fordult és otthagyta szó, kö­szönés nélkül. — Odahaza nyugodtan próbált utánagondolni az érthetetlen finálénak és majd­nem tombolt dühében, mikor rájött, hogy mindennek ő az oka, no meg az értelmes sze­mélye körüli Jánosa. Az asszory pedig visszanyert nyugalom­mal, mosolyogva magában azon elmélkedett, hogy a boidog illúziónak a megölője a legki­sebb véletlen : a nevetséges szituáczió. Csak az inas csodálkozott értelmetlenül, amikor gazdája egy előre nem sejtett pofonnal képen felejtette. tozónak Ítél. A pap azután a legnagyobb ko­molysággal jelenti ki, hogy az említett terü­leten 792.000 emeletes otthont lehet emelni „a menyei tartózkodásra érdemes“ hívőknek és ha minden egyes szobának űrtartalmát csupán tiz köbméterben állapítja meg, akkor egyetlen eme­letén is 627,264.000 szoba áll rendelkezésre. Ha ezt a két számot szorozzuk egymással, oly szá­mot kapunk, amely méltán megnyugtathatja a csuhások híveit, akik esetleg aggodalommal gondolnak a menyország túlzsúfoltságára. A Liszt-emlékünnepen a Füredy zenelméleti előadása alatt elszu­nyókált kereskedő hirtelen felébred s kérdi nejétől, hogy miről beszél az előadó. — A Liszt-oratóriumról. — Moratóriumról? Nem tudom, hogy Liszt fizetésképtelen volt. Városi ügyek. A nagykárolyi fársaskocs! vállalat a hét eleje óta már csak egy omnibuszt járat. A Gencs-utczától a vasutig. A vasúttól a szőlő­kapuig, illetve utóbb csak a régi baromvásár­térig járatott kocsit a tél folyamára beszüntette. Ez a beszüntetés sérelmes a közönségre és azt hisszük, hogy a vállalatnak nincs joga a kocsijáratot önkényüleg beszüntetni. Nincs pedig azért, mert a vállalat a jelzett útvonalra is öt évig kizárólag engedélyt kapott. Ez idő alatt tehát más vállalkozó a jelzett útvonalra nem kaphat engedélyt. A mostani vállalkozók en­gedély okiratában nincs benne, hogy a járatot tetszésük szerinti időkben szüntethetik be s igy két körülmény állhat elő. Vagy kötelesek a vállalkozók a régi kocsijáratokat visszaállítani, vagy pedig a kizárólagossági engedély az iparhatóság által visszavonandó. Városatya választások. A 23-án tartandó városi képviselőtestületi tagválasztásoknál újabb intézkedés szerint a II. kerületi választások vezetője nem N. Szabó Albert, hanem Róth Károly, a Közgazdasági Bank elnöke lesz. Tovább folyik a harcz az orvosok és a Munkás biztosító pénztár között. A gyászos emlékű koalicziós rezsim egyik torzsalkozása a betegsegélyző pénztárak agyon- reformálása. A kerületi betegsegélyző pénztárak helyét a Munkásbiztositó pénztárak foglalták el, valószínűleg azért, hogy biztosítsák a mun­kást és a munkaadót arról, hogy olyan bonyo­dalmas helyzetbe sohase kerülhet másutt, mint akkor ha balvégzete a Munkásbiztositóval hozza össze. A reform számos hibái közt legszembe- kiáltóbb az orvosi ügy végleges rendezésének hiánya, ami a pénztáraknak okozott rendkívüli kellemetlenségeken kiviil az egészségügynek, illetve a munkásosztály egészségügyének mér­hetetlen kárára van. Alig van város, ahol a reform félintéz­kedései miatt az orvosok és a pénztárak összeütközésbe ne kerültek volna egymással. Ez történt itt Nagykárolyban is. Már régebben. Komolyra azonban csak mint egy tiz héttel ezelőtt kezdett fordulni a dolog. A nagykárolyi pénztár vezetősége egy olyan szerződés, illetve szabályzat aláírását követelte a pénztári orvosok­tól, amit azok magukra nézve megalázónak tartot­tak és ezért az aláírást, megtagadták. A pénztár ebbőlkifolyólag redukálta az orvosok fizetését, mire az orvosok azzal feleltek, hogy pénztári alkalmazotti minőségükben megszüntették mű­ködésűket és kijelentették, hogy a pénztári tagokat csak a rendes magán díjazás ellenében gyógyítják. Ez az állapot csupán egy pár napig tar­tott, mert a harczban álló felek — akárcsak most a parlamenti pártok — 8 heti fegyver- szünetet kötöttek. A 8 hét a múlt héten járt le és minthogy ezen idő alatt a vitás kérdésben semmi lényeges változás nem történt, az orvo­sok és a Munkásbiztositó pénztár között a harcz tovább folyik. Az ecsedi-láp panamái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom