Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-15 / 7 szám
Nagykároly, 1911. február 15. VI. évfolyam. — 7. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ . - Megjelenik minden szerdán reggel. . : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGWSOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „TlyIK-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. II népszámlálás Hifi. Szomorú hírek jöttek forgalomba a népszámlálás eredménye felől. Nap-nap után olvassuk a lapokban, hogy ennek és annak a jómódúnak, népesnek tudott városnak lakossága csökkent, sőt egyes járások lélekszáma apadt, a jobbik esetben stagnál, ami végeredményben egyre megy. Háború, járvány nem tizedelte meg népünket, hanem helyettük a nyomorúság pusztít tíz esztendő óta Magyarországon. A nyolczvanas és kilenczvenes évek rohamos gyarapodását ijesztő visszafejlődés váltotta fel. Ha igy tart tovább Franczia- ország sorsára jutunk, azzal a különbséggel, hogy az a világ egyik leggazdagabb birodalma, amely száz és száz módon tud a pénze révén segiteni magán, mig mi szegényebbek vagyunk a templom egerénél s éppen e szegénységünk okozza, hogy fogyunk. Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk! A szomorú népszámlálási eredmény okai nem ismeretlenek a közönség előtt. Irtunk róluk az utóbbi évek folyamán néhány százszor. A kivándorlás, az egyke, a gyermekhalandóság, a munkahiány, a drágaság és a kult.urátlanság pusztítanak szerte széjjel Magyarországon s ahol az egyike a felsorolt bajoknak nincsen meg, ott duplán megvan a másik. Ez a derék, ezeresztendős, virágzó magyar fajta a végzet árnyékában vándorol immár tiz esztendő óta az élet utjain. Az apák kivándorolnak, az anyák nem szülnek, a gyermekek elpusztulnak, mert nincs elegendő kenyér a holtkézi, egyházi és nagybirtokok körül, nincs elegendő gyár és munka. Hát ezt eredményezi az a hires honszeretet, amelyet kizárólagosan maguknak vindikálnak az Omge urai. Az ő jelszavuk: akié a föld, azé a haza. De mi lesz a hazával és mi lesz a földdel, ha nem él meg benne és rajta a nép? Igazságtalanok lennénk, ha csak a nagybirtokos osztályt vádolnánk a magyar nép megrontásával. Bűnös az állam, minden kormány, bűnös az egész intelligens magyar társadalom, amely irtózik a demokratikus átalakulástól. Ma már be van bizonyítva, hogy nálunk a kormányzat, a törvényhozás és közigazgatás demokratizálása szorosan összefügg a népjóléttel. Mert csak demokrata kormány s parlament képesek igazi néptörvényeket hozni, amelyek az igazságtalan s a modern élet kereteiből kiorditó privilégiumokat megszüntetik, csak ezek képesek komoly népjóléti intézményeket létesíteni, néhány tízezer helyett a milliók érdekeit szolgálni. Csak európai nívón álló közigazgatás adhatja meg a falu népének a szabadságot s a jogtalanságok ellen való védekezés módját. A bitbizományok megszüntetésétől egészen ama törvényig, amely lehetetlenné tenné, hogy a szolgabiró a maga bi rój el öltjét oktroálja a falura, mennyi a tennivaló! Egy egész uj világot kell itt megalkotni. Magyarország egész belső képét át kell formálni, hogy ez a nép ismét sikerrel tudja megállani a helyét a szabad és gazdag népek versenyében. Tiz esztendő alatt hébe-hóba egy-egy szocziáli^ olajcsepp gördült a magyar ugarra. csepp a tengerben! S ezeknek ellenébefl^ középkorra emlékeztető osztálytörvényw egész töviskoszoruját hajigálták az urak a görnyedő nép nyakára. Bizony a derestörvény nem járult hozzá a kivándorlás csökkentéséhez. A hatalmon levő osztályoknak ma az a főtörekvése, hogy olcsó legyen a munkabér, de mennél drágább a föld terméke. Olcsó munka — drága élet! Sirhatunk, de nem csodálkozhatunk a népszámlálás sivár eredménye miatt. Ahol a népért semmit sem tesznek, ott nem történhetik más. Hogy a városokban is pang a népmozgalom, azt iparunk fejletlenségének kell tudnunk. A közös vámterület nem hagyja a magyar vállalkozó kedvet levegőhöz jutni. A másik meg a tőkeszegénység. Főpapok, nagybirtokosok kezében milliárdok halmozódtak össze, de gyárakat nem alapítanak, nehogy a jobban fizető gyáripar a földmunkást elcsábítsa. Szocziális politikánknak az olcsó napszám a vezérlő csillaga. És tiz év alatt millió ember vándorolt ki innen Amerikába, mert olcsó napszámért ma már csak a kínai kulik dolgoznak. Három esztendő óta uj csapás nehezedett a városokra: az élelmiszerek drágasága. Nemcsak a szegény munkásembernek s kisembernek, hivatalnoknak is uj és nehéz terhet jelent minden újszülött. Mondhatják, igazuk is van, hogy Bécs Esemény a konyhában. Irta: Csehov Antal. A konyhába vezető ajtóban állott a kis hatéves Péter. A kulcslyukon nézett be és az ott felhangzó beszélgetésre fülelt. Furcsa volt ma a konyha. Az asztal mellett, ahol máskor tésztát kevertek, vagy zöldséget mértek, ma nagy, szélesvállu férfi ült, valami kocsisember. Teát ivott és koczkaczukrot evett hozzá. Vele szemben Stefanovna ült, az ápolónő. Varka, a szakácsnő, a kályha mellett foglalatoskodott. Láthatóan arra törekedett, hogy ne nézzen az asztal mellett ülőre és sápadozó, piruló arczát elrejteni igyekezett. Ha kérdeztek tőle valamit, röviden és keményen felelt rá. — Igyék csak apuska, — kínálta az ápolónő. — Nem való magának a tea. Igyék egy kis pálinkát. — Feléje tolta a pálinkás üveget. —; Nagyon köszönöm, de nem kérek belőle, — mondta a férfi. — Maga egy alamuszi, kaczagott az öreg asszony. — Kocsis, aki nem iszik I Tettetés, apuka. Igyék. A férfi sóváran nézte az üveget, de lebirta a vágyát: ' — Nem, köszönöm. Nem iszom. Az én foglalkozásomhoz nem jó az ivás. Czipésznek, esztergályosnak szabad innia. Az egy helyben ül. De a magamfajta embernek tiszta fejűnek kell lennie, vigyázni kell a pasasokra. — Mennyit keres maga, apuska ? — Nem egyenlően. Van nap, amikor három, sőt öt rubelt is megkeresek, máskor meg semmit. Ez változó. Már ami üzletünk sem olyan jó, mint azelőtt volt. Sokan vagyunk. De azért nem kell panaszkodni. Jóllehet lakni belőle, csinosan öltözködni és végül azért még marad is valamicske más valakinek, ha az a valaki beleegyezik. — Utolsó szavainál Varka felé kacsintott. Többet nem hallott, de nem is látott Péterke. Az anyja lépett be az előszobába és beküldötte őt a gyermekszobába. — De Petja, ki látott már olyat, hallga- tódzni ? Menj be rögtön! Péterke elpirult és bement. A gondolatai összekavarodtak. Mi történik a konyhában ? Mit keres az az idegen férfi ott s miért beszélt hozzá annyit a Stefanova? Miért nem beszélt vele a Varka is? Nem tudott kiokosodni ebből. Valami különös dolog történik ott. De micsoda? Amikor az idegen elment, Varka bejött a szomszéd szobába takarítani, port törölni. Ott ült Péterke mamája is. Péterke benézett egy résen és észrevette, hogy a Varka arcza még mindig vörös és izgatott. A seprüt tartó keze remegett, valami nagyon nyomhatta a lelkét, amit kimondani szeretett volna. — Elment, — mondta felhangon, mikor a mama nem szólt semmit. Kurteffnó a varrását nézte. — Jóságos, ügyes embernek látszik, — mondta — Csöndes és józan. — De nem megyek hozzá. Bizony Isten nem, nagyságos asszony, nem én! — kiálltott föl váratlanul Varka. Az úrnő komoly arczot vágott. — Ne ostobáskodj Varka. Jól gondold meg a dolgot. Komoly lépésről van szó. Talán nem tetszik neked? — Furcsán tetszik kérdezni. — Miért nem mondja egyszerűen, hogy nem tetszik :—gondolta magában elcsodálkozva Péterke. — Nohát igazán nem tetszik neked? — Hiszen már öreg, mondta szégyenlősen Varka. — Bolond beszéd, — szólt be a konyhából Stefanova. — Még nincs negyven éves. Szép fiuarcz még nem elég! Menj el hozzá. — Nem megyek — mondta Varka. — Esztelenül kiabálsz — felelte újra az ápolónő. Ahelyett, hogy köszönetét mondanál Istennek a nagy szerencséért, folyton csak nem-et jajgatsz. Semmire se vezet, ha a levél- bordókkal és a házitanitókkal szerelmeskedel. — Már ezelőtt is láttad őt? — kérdezte Kurteff asszony. — Ma láttam csak először. Stefanova hozta el ide. Ki tudja honnan jött. Miért éppen engem akar? Amikor ebéd alatt körülhordozta Varka az ételeket, mindenki a vőlegénye miatt tréfálkozott vele. Varka elpirult és igyekezett nevető arczot vágni. Az ételek mind rosszak voltak. A leves Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... Na gykároly, Könyök-utcza II. László lei fogtechnikus. T
