Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-11 / 2. szám
NAGYKÁROLY nagyarányú telepítések folytán a hegyi szőlők jövedelme jelentékenyen megcsappant, mert a siki szőlők megmunkálása olcsóbb, viszont átlagtermése nagyobb. A feliratot támogatás végett megküldték Szatmármegye közönségének is, melynek azonban nem érdeke, hogy a síkvidéki szőlők adójának emelését elősegítse. Az országos Munkásbiztositó pénztár kérelme a vármegyéhez, Az Országos Munkásbetegsegélyző és Munkásbiztositó pénztár igazgatósága legutóbb tartott közgyűlésen elhatározta, hogy tagjai részére Szatmármegyében gyógy- és üdülőhelyet fog létesíteni. Minthogy azonban ehhez megfelelő tőkével nem rendelkezik, a nagy horderejű humánus czél érdekében azon kérelemmel fordult Szatmárvármegye törvényhatóságához, hogy a szanatórium részére a megye területén, erre alkalmas ingyen telket adjon és az építkezést az esetleg rendelkezésére álló építési anyagok (fa, tégla, stb.) díjtalan adományozásával is tegye lehetővé. A kérelem a legközelebbi közgyűlésen kerül tárgyalás alá. A fenti hírrel egyidejűleg közlik lapunkkal, hogy a debreczeni gyermek-menhely igazgatósága Nagybánya vidékén akar gyermekek részére nagyobb tuberkulotikus szanatóriumot létesíteni. Az alispán vadászni iát. Miért maradt el a vasárnapi választó-gyűlés ? • A vadászat régi sport, szép sport, úri embernek való szórakozás. A történelem feljegyezte, hogy már az ősmagyarok is valóságos szenvedéllyel űzték a vadászatot. A magyar urak, kivált a vidéken élő magyar urak, hűek maradtak az ősi tradi- czióhoz. Évszázadokon át jóformán egyebet se tettek, csak vadásztak. Duvadra, nemes vadra, sőt ha véletlenül nem akadt vad, hát az istenhogy Nizzában elfogtak egy Jourganen nevű veszedelmes betörőt, aki a tizenegyórai vonattal érkezik meg erős födözet mellett Marseillebe. A betörő életrajzában elmondták azt is, hogy igen jó touloni családból származik. Huszonötéves korában elvett egy nagyon derék és szép fiatal leányt, akit azonban nehány év múlva gyermekével együtt elhagyott. * A vonat épen a legutolsó alaguton futott át. A gyászruhás asszony lefátyolozta arczát és izgatottan szedte elő csomagját. — Gyere René! segíts! Pár perez múlva leszállunk. Bámulatos erővel türtőztette magát. — Csak remegő hangja árulta el szívfájdalmát, amit egy véletlen utazás fölujitott. A vonat megáll. Búcsút mondtak az öreg párnak. De René gondolatát a rab kötötte le. Odafutott és köszönt neki. A rab viszonozta a köszöntést: — Isten veled, kicsikém. — Hallottad, mama ? . . . Nekem mondta, „isten veled.“ Az asszony gépiesen leadta a jegyeket a kijárónál. Amikor az utczára értek, nem tudta magát tovább türtőztetni. Sirva fakadt és zokogva rohant végig az utón. — Miért sirsz mama ? — kérdezte a fiúcska. Az asszony nem felelt, csak meggyorsította lépteit. Pátyolát egészen átáztatták a könyei. — Tudom, miért sirsz — mondta a fiú, aki alig bírta anyját követni. — Azért sirsz, mert a rab hasonlít ahoz a képhez, amely a szobában van. . . adta népre is. Nincsen abba semmi furcsa és senkinek semmi köze hozzá, ha valaki a vadászatban találja örömét. Az alispán az ősi vármegye első tisztviselője. Nagy ur. Egyszer régen az alispán valakinek a kalapja mellé rózsát tett, aztán azt a valakit piros borral itatta. Ez a kitüntetés a régi jó időkben oly szenzácziót keltett, hogy az esetet dalban örökítették meg. Az alispán tehát nagy ur. De egy rendezett tanácsú' város képviselőtestülete se kiskutya! A maga összességében van legalább is olyan ,nagy ur, mint az alispán. És ezért ha különös is, de a magyar vidéki közigazgatást kitünően jellemzi az az eljárás, amit Ilosvay Aladár, Szatmármegye alispánja legutóbb Nagykároly város képviselő- testületével szemben tanúsított. A január hó 1-én életbe lépett uj rendőri bíráskodás ellátása czéljából Nagykároly város egy uj rendőralkapitányi állást szervezett. Ezen állás betöltése végett az alispán Nagykároly képviselőtestületének választó-közgyűlését f hó 8-ára tűzte ki. Ezt a határnapot azonban később beállította és a választást f. hó 15-ére halasztotta el. Utána jártunk, hogy megtudjuk az elhalasztás okát. Megtudtuk. Ez az ok az, hogy az alispán urnák f. hó 8-án vadászatra kellett utaznia. Eltekintve attól hogy a képviselőtestület vasárnap más ügyek elintézése miatt úgyis ülést tartott és igy egy füst alatt a választás ügyét is ellehetett volna intézni, a halasztás miatt a rendőri bíráskodás szakszerű ellátása nyolez napi késedelmet szenvedett. Ez pedig nem helyes dolog. A vasárnapi vadászaton az alispán ur által elejtett nyulak és rókák bizonyára nem fordultak volna panasszal a m. kir. közigazgatási bírósághoz azért, hogy nyolez nappal tovább kellett volna lődörögniük ezen a gyönyörűen közigazgatott magyar földön. Nincs elöntés € a szinigazgatóválasztásban Újabb szatmári pofon Nagykárolynak! ,Los ven Szalmád* Ha Nagykároly város polgárságában és illetőleg a polgárság akaratát kifejező képviselőtestületében csak egy cseppnyi önérzet is van : akkor egy pillanatig sem szabad többé a szatmári színi kerület kötelékébe megmaradni. Ami Szat- már város törvényhatóságának hétfői ülésén történt az olyan lealacsonyitása Nagykároly városnak, ami miatt méltán éghet szégyenpir az arezunkon. De — és ezt a pártatlan igazság érdekében kell megállapítanunk — Nagykároly város képviselőtestülete is alkalmat adott rá, hogy városunk megkapja a szatmári törvény- hatósági bizottság ülésén elcsattant pofonokat. Sziniigyi tekintetben évekig együtt éltünk Szatmár városával, holott erre a szatmári gyűlésen történtekből kitünőleg, kötelezve nem voltunk. Elsősorban tehát magára vessen a képviselőtestület, illetőleg a szinügyi bizottság a szatmári lepocskondiázás miatt. Örömmel láttuk azonban, hogy a szatmári gyűlésen elnöklő Csaba Adorján főispán védelmére kelt Nagykároly városnak és hogy a szatmári polgármester, valamint az ottani szinügyi bizottság jóizlése is elitélte azt a csúnya támadást, amelyet Nagykároly város szinügyi bizottságának a színigazgató választásra kiküldött tagjai ellen — ezek távollótében — intéztek. A szinigazgatóválasztás kérdésében a szatmári közgyűlésen érdemileg még nem döntöttek. Akár milyen lesz a későbbi döntés, ez bennünket többé nem érdekel. Mert nem arról van most már szó, hogy Heves vagy más legyen az igazgató. Ez teljesen művészeti vagy egyéni vélekedés és felfogás. Hanem arról, hogy Nagykároly város illetékes vezetőinek már most elkeli követni mindent, hogy egy megfelelő szinikeriiletbe lépjünk be, és egyéb tekintetben is érvényesítsük Szat- márral szemben azt az előnyünket, hogy a vármegye székhelye mi vagyunk. Szatmár város törvényhatósági bizottsága hétfői közgyűlésének a színigazgató választására vonatkozó részéről tudósításunk a következő: Az ügy előadója jelenti, hogy a szatmári színház jelenlegi igazgatójának szerződése f. év szeptember 1-én lejár s igy a szinügyi bizottság pályázatot tűzött ki. A beérkezett pályázatok feletti döntésre, régi gyakorlat alapján, a nagykárolyi szinügyi bizottságot is meghívták, amely bizottság kiküldött tagjai a választásnál szavaztak is. Szatmár város törvény- hatósága nem érzi magát jogosítva, hogy egy idegen város bizottsági tagjai 'által is hozott határozatot felülbíráljon. E szerint a szatmári tanács javaslata az, hogy, az ügy érdemi döntés nélkül utaltassák vissza a szinügyi bizottsághoz azzal, hogy a saját hatáskörében döntsön afelett: jogosítva voltak-e a nagykárolyi kiküldöttek szavazni vagy sem. Mátray Lajos bizottsági tag: Nem fogadja el a tanács javaslatát. Azok az urak, akik Nagykárolyból átjöttek nem is szinügyi bizottsági tagok. Nem sz.avazni jöttek át, hanem csak megbeszélésre. Szavazati joguk nincsen. A múltban volt. Azonban az a szinikerület, amelyhez Eperjes is tartozott, már régen megszűnt. Megszűnt tehát a nagykárolyiak beleszólási joga is. A szinügyi bizottság tagjainak beadott szavazatiból a négy nagykárolyi szavazat >— amelyek tudvalevőleg Heves ellen szólották — leszámítandó és igy a szerződés a többséget nyert Heves Bélával kötendő meg. Kelemen Samu bizottsági tag ugyanilyen értelemben mondott hosszabb beszédet. A szavazás igazi eredménye Hevesnek juttatott többséget. A Nagykárolyból megjelent urak jogtalanul avatkoztak be Szatmár törvényhatóságának autonómiájába. Hogy ki kapja meg a színházat azt különben is nem a szinügyi bizottság, hanem a közönség dönti el. A szinügyi bizottság a közönségért van, ez pedig Hevest akarja. Mátray javaslatát fogadja el, t. i. azt, hogy a közgyűlés most mondja ki, hogy a színházat Hevesnek adja. Weisz Sándor volt a következő szónok. Erősen támadja Kőrösmezey főjegyzőt, a szinügyi bizottság elnökét, amiért a nagykárolyi szinügyi bizottságot meghívta. Erről — úgymond — a szinügyi bizottság elnöke nem értesítette a bizottságot. A nagykárolyiak meg- lepetésszerüleg jelentek meg- Már a titkos szavazás előtt kijelentették, hogy Heves ellen vannak. Valósággal terrorizálták a bizottságot. Nemestóthi Szabó Antal például, kérte a szatmári szinügyi bizottság tagjait, hogy szabadítsák meg Nagykárolyt Heves Bélától. A Nagykárolyból megjelentek nem is kiküldöttek voltak, hanem összeszedett emberek. Csaba Adorján főispán elnök: Igen is ki voltak küldve. Figyelmezteti a szónokot, hogy válogassa meg a kifejezéseit és ne sértegessen távollevőket. Weisz Sándor: A nagykárolyi urak a vendégjogra támaszkodva valósággal diktálni akartak. Nagykárolyból szerzett informátiója szerint, az a szinügyi bizottsági ülés, amelyen az állítólagos kiküldötteket tisztségükkel megbízta, szabálytalanul lett megtartva. Csaba főispán elnök: A szónoknak nincs joga egy idegen város határozatát birálni. Körösmezey Antal: Igaz, hogy a szinikerület megszűnt, de azért jogosan hívta meg a nagykárolyi szinügyi bizottságot. Egy miniszteri rendelet szerint Szatmár és nagykároly egy színi kerületet képeznek. Vajay polgármester: A Szatmár és Nagykároly közötti jogviszony kérdésének eldöntése is szükségessé teszi, hogy az érdemi határozat későbbre halasztassék s ezért a tanács javaslatot ajánlja elfogadásra. Ezen felszólalás után a közgyűlés a tanács javaslata értelmében határozott. A Magyar Király kávéházból. — Szatmáron, hétfőn alaposan meg- tánczoltatták a nagykárolyiakat. — Ez csak természetes. Farsang van. Hill ffliriii«.
