Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-14 / 24. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÄROLyBflN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ .......- . - Megjelenik minden szerdán reggel. ­Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Tlvilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Súlyos csapásként nehezednek az emberiségre azok a ragadós betegségek, a melyek nem ölik meg az embert, de szer­vezetét megrongálják, munkaképességét tönkreteszik. Azt lehet mondani, hogy az ilyen bajok még veszedelmesebbek, mint a nagy emberáldozatot követelő járványok, a melyek a mint jönnek, akként el is vo­nulnak fejünk felett s nem tesznek tönkre generácziókat s nem oltják be mérgüket az emberiségnek számottevő nagy hánya­dába. De a vérbaj, mely múló bőrbeteg­ségek alakjában jelentkezik s a mikor már nem is gondol rá a beteg, akkor lép íel uj alakban, mint agykérget elpusztító, vagy a gerinczagyat megtámadó betegség, sok­szor még a késő unokákat is tönkre teszi; vagy a trachoma, — az úgynevezett egyip­tomi szembetegség — egész vidékeket meg­fertőz és sok százgfeer egyébként munka­képes emberneK látását tönkre tevén, sza­porítja a közellátásra szorulók számát. A közegészségügyről szóló 1876. évi XIV. törvényczikk 82. §-a ily betegségek­nél kimondotta a kényszergyógyitás lehe­tőségét és a 89. §. a vagyontalan betegek­nek polgári s ha a szükség kívánja, ka­tonai kórházba szállítását és államköltsé­gen való kényszergyógyitását is elrendeli. De ez a törvénybe íoglalt rendelkezés még is hatálytalan, vagy legalább is nem jár avval az eredménnyel, a melyet vártak tőle, mert polgári egyénekkel szemben még a katonai kórházak katonai fegyelme sem képes eléggé érvényesülni, a polgári kórházakból pedig a betegek gyakran meg­szöknek vagy tudatlanságból hiúsítják meg gyógyulásukat. A betegség tehát terjed to­vább s a társadalom és az állam vállve­tett munkája sem képes a továbbterjedést megakadályozni. A hadköteles fiatalság a korával járó könnyelműség és meggondolatlanság ál­dozata lesz, mert a katonai szolgálattól való félelmében különösen a trachomát még megszerezni is iparkodik, mivel tudja, hogy az ily betegségben szenvedők nem soroztainak be katonának. Ez az állapot is egyik rugója a trachoma nagymérték­ben való továbbterjedésének és ezen az állapoton a ma érvényben levő véderőtör­vény mellett nem is lehet segíteni. A belügyi-, honvédelmi- és közös hadügyi miniszterek éveken át keresték a megoldás mjfeját, de hosszas tanácskozá­sok után séjm tudtak a mai véderőtörvény mellett oly> módot találni, mely a kény- szergyógyitást eredményessé tegye. Mert ha sikerült is e bajból egyeseket nagyobb számmal kigyógyitani.. a nagy többség, hogy e báj révén szabaduljon a katona­ságtól a gyógyítást meghiúsította és a még meg nem fertőzöttek is nagy számmal szerezték meg a bajt, csakhogy a katonai szolgálattól szabaduljanak. A kilenczvenes években még csak három trachomás sziget volt az országban, úgymint Horvátország, Bács-Bodrog és Nyitra megye. Ma már az egész felvidék többé kevésbbé inficziálva van és a betegség mindenütt felüti a fejét, különösen azóta, a mióta az amerikai ki­vándorlás és visszavándorlás nagyobb mér­téket öltött. Ily veszedelemmel szemben a véde­kezés minden eszközét megpróbálni oly kötelesség, a melyet ha elmulasztunk át­kozni fognak az unokáink. Az uj véderőtörvény javaslat e raga­dós betegségek legnagyobb inditóokára teszi a fejszét, hogy kiirtsa az alapokat, mely az ily betegségek továbbterjedését fölidézi és meghiusit minden törekvést, mely a baj továbbterjedését megakadályozni iparkodik. A törvényjavaslat 41. §-ában ki van ugyanis mondva, hogy aki ily természetű ragadós betegségben szenved, ha egyéb­ként alkalmas, besorozandó és ha beso­roztatok, a hadügy- és a honvédelmi mi­niszter egyetértőig elrendelheti, hogy az ilyen hadkötelesek valamely katonai gyó- gyitóintézetbe való felvétel czéljából már október elseje előtt is állományba vétes­senek. Ha az ily ragadós betegségben szen­vedők látni fogják, hogy betegségük nem mentesiti őket a besoroztatástól és a ka­tonai szolgálattól, nem fognak arra töre­kedni, hogy e betegséget megszerezzék, hogy a gyógyítást megakadályozzák. Ezzel az ilyen bajok terjedésének legfőbb rugója van darabokra törve és a baj továbbterjedésének hatalmas gát emelve. Továbbá a gyógyítás a katonai fegye­lem hatása alatt biztosabb lesz, mint a polgári kórházakban alkalmazható gyógyí­tás, a hol a kényszergyógyitás sikerét kellő fegyelmi eszközök hiányában biztosítani nem is lehet. Végre a kórházból gyógyultan elbo­csátottak katonai szolgálatban maradnak és igy nem fognak alkalmat találni arra, Költemények prózában. I. Legyetek mámorosak. Mindig mámorosnak kell lenni. Ebben van minden és minden csak ettől függ. Hogy ne érezzétek az idő borzasztó terhét, ami a vállaitokra nehezedik s ami a földre nyom benneteket, szívjatok mámort — szüntelenül. De honnan? Borból, költészetből vagy erkölcsből — mindegy. De keressétek a ká­bul ást I És ha olykor egy palota lépcsőjén, egy sir zöld gyepjén, szobátok sivár magányában felébredtek és tűnőben a mámor, vagy már tán elinalt, akkor kérdjétek meg a szelet, a hullámot, a csillagot, a madárt, az órát, min­dent, ami elmúló, mindent, ami sóhajt, min­dent, ami gördül, mindent, ami énekel, min­dent, , ami beszél — kérdjétek, micsoda idő van. És a szél, a bullám, a csillag, a madár, az óra azt fogják felelni: „Itt a mámor ideje! Hogy ne -legyenek kinzott rabszolgái az idő­nek, mámort, mámort szakadatlan! Borral, költészettel vagy erénnyel — mindegy“. II, Már I Ragyogva vagy fátyolosán, százszor me- rtilt már fel a nap a tenger iszonytató meden­czéjéből, aminek a határait csak nagynehezen lehetett észrevenni, szikrázva vagy sápadtan százszor lépett már végtelen esti fürdőjébe. Sok napja szemlélhettük már az égboltozat másik felét s olvashattuk az Antipodok csillag­jaiban. És minden egyes utas sóhajtozott és zúgolódott. Mintha a szárazföld közelléte nö­velte volna fájdalmaikat. „Mikor alhatunk. végre — mondták — hogy a hullám ne lóbál- jon s fel ne ránczigáljon a vihar, amely tul- kiabál bennünket. Evés után mikor pihenhe­tünk egy olyan székben, amelyik nem himbál?“ Voltak itt emberek, akik az otthonukra gondoltak, akik az ő hűtlen, dünnyögő asszo­nyaik s az utánuk ordítozó apróságok után epekedtek. Végre partot jeleztek,amint közel jutottunk egy világot láttunk, amely vakított a pompá­jával. Mintha itt az élet sokhangu muzsikája egy határozatlan zsongásban egyesülne és mintha mértföldnyire kábító illat szállna ebből ,a mindenféle zölddel gazdagon diszitett kikö­tőből. Egyszerre vidám lett mindenki s tova- szállt a nyomott hangulat. Elfelejtettek minden viszálykodást, minden egymásnak mondott igaz­ságtalanságot megbocsátottak és elillant minden duzzogás, miként a füst. Csak én voltam szomorú, mélyen szomorú. Hasonlóan ahhoz a paphoz, akit isteni méltó­ságától akartak megfosztani, nem tudtam fáj­dalom és keserűség nélkül elszakadni ettől a tengertől, amely az ő félelmetességében olyan elragadó volt, attól a tengertől, amelyik olyan végtelenül változatos az ő borzasztó egyszerű­ségében és amely az ő játékaiban, valóságában, dühöngésében és mosolygásában mintegy meg­testesíteni látszik a hangulatait, küzdelmeit és szenvedélyeit minden léleknek, amelyek éltek, élnek vagy élni fognak. Halálra sebzettnek éreztem magam, mi­kor búcsút vettem ettől a hasonlithatatlan szépségtől. És ezért kiáltottam én „Már“, mikor min­den utitársam azt kiáltotta : „Végre“. Azonban itt volt a föld, a föld az ő lár­májával, szenvedélyeivel, kényelmével ünnepé­vel. Dús, pompás, Ígéretes föld küldött felénk titokzatos rózsa és mósusz illatot s az élet sokhangu muzsikája, mint szerelmi suttogás ért elébünk. III. (íz ablakok. Az, aki kívülről egy nyitott ablakon át néz, sohasem lát annyit, mint az, aki zárt ab­lakot vizsgál. Semmi sem olyan kikutathatat- lan, olyan rejtett, izgató, sötét, vakitó, mint Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethüfogpótlásokat aranyban a és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... ra n leni fogtechnikus. Katonásig j íztM® szoioit

Next

/
Oldalképek
Tartalom