Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-14 / 24. szám
NAGYKÁROLY hogy a betegséget, amelyből kigyógyultak, uj fertőzéssel ismét megszerezzék. Ily módon a besorozás és a kény. szergyógyitás különösen a trachoma terjedésének fog hatalmas gátat vetni, sőt remény van arra is, hogy sikerülni fog ezt a csúnya szembajt teljesen leküzdeni. Ama sok üdvös rendelkezés mellett a melyet az uj törvényjavaslat tartalmaz, ez egyike a legüdvösebbeknek. Ha ez a javaslat törvénnyé válik, a fegyveres erő evvel a rendelkezéssel a magyar közegészségügy szolgálatába állittatik s nem csak arra teszi képessé a közös haderőt és a honvédséget, hogy az országot külellen- ség ellen megvédelmezze, hanem arra is, hogy irtó háborút indítson békében, a tudomány és katonai fegyelem békés eszközeivel ama ellenségek ellen, amelyek népünk munkaerejét alattomosan megtámadják és nemzetünk produktiv képességét lassanként aláaknázzák. Maga ez az egy rendelkezés, mely a katonaságot a közegészségügy szolgálatába állítja, elégséges arra, hogy a törvényjavaslatnak minél előbb törvényerőre emelkedését kívánja mindenki, akiben van szocziális érzék, szeretet a nép és lelkesedés a nemzet jövője iránt. Harmincz hold legelőért. Nagykároly városát a viszonyokkal ismeretlen idegenek szerencsés helyzetű városnak tartják, mert itt van a főfészke a Gróf Károlyiaknak. A hires nevezetes Károlyi grófoknak, kik az országban, de még a külföldön is gazdagságukról és gavallériájukról híresek. A valóság pedig az, hogy Nagykároly a legszerencsétlenebb város éppen — a gróf Károlyiak miatt. — A város körül elterülő hitbizományi birtokok örök kerékkötője gazdasági fejlődésünknek, a város közepén terpeszkedő park pedig a városi -jelleget vonja el egy gyertyával kivilágított ablak. Amit az ember világos nappal láthat, sohasem olyan érdekes, mint az, ami egy ablak mögött történik. Émögött a fekete vagy megvilágított nyílás mögött él az élet, álmodik az élet, szenved az élet. Mögötte észreveszek egy idősebb, már ránczos képű, szegény asszonyt, aki mindig valami fölé hajol és sohasem megy ki. Az ar- czából, a ruhájából, a mozdulataiból, csaknem semmiből megcsinálom magamnak ennek az asszonynak a történetét, vagy jobbanmondva a legendáját és néha elmondom magamnak és sírok. Ha egy szegény, öreg ember lett volna, épp oly könnyen megtaláltam volna a történetét. , És büszkén pihenni térek, hogy másban éltem és szenvedtem. Talán azt fogják kérdezni: „Biztos vagy benne, hogy ez a legenda az igazi ?“ De mit bánom én, hogy milyen a valóság, ha már ez arra volt jó, hogy éljek, hogy érezzem: vagyok és hogy mi vagyok? IV. A kutya és a parfüm. „Én szép, jó kutyám, kedves kis állatom, gyér ide és szívd fel annak a parfümnek nagyszerű illatát, amit a város első parfumerie-jében vettem“. A kutya a farkát csóválta, ami ennél a szegény állatnál a nevetést és mosolygást jelenti ; hozzám jött és kíváncsian tartotta nedves orrát a nyitott üveghez; aztán hirtelen Nagykárolytól és lehetetlenné teszi ennek rendszeres modern kiépítését. Semmi haszna nincs Nagykárolynak a gróf Károlyiaktól és ezért érthetetlen, hogy a lakosság egy bizonyos része mégis földig aláz- kodik e család előtt és a saját kárára képviselőit is a legtöbbször közölük választja. Legújabban egy gróf Károlyi Nagykároly város ellen pert is indított. A városnak évtizedek óta 30 hold földje van Szentmiklós község határában. A hatvanas években még a város használta, illetve adta bérbe ezeket a földeket. Egyszerre csak — hogy, hogy nem — a földeket azok szomszéd birtokosa, Gróf Károlyi Antal kezdte használni és a város akkori vezetősége, bizonyára hanyagság miatt, nem törődött a dologgal. — Azóta mindig a gróf birtokolja, aki most a 30 hold legelő telekkönyvi jogának átengedése iránt a tulajdonos Nagykároly város ellen pert indított. A város, minthogy a gróf tulajdonjogát igazolni nem tudja, a perben védekezni fog. Gróf Károlyi Antalt ebben az ügyben Dr. Antal István nagykárolyi ügyvéd képviseli. lyfÉHíjlpli. Kipusztulnak a Rákóczi fák. Épp az idén volt 200 éves fordulója a gyászos emlékű majtényi fegyverletételnek. Úgyszólván az egész ország sajtója felelevenítette az emlékezetes napot, a diákság pedig még messzi városokból is elzarándokolt a kismaj- tény-domahidai vasúti állomás mellett fekvő emlékhez, hogy lerója itt a kegyelet, az emlékezés adóját. Csupán a nagykárolyi főgimnázium ifjúsága nem tartotta fontosnak e történelmi nevezetességű évfordulót, és bárha Nagykárolyból az első vasúti állomásnyira fekszik is az emlék, a piaristák által oly hazafias szellemben neveltnek mondott ifjúság nemrándult ki a majtényi síkra és nem rendezett ott semmiféle ünnepséget . . . Szomorú elhagyatottságban állt ez az emlék már a múltban is, most azonban meg épp a kipusztitására törnek a hatóság hallgatólagos beleegyezésével. A mint az ember vonaton az emlék előtt elhalad, szinte megdöbbentőleg hat rá az a nagy kegyeletsértés, hogy közvetlenül az emlék közelében vályogvetés czéljaira aláássák a földet, a fák szomszédságában téglaégetőt csinálnak és ez által az évszázados fák gyökereit megtámadva, a biztos pusztulásnak teszik ki őket. Már maga az a puszta tény is megbotránkoztatja a nemzeti emlékek becsét értékelni tudó embert, hogy a községi elöljáróság megiszonyodva hátrált és szemrehányóan ugatni kezdett rám. Te nyomorult kutya, ha egy marék sarat tartottam volna az orrod elé, gyönyörűséggel szagoltad volna s talán le is nyeled. Ebben hasonlítasz te, méltatlan részese az én szomorú életemnek, a publikumhoz, akinek sohasem szabad finom illatokat kínálni, mert attól elfordul, hanem gondosan kiválogatott piszok kell neki. VI. flz idegen. Kit szeretsz jobban, te titokzatos ember? Apádat, anyádat, nővéredet,vagy fivéredet? Sem apám, sem anyám, sem nővérem, sem fivérem nincs. Hát barátaid? Olyan szót használtok, aminek az értelmét még eddig nem ismerem. Hazádat? Nem tudom merre van. A szépséget? Nagyon szeretném, ha csak isteni és halhatatlan lenne. Az aranyat ? Gyűlölöm, ahogy ti gyűlölitek az istent. Mit szeretsz hát te különös idegen? Szeretem a felhőket ... a felhőket . . . amelyek ott tovausznak ... a csudás felhőket! Charles Baudelaire. engedte a vályogvetést egy ily emlék közelében, még ha nem is tudta volna, hogy ez az üzem a kegyeletsértés mellett a fák gyökerére is veszedelmes, romboló hatással lesz. Sürgősen be kell tehát tiltani e helyen a munkát, addig a mig nem késő, mert nem lehetetlen, hogy már is oly rombolást vittek végbe e földásással az emlék közelében, hogy a históriai értékkel biró fák immár megmenthetők nem lesznek. Felhívjuk ez ügyre az illetékes főszolgabírói hivatal figyelmét azzal, hogy sürgősen intézkedjen s e nemzeti kegyeletsértést azonnal akassza meg. 3t Rétről. Abdul Hamid sóhajt a nyugágyon: — Unatkozom, Ázsiába vágyóin, S hogy járjanak a nagy ur kegyébe: Lehozzák őt szép Szatmármegyébe. Tis/Jividélii Egy érdekes eszme. Dr. Boldizsár Kálmán debreczeni lakos az elmúlt szombaton egy érdekes, Szatmármegyét is közelebbről érintő javaslatot terjesztett be a Csokonay-kör választmányához. A javaslat egy Tiszavidéki Közművelődési Egyesület létesítésére irányul. A Kárpátok bérczeitől le az Al-Dunáig, lánczszemet lánczszembe kapcsolva már körül övezik az országot a közművelődési egyesületek, ezek az uj időbeli hadseregek, amelyek a közművelődés zászlójával kezükben, munkájukkal mindinkább mélyebbre alapozzák és tovább terjesztik a magyar nép általános művelődését. Az északkeleti határtól a Tisza ez ős magyar folyó partja mellett le az Alföld szivéig, még hiányzik az összekötő lánczszem, amelyet a tiszavidéki magyarságnak már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna alkotnia. Máramaros. Ugocsa, Bereg, Ung, Szat- már, Szabolcs, Hajdú, Bihar, Békés és Jász- kunszolnok vármegyékben az ország határától az ország szivéig benyúló nagy területén lakik a legtörzsökösebb magyar nép és a legrokonibb érzésű testvér nemzetiség, a rutén, de Debre- czen mellett, a magyar nemzeti művelődés ősi vára közvetlen közelében, Szabolcs, Szatmár és Biharvármegyék összeszögelésénél már kezdődik az ellenséges érzelmű nemzetiségi áradat, amely száz meg száz, sőt ezer meg ezer magyar vérü, magyar nevű és nyelvű családot kivetkőztetett már lassankint ősi magyarságából és átalakított az újabb nemzedékeken előbb a magyarság iránt csak közönyösekké, de később talán ellenségekké is átváltoztathat. Ezen a ponton a magyar nemzeti és közművelődési törekvéseknek védő állásba kell helyezkedniük és a magyar nemzeti művelődés első eszközével: az iskolával és a társadalmi hatás erős fegyverével, a magyar nyelvvel ki kell terjeszteni hódítását mindazokra, akik a műveltség hiányában nemzeti érzés híján is szenvednek. Dr. Boldizsár szerint a kezdés feladata a Tiszavidék vezórvárosáé: Debreczené és ebben a Csokonay-körre hárul, hogy vele együtt a nyíregyházai „Bessenyei kör,“ a nagyváradi Szigligeti Egylet, a szatmári „Széchenyi Társulat“ és a máramarosszigeti „Szilágyi Istvánkor“ együtt működve létrehozzák a többi hazai magyar közművelődési egyesületek mellé a Tiszavidéki magyar közművelődési egyesületet, A Csokonay-körben őszinte lelkesedéssel fogadták a javaslatot s az ügy előkészítésére, a szervezkedés módjának megvitatására, az érdekkörbe vonható közművelődési egyesületek, irodalmi társaságok, hatóságok, testületek ösz- szeállitására egy bizottságot küldtek ki. tlíl Mi perli Mkiioly farosát Közművelődési Egyesület
