Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-07 / 23. szám
NAGYKÁROLY — hogy az ilyen „történeti előzményeket“ nem volna szabad egészen figyelmen kívül hagyni azoknak, akik ma olyan nagyon intranzigensek és valósággal szent háborút hirdetnek a nyelvkérdésnek egy olyan megoldása ellen, amely állhatatos és hazafias fáradozásunk minden tiszteletet megérdemlő eredménye. Szatmárvármegye a múlt hónapban Szatmár- megye közigazgatási bizottsága e hó 9-ón, pénteken tartja rendes havi közgyűlését, melyen a szakelőadók beszámolnak a megye közigazgatásának május havi állapotáról. Egy volt szatmármegyei főispán beszéde, Köztudomású, hogy Kristóffy Józsefet Szat- mármegye egykori főispánját, pénteken Békéscsabán nagy lelkesedés között képviselővé választották. Megválasztása után egjr ottani étteremben bankett volt, amelyen Kristóffy beszédet mondott. A beszédből közöljük a következő általános érdekű részt: Előre tudta — úgymond —, hogy ha kilép ismét a politikai porondra, ezért minden oldalról megtámadtatásban lesz része, ez azonban nem tartotta vissza, hiszen megszokta már, de nem követi ellenfelei példáját, akik őt vádolják hazaárulással, holott az árulók ők voltak. Hazaáruló itt Magyarországon „mindenki, aki jogot és részt kíván a hazából. Ot talán azért mondják hazaárulónak, mert odaállott a király és a nemzet közé, mert résztvett a kibontakozás munkájában és amikor a rozoga alkotmány, amelyért egy csöppet sem lelkesedik, veszélyben forgott, odadobta személyét és testét, hogy azt megmentse. Az 1906-iki paktumban személyére vonatkozólag nem kötött ki más föltételt, csak azt, hogy a koaliczió valósitsa meg az általános választójogot. A koaliczió vezetői azonban föláldozták elveiket a hatalomért. Bátran szemébe néz az ellene fölhozott vádaknak. Az árulást nem ő, hanem azok követték el, akik cserbenhagyták elveiket és a hatalomért Bécsbe szállították Szent István palástját. A nemzet vezérei maguk sem bíztak a nemzeti ellentállásban. Maga Kossuth és Andrássy is kifejezést adott ennek. Hazaárulónak nevezik, mert az általános választói jogért küzd. Arcz- pirulás nélkül tűri e vádat, tűr minden sebet, amelyet a választói jog csatájában kapott. Elismeri, hogy hazaáruló oly értelemben, hogy a mai alkotmányt eltörölné és helyébe újat csinálna, amely a nép millióit magába fogadná. egyebet is nyújt a fájdalomnál. Én értem az ön bánatát . . . Lássa, amikor én rájöttem, hogy a feleségem megcsalt . . . M. Saint-Feuil ámulva tekintett rám. — Bizony édes fiam, igy volt. Nem voltam én mindig vén, mániákus pap, akinek ma ösmer. — Hadd mondjam el a történetemet. Jól esik néha azt hallanunk, hogy más is szenvedett. Hiszen ez már annyira emberi dolog. Csak a titkát kell megösmernünk. — 1867-ben a keleti tengeren tartózkodtam, mint a Marie Louise nevű hadihajó parancsnoka. Harminczkétéves voltam, pályám tetőpontján. Öt éves házas. Feleségem, akit imádtam, Toulonban élt s arra számítottam, hogy e hosszú ut után többé én sem hagyom el szárazföldi állomásomat. -- Egy napon, Szingapúr előtt, átnéztem az eskadron postáját, mert utolsó időkben egy-kót szabálytalanságra jöttünk rá a postakezelőségnél. Számomra is volt egy levél a feleségemtől. Elragadó négy oldal, süriin teleirva. Amint a többi levelet osztályoztam, egy különös irásu boríték ötlött a szemembe. Egy sorhajóhadnagynak volt czi- mezve, ki a szomszédos hajón szolgált. Nem tudom miért ötlött az agyamba, hogy e czim- zés, nőm elferdített Írása. Vizsgálgattam a borítékot, a touloni bélyeget s éreztem, ha nem bontom fel a levelet, az életem ezután tűrhetetlenné válik. Egyedül voltam. S a levelet felKivánatos dolog, hogy a nép minden osztálya képviselve legyen a parlamentben. Mert a mai siralmas állapotok csak igy változhatnak meg. Ma aránytalan az adózás, rossz a népoktatás, siralmas a közegészségügy, a közigazgatás állapota középkori. Az általános választói jog meg fogja törni az oligarchia hatalmát. Ha majd őszszel, bemegy a parlamentbe: mindenkivel szövetkezik, aki az általános választói jognak a hive. Nem törődik vele, ha megbántják, megrágalmazzák. Ha a fényes országház kupolája rá is szakad, ő azt fogja mondani amit Luther Márton mondott: Itt állok, de nem tehetek másképp! Az érettségi „bankettnek és a Good Templar f^end. Felhívás a nagykárolyi főgimnáziumhoz. Közelednek az érettségi vizsgák, amelyeknek az utánuk következő úgynevezett érettségi bankettek a legkiemelkedőbb pontjai. És nagyon sok ifjúnál csak itt jelentkeznek tulajdonképpeni képességei. Ha tudást nem is sajátított el, de tud inni. Ez is valami. Magában véve az érettségi bankett haszontalan, ostoba rossz szokás, amely csak arra jó, hogy némelyek a sárga földig leigyák magukat, Éz ellen a rossz szokás ellen irányul a Good Templar Rendnek az érettségiző ifjúsághoz intézett föl- hivásais, amelyet megküldöttek szétosztás végett az összes középiskolák igazgatóságainak, a nagy károlyi gimnáziumnak is és amely többek között igy szól: „Életüknek nevezetes fordulója előtt állnak. A középiskolából kikerülve, cselekvési szabadságuk nagyobb lesz, de nagyobb a vele járó felelősség is. Tudatában kell lenniük annak, hogy minden emberi cselekvés kihat az emberi társadalomra és saját magunk érdekében cselekszünk, ha embertársaink boldogságáért küzdünk. Nézzenek körül tiszta szemmel és látni fogják azt a tömérdek kárt, amelyet az alkohol emberben, vagyonban egyaránt tesz és nem kételkedünk abban, hogy a tények fölismerése után be fogják látni, hogy minden embernek kötelessége a szeszes italok ivásának szokása ellen teljes erővel küzdeni. Az ivási szokások közé tartoznak az érettségi bankettek is. Az életbe való belépést a fiatal emberek orgiákkal, kicsapongásokkal kezdik meg és hány ember dotálhatja szerencsétlenségét az érettségi bankettről. Nem volna-e sokkal szebb emlék, ha a kilépő fiatalok az érettségi bankett árát intézetüknél teendő alapítványra fordítanák?“ Hát szó sincs róla, szebb volna, jobb volna, ha a fiuk többet tanulnának és kevesebbet innának, de vájjon megfogadják-e a tanácsot? bontottam! Belül csakugyan a feleségem Írására ösmertem. Hat oldal, siirün teleirva! Édes emlékeket idéztek fel, örök szerelmet esküdtek egymásnak s csak ez az egy szó volt aláírva: Fifi 1 Az éjszakát e levél olvasásával töltöttem. Reggel magam elé hivattam a hadnagyot. Átadtam neki a felbontott levelet s egyben meg- mondám, értesítse a kedvesét, hogy én többé nem térek vissza hozzá. S többé nem láttam viszont . . . Hogy mennyit szenvedtem, el sem tudnám mondani. De ime, látja, itt vagyok! Bátorság édes fiam A bűnöst elérte Isten büntetése! Megváltotta a bűnét! Nem akarja megosztani velem szerény ebédemet? Az abbé egy orgonaágat tört le és vendégével s ház felé tartott. A déli harangszó tizenkét érczes, búgó csendülése, mint az áldás égi hangjai szállottak alá a kertre és a szerény papiakra, melynek kéményéből kékes füstoszlop gomolygott az ég felé. És Marlieux abbé arczára visszatért a mqsoly: — 0, igen, az élet szép! Hiszen itt vannak az álmok, az archologia s a tavasz! Az újra felébredő tavasz! S szeretettel mutatta ifjú barátjának a törött karú márvány nimfát, a régi képeket és gyalulatlan fehér faasztalán, egy kincset érő, régi amforában, a hatalmas, nyíló orgonacsokrot, amely szelíd verőfényes derűt árasztott szét e szent szobában. Leo Larquier. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje Nagykároly város képviselőtestülete 1911. junius 11-én rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozatának érdekesebb pontjai a következők: A polgári fiú- és leányiskolának a Nagyhajduváros-utczán való elhelyezése, továbbá az állami elemi iskolának a Széchenyi-utczán való elhelyezése iránti előterjesztés. Intézkedés az ezen iskolák czéljaira szolgáló épületek építésére vonatkozólag. Intézkedés a jelenlegi helyén megszüntetendő I. számú állami óvoda elhelyezése tárgyában. Előterjesztés a fent jelzett iskolák és óvoda felépítésével felmerülő építési költségek fedezése tárgyában. Intézkedés a kövezetvám tarifa érvényének meghosszabbítása tárgyában. Dr. Vetzák Ede képviselőtestületi tag indítványa az áll. polg. fiú és leányiskola növendékei részére szervezendő állami interná- fus létesítése tárgyában. Intézkedés a vasúti hozzájárulási ut kiépítése iránt. Az iparostanonczok iskolai bizottságába egy tag megválasztása. Választó közgyűlés. Az üresedésben levő főorvosi állás, továbbá egy irnoki állás betöltése czéljából junius 11-én d. e. 10 órakor a képviselőtestület gyűlést tart. Ezen a gyűlésen Ilosvay Aladár alispán fog elnökölni. DAL. — Énekli: Dr. Vetzák Ede — Nincsen annyi tenger csillag az egen, Mint a mennyi konviktus kell most nekem! A Kphn-t biz’ én minden nélkül megvettem, De v iktassál, bizony isten, szeretem ! Ki legyen a városit, orvos? Az egészségügyi bizottság ülése. Már jelentettük, hogy f. hó 11-én fogják választás utján betölteni Nagykároly rendezett tanácsú város tiszti orvosi állását. Az állásra kiirt pályázat pénteken járt le. A városi közegészségügyi bizottság, kinek az állás betöltése tekintetében véleményezési és inditványozási joga van, tegnap délután tartott ülésében foglalkozott az ügygyei és Nagykároly város tiszti orvosi állására egyhangúlag Dr. Rooz Elemér városi orvost ajánlotta. Az ülésről részletes tudósításunk a következő : Nagykároly város egészségügyi bizottsága tegnap délután 3 órakor, Huszár József hagyatékügyi jegyző hivatalos helyiségében ülést tartott. Az ülésen Róth Károly elnökölt. E bizottságnak a városi orvos az előadója, aki azonban a .jelen ügyben érdekelve lóvén, miértis az előadói tisztet Huszár József hagyatókügyi aljegyző látta el. Huszár József bejelenti, hogy Szatmár- megye alispánja véleményzés, illetve indítványozás végett áttette a bizottsághoz a nagykárolyi tiszti orvosi állásra beérkezett pályázatokat. Pályáztak: 1. Dr. Rooz Elemér, nagykárolyi városi orvos, született Nagykárolyban, orvosi képesítést 1898. évben nyert, a tiszti orvosi vizsgát 1901-ben tette le. 2. Dr. Csilléry András katonaorvos, született Budapesten, orvosi képesítést 1908-ban nyert, a tiszti orvosi vizsgát 1909-ben tette le. 3. Dr. Kovács József, született Debreczenben, orvosi képesítést 1907- ben nyert, a tiszti orvosi vizsgát 1909-ben tette le. 11 Ml® Ül It
