Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-11 / 41. szám

NAGYKÁROLY álló tíztagú társaság jött ki egy éjjel úgy 11 óra tájban az egyik kávéházból. Egy kicsit berúgtak, tehát hangosak voltak s vígan nagyokat kurjantottak a kihalt fő- utczán. Egy atléta termetű rendőr, mond­juk, hogy Pista bácsi fejcsóválva nézte mindezt a túloldalról. Át is kiáltott: „Ta­lán csendesebben is mehetnének az urak?! Mire a társaságból valaki kedélyesen jegyezte meg: Ne féljen Pista bácsi, nem bántjuk mi magát.“ Ez a kis eset e czikk keretében talán kicsinyesnek tetszik, de tessék elhinni, hogy szomorúan jellemző a mai állapotra. Egészen másképp állana a helyzet a csendőrséggel szemben. A csendőrtől, a csendőrszuronytól minden csirkefogó fél, a rendőrt mindegyik kineveti. E mellett a csendőr sokkal jobban ért a nyomozáshoz, sokkal erélyesebb, de ha kell sokkal ta­pintatosabb s sokkal finomabb a nagy­közönséggel szemben, mint a rendőr. Sokszor számtalan ügyes csendőri nyo­mozási bravúrról olvas az ember; s ott, ahol egy vizsgálóbíró, egy főügyész a vallatásnál nem megy semmire, egy egy­szerű csendőrőrmester eszméje vallomásra kényszeríti a gyilkost. (A Regula eset.) Számtalan példa volna még felhozható a csendőri szolgálat előnyeinek illusztrá­lására, de ezúttal legyen elég csak annyit megjegyeznünk, illetőleg idézzük csak Lengyel Menyhért „Falusi idillijének e nagyszerű mondását, hogy a magyar köz- igazgatásban csak egy megbízható elem van — a csendőrség. S Nagykároly városának igyekezni kell e megbízható rendészeti elemet mielőbb megszerezni! — A nagy károlyi sajtó és a „Szamos“: Végre egy ügy, amely ellen a nagykárolyi saj­tó egyöntetűen állást foglalt. A „Szamosinak a nagykárolyi sajtó ellen elkövetett köpködé- se 'idézte elő ezt a ritka alkalmat. Csakhogy a helyi újságok ez esetben is nem éppen ele­gánsan viselkedtek. Úgy tettek, mint valami csintalanságon rajta kapott és azért korholás- ban részesült gyermek. el lehunyt szemhéjait s egészen elszégyenelve magát, hogy pillanatra is elfordult a kedves halottól, visszatért a képhez, letérdelt és sirt fájdalmában, gyönyörében. Rá sem emlékezett többé, hogy a pásztorleány haladt el az ab­laka előtt dalolva: — Oh, te okvetlenül bizonyos vagy benne, — sóhajtotta — hogy gyászos szivem tied örökké, miután nincs nő, aki reád hasonlítson. S hogy valakit királynévá tegyek, valamely tükörből a te képednek kellene élve kiragyogni! Másnap aztán, amint a halott arczképét csodálta, kínos meglepetés érte. Elgondolta magában: „Ez aztán különös! Azt kell hin­nem, hogy ez a terem nedves: a levegője ká­rosan hat a festményekre. Mert utóvégre ha­tározottan emlékszem rá, hogy az én király­ném haja nem volt olyan sötét, mint a milyen­nek most látom: bizonnyal nem volt olyan ébenfekete. Benaposodott itt-ott emlékszem rá, a hajnal és nem az est színével. Elkérte az ecsetjét, palettáját és gyorsan kijavította az arczképét, melyet a nedves le­vegő elrontott. No, lám, mondta, ime itt van a könnyű aranyhaj, melyet olyan őrü'ten sze­retteii) és szeretni fogok mindig! És keserű örömmel telve, megújította térden állva a kedves modellhez most már ha­sonló kép előtt örök hűség esküjét. De ugyan minő gonosz tündér űzött já­tékot velel Három nap múlva kénytelen volt beismerni, hogy az arczkép még más észreve­hető hátrányos elváltozást is szenvedett. Mit jelentsen ez? A királynak jó emlékező tehet­sége volt, hála Istennek ! Bizonyos volt benne, hogy a királynénak keskeny homloka volt, pi­ruló és üde, mint a nyiló csipkerózsa. Egy pár ecsetvonással alább húzta az — Bácsi, kérem, nem én voltam a rossz, hanem a Zsiga. — Hát ebben igazuk is van, Egyedül csak mi voltunk olyan vakmerők, hogy a szatmári kiállításról a „Szamossal« el­lenkező véleményünk mert lenni! A helyi kol­legák védekezésének mucsai indokolása, bizo­nyos tekintetben megérthetővé teszi, azt a fenn- héjázást, amellyel a „Szamos“ tovább folytatja köpködését. A legyőzőitek nem uj, de határo­zottan gyávaságra valló módszerét használja. „A nagykárolyi reflexiók legnagyobb része hangjánál s módszerénél fogva alkalmatlan ar­ra, hogy megtiszteljük érdemleges válaszunk­kal.“ Ez szép hegedű-szóban és szamosi nagy­képűséggel azt jelenti, hogy a nagykárolyi új­ságok nehéz igazságokat vagdostak hozzánk amiket kénytelenek vagyunk elnyelni. Szatmárvármegye közállapotai. Az alispán jelentése. Szatmármegye törvényhatósági bizottsága holnap tartja meg rendes őszi közgyűlését. Az alispán által a holnapi közgyűlésen előterjesz­tendő félévi jelentés lényegesebb részeit a kö­vetkezőkben ismertetjük: Mindenekelőtt említi meg a jelentés a tisztviselői kar körében általános örömet kel­tett azon eseményt, hogy egy hosszú munkás­ságban, odaadó buzgalommal kötelességének élő tisztviselő rögös pályájának érdemeit főis­pánunk előterjesztésére a legfelsőbb uralkodó kegy is elösmerésére méltatta s Illés Olivér vm. árvaszéki ülnöknek 40 éves szolgálati ide­jének betöltése alkalmából a Ferencz József rend lovagkeresztjét, Debreczeni István Nagy­károly város polgármesterének pedig a köz­pályán szerzett érdemeiért a királyi tanácsosi czimet legkegvesebben jutalmul adományozni méltóztatott. Mindkét kitüntetés az általános rokonszev és közbecsülésből fakadólag méltán kelti az őszinte öröm érzését. A vármegyei tisztviselők közül az elmúlt félévben Dr. Képessy László csengeri járási főszolgabíró és Dienes Sándor közig, gyakor­nok tb. szolgabiró ellen rendeltetett el fe­gyelmi vizsgálat. A vármegye 1912 évi költségelőirányza­tában tekintetbe véve a közegészségügyi szol­gálat kiváló fontosságát, miután a vármegyei főorvost külszolgálatai hivatalától napokon ke­resztül távol tartják, egy t. segédorvosi állás aranyos hajzatot, rózsássá változtatta a hom­lokot s végtelen gyöngédség fogta el a szivét a kijavított festmény iáttára. Másnap még rosszabbul állott a dologi Világos volt, hogy az arczkép szeme és szája valamely titokzatos akarat, vagy véletlen kö­vetkeztében elváltozott. — Az imádottnak so­hasem voltak olyan szomorú szemei, sem ilyen nyílt szája, mely csaknem valamennyi fogát látni engedi. A fiatal király roppant haragra lobbant ez ostoba arczkép ellen, mely annyi kedves emléknek ellentmondott. Ha keze ügyébe akadt volna az utálatos varázsló, kinek ez az átala­kulás tulajdonitható volt, — mert itt bizonyára valami varázslat mehetett végbe borzasztó mó­don megbosszulta volha magát rajta. Kevés hijja volt, hogy le nem vette a falról és szét nem taposta a hazug képet! De mégis lecsillapult a gondolata, hogy hiszen lehet a bajon segíteni. Munkához látott: festett a saját emlékezete után és pár órával később egy fiatal nő volt a vásznon kék sze­mekkel, mint a távoli hajnal, olyan picziny szájjal, hogy ha virág lett volna, alig fért volna bele két-három harmatcsepp. És fájdalmas elragadtatással nézte a ki­rálynét. — Ez ő 1 Oh, valóban ő 1 — sóhajtott. Úgy, hogy semmi ellenvetést nem tett, mikor a kamarása — kinek szokása volt kulcslyukon bekandikálni — azt tanácsolta neki, vegyen nőül egy kis kedves pásztor leányt, aki minden áldott reggel elhalad a pa­lota előtt hangosan dalolva, mert hajszálnyira hasonlít — egy kicsit szebb talán — a királyné arczképéhez. rendszeresitését javasolta az alispán, ezen uj állás javadalma a költségelőirányzatba beállit- tatott. Az elmúlt félévben még I. fokú érdemi határozattal el nem látott s a szamosdobi és szakállasfalvai állásoktól felfüggesztett kör­jegyzők fegyelmi ügyei érdemben elbíráltattak, mindkettő hivatalvesztésre lett ítélve. A mezőteremi jegyző elleni fegyelmi ügy­ben hozott I. fokú véghatározatot a közig, bi­zottság fegyelmi választmánya megváltoztatván — ezen községi jegyzői állás újólag helyette­sítés utján van betöltve, — amennyiben a Il-od fokú fegyelmi hatóság nevezett jegyzőt hivatalvesztésre Ítélte s ennek következtében állásától újólag felfüggesztette. Ez idő szerint állásuktól fel vannak füg­gesztve a szakállasfalusi, szamosdobi, száraz- bereki, körjegyzők, a mezőteremi községi jegyző. Á rendezett tanácsú városok tisztviselői közül e félévben a nagykárolyi rendőrkapitány ellen a főispán rendelt fegyelmi eljárást. Az elmúlt félévben a magyar állam kö­telékébe való felvétel két esetben történt; el­bocsátás nem volt. A kivándorlás az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva, feltűnően csökkent, mert mig 1910. évi május hó 1-től októ­ber 1-ig 841 egyén kért és 782 nyert külföldi útlevelet, addig a jelen időszakban 529 egyén kért és 474 nyert útlevelet. Honvédelmi miniszter kiküldöttje a ka­tonai, illetve mozgósítási utasítások ügykeze­lését járásonként s a központban is megvizs­gálta s kisebb eltérések kivételével helyesnek találta. A mozgósitási utasítások kezelésénél az újabb rendeletek alapján némi módosítást elrendelt. Az ujoncz jutalék végleges számbavétele az elmúlt hónapban foganatosíttatott. A közegészségügyi állapot a törvényha­tóság területén az 1911. évi április hó 1-től az 1911. évi szeptember hó 1-ig terjedő időben általánosan kedvező volt. A heveny fertőző kórok közül ezen idő­szakban a vörheny, hörghurut, roncsoló torok­lob és a kanyaró lépett fel nagyobb terjede­lemben a törvényhatóság egész területén és pedig úgy szórványosan, mint járványosán. Kórházba küldetett és ápoltatott 913 beteg. A halálozások száma az öt hó folyamán a községi halottkémek jelentése szerint 2804 volt. Az összes halálesetekből 1324 volt 7 éven aluli életkorban, ezek közül gyógykezelésben nem részesült 501 gyermek. A 7 éven felüli életkorban elhalt 1480 egyén közül gyógyke­zelésben nem részesült 583 egyén. Elmebetegség 73 esetben merült fel, ezek közül 25 mint közveszélyes elmebeteg az or­szágos elmegyógyintézetekben helyeztetett el. A törvényhatóság területén mintegy 1071 nem közveszélyes elmebeteg részesül házi ápolásban. A gyógyszertárak általánosan jó karban vannak. A hivatalos jelentések szerint 414 lelenez és elhagyatott gyermek áll gondozás és ható­sági felügyelet alatt, azoknak egészségi álla­pota, valamint gondozásuk kielégítő volt. Az elemi iskolák csekély kivétellel tisz­táknak találtattak, de igen sok még mindig a zsúfolt iskola. A községi és körorvosi székhellyel biró községekben, valamint a rendezett tanácsú vá­rosokban a budapesti országos fertőtlenítő tan­folyamokon kiképzett fertőtlenítők fogják a jö­vőben a fertőtlenítést eszközölni. A közhelyeken kimért italok gyakran vizsgáltattak s az esetek túlnyomó részében jóknak találtattak s nem kifogásoltattak. A kereskedésekben elárusított tápanyagok és élel- miczikkek, mint tej, vaj, túró, gyümölcs, hús­félék, gombák, lisztnemüek, fűszer átvizsgálása alkalmával megfelelőknek találtattak. A vármegyei tisztviselői nyugdíjalap fi­zetőképessége annyira csökken, hogy két öz­vegyi nyugdíj, mely már február hónapban esedékes volt és a májusi közgyűlésen megál­lapítást nyert, szeptember hónapban csak úgy volt kifizethető, hogy a vármegyei székház építési alapból 12'000 korona összeget ideigle­nes kölcsön czimén a nyugdíjalapba átutalvá- nyoztatott. A nyugdíjalapok fizetőképtelensége évti­zedekre visszamenő országos jelenség, amely eredetét abban találja, hogy az alap létesíté­sekor a törvényhatóságok nem gondoskodtak oly tőkéről, a mely a mindenkori kiadások ál­landó fedezését biztosította volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom