Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-25 / 43. szám
N A G Y K A R 0 L Y Ä belügyminiszter Szatmármegyéhez, Mint ismeretes, manapság már csaknem minden községben van népkönyvtár, amely vagy a kormány, vagy valamelyik kulturegye- sület gondoskodásának köszönheti létezését. Ezekben a könyvtárakban sok jó könyv szórakoztatja és oktatja a népet, de nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy talán egy sem szolgálja annyira a nép érdekét, mint az a könyvecske, amely most hagyta el a sajtót több százezer példányban. Ezt a könyvecskét egyik leghumánusabb társadalmi intézményünk, a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület Íratta meg és adta ki épen a nép számára. Czime: „A tüdővész és az ellene való védekezés ismertetése.“ Ennek a szörnyű betegségnek egyik legalaposabb ismerője, Geszti József dr. A József-Szanatórium igazgató főorvossá irta a füzetet abból a „őzéiből, bogy a nép, amelyből a legtöbb áldozatott szedi a tüdővész, megtanulja belőle, miként lehet okos szabályokkal védekezni a fertőzés ellen. Bár az egyesületnek ez a könyvecske rengeteg pénzébe kerül, mégis ingyen juttatja el a községekbe, mert maga a belügyminiszter rendeletben utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy a füzetet elterjessze a nép között. Az az elv vezérli az egyesületet, hogy mivel annyi szanatóriumot nem létesíthet s annyi tüdőbajos szegény ember van az országban, tehát a mostani és a jövendő generáczió egészségét kell lehetőleg biztosítani a kórság ellen. Ezt pedig el lehet érni, ha mindenki megtartja azokat az óvórendszabályokat, amelyeket Geszti dr. füzete előír. Éppen időszerű ez az ajándékfüzet, mert halottak napján, mint minden évben, országos gyűjtés indul meg a szegénysorsu tüdőbajosok számára a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület égisze alatt. Amidőn tehát az egyesület a társadalom támogatását embermentő munkájához kéri, egyúttal maga is nagy anyagi áldozattal hasznos könyvecskével viszonozza a közönség áldozatkészségét. Szinte szükségtelen a társadalom jó szivébe ajánlani az egyesület aktióját, amidőn a halottaknak szánt koszorúból egy virágszálat, illetőleg ennek árát kéri szegénysorsu betegei számára, mert hiszen ezt megtette maga a belügyminiszter amidőn a Szatmárvármegye alispánjához intézett minapi rendeletében a bizonde császár, akihez nem ment feleségül a herczegnő, aranyos vázákban vitette el a part egész pázsitját, s rajta heverészve álmodozott az elveszett boldogságról. A parton elnyujtózva napsugár kisasszony a kék vízre bámult s amint nézegette, végtelen vágy fogta el, hogy megfürödjék benne. Mivel, hogy hasonlított az égboltozathoz méltó volt rá, hogy csillag ragyogjon benne. Mily szép fehér csillag lenne a viz árnyában. Nem is habozott volna talán, ha ott nincs a kis apród. Az ember, ha herczegnő, végre is nem vetkőzhetik le egy olyan kis személyiség előtt! S aztán jó nevelésben részesülvén, valószínű, hogy nem tette volna még meg a legelőkelőbb nagyur előtt se. Elküldje az apródot? Gondolt rá. De csak nem mehet vissza egyedül a palotába? Le is mondott volna talán a fürdésről, de a parthoz közel egy nagy fekete szikladarabot pillantott meg. Tapsolt örömében s odaszólt az apródnak: — Kis apród, azt hiszem meg fogok fürdeni ebben a tóban, mely legszebb tava a világnak. Az alatt maga ott lesz a fekete szikla mögött, amott ni. De ne mozduljon ám! — Úgy lesz amint parancsolja fenség! telelt a kis apród. S nyomban a fekete szikla mögé vonult, mig a királyleány hozzáfogott a toalethez. Egyenként került le róla a sárga szatin, az aranyozott mousseline, a sok drágakő s az ezüsttel áttört harisnyák, mely utóbiakkal ugyancsak meggyűlt a baja mivel, hogy mindenáron ott akartak maradni a rózsás lábakon s csak az erőszaknak engedtek. Nehéz volna kifejezni az apród kétségbeesését. Oly közel volt az édeshez, a legbájo- sabbhoz, mit ő valaha láthatott s mégis mikövetkezőket mondja a „Virágszálgyüjtésről“ és az egyesület ingyenes füzeteiről: — Minthogy a társadalom minden rétegét pusztító tüdővész ellen, az egyesület évek óta folytatott küzdelmével a legnemesebb czélokat szolgálja, mely működésében az egyesület az egész társadalomnak kötelessége a lehetőség szerint támogatni s minthogy a közigazgatási tisztviselőknek a nemes czél támogatása és a könyöradomány gyűjtés irányitása terén kifejtendő önkéntes fáradozására részemről is nagy súlyt helyezek, ennélfogva felhívom a Czimet, hogy hatósága területén a nevezett egyesületet a legmesszebbmenő támogatásban részesítse és a közigazgatási hivatalok vezetőit ily irányban utasítsa. Minthogy pedig a nevezett egyesület az ország legkülömbözőbb részeiben levő fiókjainak jelentéseiből arról értesült, hogy a közönség nagyrésze éppen semmit, vagy alig védekezik a tuberkulózis ellen elhatározta a tuberkulózis elleni védekezés szükségességének országszerte a legszélesebb keretekben való propagálását és e czélból a közönség körében a tüdővész és az ellene való védekezésről szóló füzetes munkát kíván szétosztani. Ennélfogva még arra is felhívom Czimet, intézkedjék aziránt, hogy a hatósági közegek az egyesület gyiijtőiveinek körülhordozása alkalmával a tüdővész és az ellene való védekezést ismertető füzetet — melyet az egyesület gyüjtőiveivel egyetemben kellő mennviségben fog megküldeni — a közönség közt osszák szét.“ Az a könyvecske tehát, amelynek terjesztését maga a belügyminiszter is szükségesnek tartja, hamarosan hasznos olvasmánya lesz a népnek, mert hiszen legjobb kincsét, az egészségét szolgálja. Ez a kincs pedig megér mindenkinek anyit, hogy nehány fillért áldozzon érte halottaknapján az egyesületnek. \?árosi ügyek. — Nagykároly gyáripara. Dr. Thirring Gusztáv, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója a magyar --városok statisztikai évkönyvének egybeállításával foglalkozik s nagy munkájának befejezéséül a városok gyáriparára vonatkozó adatokat gyűjti. Városunkat is megkereste az adatok közlése iránt s kiváncsiak vagyunk, hogy milyen adatokat fognak vele közölni. Van nálunk szódavizgyár, téglagyár, eczetgyár ... de minek folytassuk tovább, hiszen nem tőlünk, hanem a várostól kérték az adatokat. lyen messze. Hallotta a lecsúszó selyem suhogását; a nap előtt csakhamar a legmesésebb kincsek tárultak föl. Gömbölyű karok, csábitó vállak, a habfehér test minden pompájában. Az éneklő madarak csudálkozva hallgattak el, egy színes pillangó rózsabimbónak nézte az üde kebleket. Csak a szerelmes apród nem gyönyörködhetett benne. Ott gubbasztott a fekete sziklatömb mögött, melynek komor sötétségén még a napsugár se hatolhatott keresztül. Szó se róla, tudta a fiú, hogy nem neki termett az isteni testű herczegkisasszony. Hogy megcsókolja, megölelje, álmába se mert eszébe jutni. De legalább — alkalom lévén rá — megnézhette volna. Mily kisértés ! Csak egy lépést kell tennie, csak erősebben kihajolni. Am az apród nemcsak szerelmes, sajna, hűséges cseléd is volt. Megígérte, hogy ott marad s bizony nem is fog mozdulni, ha mindjárt a szive repedne meg belé. — Ott gubbasztott tehát s forró könyei a fekete sziklára hullottak. Siratta a gyönyörűséget, mely csak egy lépésnyire van tőle s amelyben sohase lesz része. De mégis 1 A fekete szikla, mely tulajdonképpen alvó kristály volt, felébredt köríveire s megértve bánata okát: lassan kivilágosodott s ragyogóbb lett a gyémántnál s a tó vizénél átlátszóbb. S a visapouri rajah, ki később férje lett a napsugár herczegnőnek, alaposan tévedett, ha azt hitte, hogy elsőnek gyönyörködött a rózsaillatu test szüzfehér kincseiben, mikor nászéjszakáján lehullott róluk a lepel. Igaz, a kis apród nem igen dicsekedhetett a kaland következményeivel. Meghalt fájdalmában, amiért a kincs nem lehetett az övé. De nem vitte magával csukott szempillái alatt egy örök szendergésre való édes álmot ? A városok segítsége. A belügyminiszter az 1911. évi állami költségvetésben a városok segélyezésére előirányzott három millió koronából csak két millió koronát utalványozott ki azzal, hogy a fenmaradó egy millió koronából az egyes városoknak jutó segélyösszegeknek megállapításánál az állami segély hovaforditá- sáról rendelkező törvénv lesz már irányadó. Tegnap délben a képviselőház miniszterelnöki fogadótermében Tisza István gróf vezetésével a városok küldöttsége jelent meg Khuen-Hé- derváry Károly miniszterelnöknél. A küldöttség nevében Tisza István gróf a miniszterelnököt arra kérte, hogy a városok számára előirányzott harmadik millió korona állami segélyt, tekintet nélkül a tervbe vett törvényjavaslatia, még ez év folyamán utalványoztassa ki. A miniszterelnök kedvező választ adott, mit a küldöttség köszönettel és megelégedéssel fogadott. Ä vasúti állomás épiíési vállalkozói ugyancsak beszéltetnek magukról. Már az építkezés alapozásánál nem tartottak be olyan rendszabályokat, amelyek több munkás sebesülését vontak maguk után. A munkásviszonvok az építkezésnél olyanok, hogy a munkások lépten-nyomon strájkolni kénytelenek, miről pedig most van szó, az közvetlenül a közönség sérelme. Az építkezés vezetői egy pár nap előtt téglával és homokkal rakták tele az építkezés előtt elnyúló és a vasúthoz vezető gyalogutat és a közönség például kedden és ma csak nyakig érő sárban juthatott a vasúthoz ki és a vasúttól a városba. A rendőrség emberei nem járnak a vasúthoz ? Felhívás a részvételre. Csaba Adorján főispánhoz és Szatmár- vármegya közönségéhez a debreczeni egyetem érdekében a kormány elé járuló monstre-kül- döttség szervező-bizottságától a következő megkeresés érkezett. Magyarország keleti vármegyéire és városaira, valamint Debreczen városára is kiszámíthatatlan jélentőséggel és nagy hord erővel bir az, hogy a felállítandó harmadik egyetem Debreczenben, az iskolák városában létesüljön. Ennak érdekében folyó év október hó 26-ik napján járulunk a nagymélt. m. kir. közoktatásügyi miniszter ur elé oly küldöttséggel, mely a nagy czélhoz méltó és impozáns legyen. Tisztelettel arra kérjük föl Czimedet. hogy e küldöttségben velünk résztvenni, esetleg minél nagyobb számban csatlakozni mél- tóztassék. A különvonat október hó 26-ik napján reggel 6 órakor indul Debreczenből a nagyállomástól, melyre érvényes igazolványok a hivatalos órás alatt a polgármesteri titkári hivatalban válthatók csak. A jegy ára 14 korona. Debreczen, 1911. október 20. Tisztelettel: Kovács József, polgármester. A küldöttségben Szatmárvármegye részéről Csaba Adorján főispán, Ilosvay Aladár alispán, Debreczeni István nagykárolyi és Dr. Vajay Károly szatmári kir. tanácsos polgár- mesterekkel az élén mintegy 25—30-an vesznek részt. A küldöttség szatmármegyei tagjai a képviselőházban gyülekeznek. Az összküldöttség holnap délután 1 órakor Domahidy Elemér főispán vezetésével tiszteleg a kormány tagjainál. Ä „Magyar Király“ kávéháziból. — Azt mondják, hogy a szatmári püspök nem szereti a zsidókat és mégis . .. — Micsoda mégis? — Egy Jordánt nevezett ki nagykárolyi esperessé. äz eiüal liie-lpÉOÉ. Efiy hasznos lei.
