Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-15 / 7 szám

NAGYKÁROLY szívja el a vérünket. De ezen egyelőre nem segíthetünk. Marad azért vér elég, amit jó kormányzat, üdvös reformok, mo­dern szellem felfrissíthetnének, szaporít­hatnának. A demokraczia s a kultúra se­gíthet csak a bajon. A népszámlálás rettentő memento. Okoljunk, változzunk meg, míg nem késő. A rágalom. Háromféle ember tartozik a néppárthoz. Az eszközöket nem válogató szá­mító spekuláns, akinek ez üzlete, a bigottságig vallásos és végül a gondolkodásra képtelen, a vezetőket mindenben követő tömeg-ember. Tehát született rosszlelkü és szellemileg rész­ben korlátolt emberek. Olyanok, kiket vagy gyűlölni vagy sajnálni kell. Ezen a héten meg­tudtuk azt is, hogy a néppártiság diszkvalifikáló valami és aki néppárti elvet vall az közmeg­vetésnek teszi ki magát. Ezt az érdekes felfe­dezést az teszi még érdekesebbé, hogy egy néppárti apostolnak köszönhetjük. Egy helyi lap ugyanis azt irta a múlt héten elhalt Luby Gézáról, hogy az utóbbi időben a néppárt felé hajlott. Dr. N. Szabó Albert ügyvéd ezt szem­telen, arczátlan rágalomnak minősítette. Fel kell tételeznünk, hogy Szabó Albert, ügyvéd lévén, ismeri a rágalmazás kritériumát. Rágal­mazást — a btkv. szerint — az követ el, aki valakiről olyasmit állít, mely ha igaz volna, megbüntetnék érte vagy pedig azt, akiről állit- tatik, közmegvetésnek tenné ki. Ügy tudjuk, hogy a törvény nem bünteti a néppártiságot. Szabó szerint tehát, ha valakiről azt állítják, hogy a néppárt felé hajlott, ez közmegvetésnek teszi ki az illetőt. Tudomásul vesszük. De kiván­csiak vagyunk, hogy mit szólnak ehhez a nép­párti hivek ? A szekulárizáczió. A Nagykároly és Er- mellék czimü hírlap szombati számában „a földéhség“-ről ir és a szekulárizáczió előnyeit és feltétlen szükségét hirdeti. Elolvastuk egy­szer, kétszer, háromszor a ezikket és hiába csodálkoztunk : a czikk a papi birtok felosztása mellett érvel. Hogy miért csodálkoztunk ? hát azért, mert bár a lapon nincs kiírva a neve, mi tudjuk, hogy a „Nagykároly és Ermellék“-et Dr. Vetzák Ede irányítja. És azt is tudjuk, hogy Dr. Vetzák Ede a múltban ellensége volt a szekulárizáczió eszméjének. Köszöntjük őt. ami harczos táborunkban és melegen üdvö­zöljük abból az alkalomból, hogy az okos czikk keretében meghódolt az általunk is hirdetett nagy igazságoknak. Amit . Szatmármegyében mi nem egészen dicstelenül kezdőnk, folytassa ő teljes dissőséggel. Farsang. Útra készül Karnevál, De azért még áll a bál! Edus szekulárizál, Adolf bőszen provokál És Adalbert meghátrál! el volt sózva; a húsban egy darab czipőzsinór volt, a pecsenye félig nyers és félig kozmás volt. De azért már nem szólt senki egy szót sem. Varka lelkiállapota kimentette őt. A "házigazda csak egyszer dobta le bosz- szankodva a villáját, amikor már semmiképen sem tudott boldogulni a pecsenyével. — Mindig csak férjhez adott őket! — mormogta a felesége felé fordulva­Amikor aztán vége lett az ebédnek, be­népesedett a konyha. Varka barátnői és a szomszédok cselédei jöttek be hozzá és estig suttogtak egymással, hogy Péterkét félelem fogta el. Azt álmodta, hogy gonosz varázsló, aki a konyhába jött férfira hasonlított, magával czipeli Varkát. . . Néhány napra azután beállott a megszo­kott házrend. Varka úgy morgott és tett-vett a konyhában, mintha ott se lett volna soha az a bérkocsis. Csak az ápolónő tűnt el néha és órákig maradt el. Egy reggelen, amikor Péterke kiment a konyhába, hogy kérdezzen valamit Varkától, rémülten hátrált vissza. A konyha telve volt emberekkel. Két rendőr, egy csendőr, a portás és a szomszédházak szakácsnői voltak ott egy begy ül ve. Középen állott Varka, uj ruha volt rajta és mellette ünnepi ruhában a bérkocsis. II ttirutl üli. Holnap írják ki a választást. Hétfőn érkezett meg Szatmármegye alis- páni hivatalához a képviselőház elnökségének leirata, amelyben elrendeli, hogy a Luby Géza halálával megüresedett fehérgyarmati kerületre nézve a képviselőválasztás határnapja mielőbb kiirassék. A leirat alapján az alispán a központi választmányt f. hó 16-ára, holnapra hivta össze. Ezen az ülésen lesz megállapítva a választás napja. A fehérgyarmati kerület gazdapárti válasz­tóközönségének vasárnap Matoleson tartott gyűlése Karácsony Gyulát egyhangúlag képvi­selővé jelölte. A nemzeti munkapárt és függet­lenségi pártok a jelölés dolgában még nem határoztak. Eddig tíznél több önjelölt van, köztük a, két ismert, elkeseredett akornok: Falussy Árpád és Szúnyog Miksa. Az ebadóalap, a közegészségügy és a helyettes árvaszéki elnök működési pótléka. ­Ezt a három különböző dolgot Szatmár- várraegye közönsége, helyesebben a vármegye közönsége nevében cselekvő egyik jegyző ur hozta össze. Szatmárvármegye egyik legutóbbi köz­gyűlése a jelenlegi és a mindenkori helyettes árvaszéki elnök részére 1910. évi január hó 1-től kezdődőleg, nyugdíjba is beszámítandó évi 600 K működési pótlékot szavazott meg. Rend­ben van a dolog. Ámbátor a kákán is csomót kereső emberek azt kérdezhetnék, hogy miért kellett ezt a működési pótlékot megszavazni? Hiszen mikor az illető ülnök az elnököt helyet­tesíti, nem végez ülnöki teendőket. Sőt elnö­kölni könnyebb, mint ügyeket feldolgozni. De hát 600 K nem sok pénz s igazán hunczut az, aki ezt a kis pótléket a mindenkori helyettes árvaszéki elnöktől sajnálja. De az már igazi vármegyei izü és jellegű, bosszantó és komikus tény, hogy ezt a műkö­dési pótlékot az ebadóalap közegészségügyi czélra szánt részéből szavazzák meg. Szomorú, végtelenül szomorú egy olyan vármegyének a helyzete, amely arra van utalva, hogy az ebadó­alapból kell közegészségügyi intézményeket fen- tartania. De ha már szégyenszemre igy van, akkor mért nem fordítják ezt az összeget ren­deltetési czéljára? Szatmármegyében, ahol van pénz kor­mánytámogatás mel’ett gazdasági kiállításokat rendezni, a közegészségügy az ebek harminczad- jára jutott. Járások, körök vannak éveken át — Mehetünk, — figyelmeztette őket a csendőr. — Ő és az ápolónő képviselték az örömszülőket. Megáldották a fiatal párt és az egész társaság kivonult. Varka hangosan zokogott­— Szegény, — gondolta Péterke. — Mi történik vele ? Miért engedik ezt a szülők ? Szegény Varka! Amikor az esküvő után hazajöttek mind­nyájan, vig élet lett a konyhában. Harmóni- káztak és csaknem reggelig mulattak. Másnapra visszatért a régi rend. — Mintha mi sem történt volna. Csak a bérkocsis jött el reggel. Alázatosan köszönetét mondott Kurteff asszonynak és oldalpillantást vetve Varkara, mondotta: — Vigyázzon reá, kérem, nagyságos asz- szony. Az ön házában jó helye Van. Kérném, szíveskedjék öt rubelt adni nekem a béréből. Uj szerszámra van szükségem. Péterke némán bámult. Uj titok. Egyszerre megjelenik egy vadidegen férfi, fölügyeltet Varkára és elvesz a pénzéből. A fiú szive sajnálkozó bánattal telt meg. Úgy érezte, hogy Varka nagyon boldogtalan lehet és kell, hogy megvigasztalja szegényt. Az éléskamrába osont és elvett egy gyönyörű piros almát. Ezt az almát szótlanul Varka kezébe nyomta és kisietett a konyhából! orvos nélkül, járások, körök vannak éveken át szülésznő nélkül, az egész vármegye nélkülözi a közegészségügyi intézmények egész soroza­tát és ekkor az törlénik, hogy azt a nyomo­rúságos kis pénzt, amit az ebadó alapból von­tak el közegészségügyi czélra, azt a kis pénzt odaadják mindenkori helyettes árvaszéki el­nöknek működési pótlókul. Hát nem kutya állapotok vaunak ott, ahol a kutyaadóalapot igy kezelik ? fi szatmári kiállítás. *■ Önérzetes nagykárolyi iparos nem vesz rész benne! A szatmármegvei gazdasági egyesület ve­zetősége a vármegye termelőközönségéhez fel­hívást küldött szét, amelylyel a kiállításon való részvételre hivja fel a termelőket. Tájé­kozásul általánosságban közli, hogy kiállíthatok: I. Vármegyénk területéről: 1. mezőgazdasági összes szemes, szálas, gumós és kereskedelmi vetemenyek, továbbá nád, gyékény, különféle talajnemek stb. 2. összes gazdasági háziállatok és ezek termékei; 3. mindennemű gyümölcsészeti, szőlészeti, borászati és kertészeti nyers és feldolgozott, termékek ; 4. erdőgazdasági termékek; 5. halászat, vadászat és méhészet termé­kei, valamint az ezek szolgálatában álló esz­közök ; 6. mezőgazdasági gyáripari termékek; 7. házipari termékek; 8. vármegyei iparosok műhelyében készült mindennemű ipari termékek. II. Országos jellegű: 1. baromfi, galamb, házinyul; 2. mezőgazdasági gépek és eszközök. A kiállítás vezetősége számit reá, hogy mindenki, aki a jelzett felhívást megkapja, a kiállításon részt vesz és annak sikerét ez utón is előfogja mozdítani. Rosszul számit. Például valamirevaló, önérzetes nagykárolyi iparosnak nem szabad részt venni a szatmári kiállításon. Mert az a körülmény, hogy a vármegyei jellegű kiállítás Szatmáron tartatik meg, újabb arczulcsapása Nagykárolynak, mint Szatmármegye szék­helyének. Énnek a kiállításnak Nagykárolyban volna a helye! És ha nem itt lesz, akkor egyetlen nagykárolyi iparosnak sem szabad a szatmári kiállítás sikerét előmozdatani. Álljunk már egyszer a talpunkra és mu­tassuk meg, hogy nem lehet bennünket esz­köznek felhasználni! Lovagias ügy? Veszekedés egy sírbolt körül. „Szemtelenség, arczátlanság“ Luby Géza haláláról irt a múlt héten vezető ezikket a Nagykároly és Vidéke. Eb­ben azt mondja Luby Gézáról, hogy ő „szer­vezte vármegyénkben a függetlenségi pártot, melynek évtizedeken át elnöke volt. A koali- cziós uralom kezdetén a hatalmas vármegyei függetlenségi és 48-as párt élén a vármegyei közgyűlésen rendkívüli nagy volt a befolyása, mely azonban a néppárti álláspont felé való elhajlása miatt később meggyengült úgy, hogy a nagykárolyi választókerület függetlenségi és 48-as pártja a vármegyei pártkötelékből kilé­pett“. Az Északkeleti Újság szörnyen meg­haragudott ezért a kis igazságért és szombati számában a következő megjegyzést fűzte a Nagykároly és Vidéke czikkéhez: Szemtelenség. Is,merve a Nagykároly és Vidékének Falussy Árpádhoz való viszonyát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom