Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-11 / 41. szám
NAGYKÁROLY álló tíztagú társaság jött ki egy éjjel úgy 11 óra tájban az egyik kávéházból. Egy kicsit berúgtak, tehát hangosak voltak s vígan nagyokat kurjantottak a kihalt fő- utczán. Egy atléta termetű rendőr, mondjuk, hogy Pista bácsi fejcsóválva nézte mindezt a túloldalról. Át is kiáltott: „Talán csendesebben is mehetnének az urak?! Mire a társaságból valaki kedélyesen jegyezte meg: Ne féljen Pista bácsi, nem bántjuk mi magát.“ Ez a kis eset e czikk keretében talán kicsinyesnek tetszik, de tessék elhinni, hogy szomorúan jellemző a mai állapotra. Egészen másképp állana a helyzet a csendőrséggel szemben. A csendőrtől, a csendőrszuronytól minden csirkefogó fél, a rendőrt mindegyik kineveti. E mellett a csendőr sokkal jobban ért a nyomozáshoz, sokkal erélyesebb, de ha kell sokkal tapintatosabb s sokkal finomabb a nagyközönséggel szemben, mint a rendőr. Sokszor számtalan ügyes csendőri nyomozási bravúrról olvas az ember; s ott, ahol egy vizsgálóbíró, egy főügyész a vallatásnál nem megy semmire, egy egyszerű csendőrőrmester eszméje vallomásra kényszeríti a gyilkost. (A Regula eset.) Számtalan példa volna még felhozható a csendőri szolgálat előnyeinek illusztrálására, de ezúttal legyen elég csak annyit megjegyeznünk, illetőleg idézzük csak Lengyel Menyhért „Falusi idillijének e nagyszerű mondását, hogy a magyar köz- igazgatásban csak egy megbízható elem van — a csendőrség. S Nagykároly városának igyekezni kell e megbízható rendészeti elemet mielőbb megszerezni! — A nagy károlyi sajtó és a „Szamos“: Végre egy ügy, amely ellen a nagykárolyi sajtó egyöntetűen állást foglalt. A „Szamosinak a nagykárolyi sajtó ellen elkövetett köpködé- se 'idézte elő ezt a ritka alkalmat. Csakhogy a helyi újságok ez esetben is nem éppen elegánsan viselkedtek. Úgy tettek, mint valami csintalanságon rajta kapott és azért korholás- ban részesült gyermek. el lehunyt szemhéjait s egészen elszégyenelve magát, hogy pillanatra is elfordult a kedves halottól, visszatért a képhez, letérdelt és sirt fájdalmában, gyönyörében. Rá sem emlékezett többé, hogy a pásztorleány haladt el az ablaka előtt dalolva: — Oh, te okvetlenül bizonyos vagy benne, — sóhajtotta — hogy gyászos szivem tied örökké, miután nincs nő, aki reád hasonlítson. S hogy valakit királynévá tegyek, valamely tükörből a te képednek kellene élve kiragyogni! Másnap aztán, amint a halott arczképét csodálta, kínos meglepetés érte. Elgondolta magában: „Ez aztán különös! Azt kell hinnem, hogy ez a terem nedves: a levegője károsan hat a festményekre. Mert utóvégre határozottan emlékszem rá, hogy az én királyném haja nem volt olyan sötét, mint a milyennek most látom: bizonnyal nem volt olyan ébenfekete. Benaposodott itt-ott emlékszem rá, a hajnal és nem az est színével. Elkérte az ecsetjét, palettáját és gyorsan kijavította az arczképét, melyet a nedves levegő elrontott. No, lám, mondta, ime itt van a könnyű aranyhaj, melyet olyan őrü'ten szeretteii) és szeretni fogok mindig! És keserű örömmel telve, megújította térden állva a kedves modellhez most már hasonló kép előtt örök hűség esküjét. De ugyan minő gonosz tündér űzött játékot velel Három nap múlva kénytelen volt beismerni, hogy az arczkép még más észrevehető hátrányos elváltozást is szenvedett. Mit jelentsen ez? A királynak jó emlékező tehetsége volt, hála Istennek ! Bizonyos volt benne, hogy a királynénak keskeny homloka volt, piruló és üde, mint a nyiló csipkerózsa. Egy pár ecsetvonással alább húzta az — Bácsi, kérem, nem én voltam a rossz, hanem a Zsiga. — Hát ebben igazuk is van, Egyedül csak mi voltunk olyan vakmerők, hogy a szatmári kiállításról a „Szamossal« ellenkező véleményünk mert lenni! A helyi kollegák védekezésének mucsai indokolása, bizonyos tekintetben megérthetővé teszi, azt a fenn- héjázást, amellyel a „Szamos“ tovább folytatja köpködését. A legyőzőitek nem uj, de határozottan gyávaságra valló módszerét használja. „A nagykárolyi reflexiók legnagyobb része hangjánál s módszerénél fogva alkalmatlan arra, hogy megtiszteljük érdemleges válaszunkkal.“ Ez szép hegedű-szóban és szamosi nagyképűséggel azt jelenti, hogy a nagykárolyi újságok nehéz igazságokat vagdostak hozzánk amiket kénytelenek vagyunk elnyelni. Szatmárvármegye közállapotai. Az alispán jelentése. Szatmármegye törvényhatósági bizottsága holnap tartja meg rendes őszi közgyűlését. Az alispán által a holnapi közgyűlésen előterjesztendő félévi jelentés lényegesebb részeit a következőkben ismertetjük: Mindenekelőtt említi meg a jelentés a tisztviselői kar körében általános örömet keltett azon eseményt, hogy egy hosszú munkásságban, odaadó buzgalommal kötelességének élő tisztviselő rögös pályájának érdemeit főispánunk előterjesztésére a legfelsőbb uralkodó kegy is elösmerésére méltatta s Illés Olivér vm. árvaszéki ülnöknek 40 éves szolgálati idejének betöltése alkalmából a Ferencz József rend lovagkeresztjét, Debreczeni István Nagykároly város polgármesterének pedig a közpályán szerzett érdemeiért a királyi tanácsosi czimet legkegvesebben jutalmul adományozni méltóztatott. Mindkét kitüntetés az általános rokonszev és közbecsülésből fakadólag méltán kelti az őszinte öröm érzését. A vármegyei tisztviselők közül az elmúlt félévben Dr. Képessy László csengeri járási főszolgabíró és Dienes Sándor közig, gyakornok tb. szolgabiró ellen rendeltetett el fegyelmi vizsgálat. A vármegye 1912 évi költségelőirányzatában tekintetbe véve a közegészségügyi szolgálat kiváló fontosságát, miután a vármegyei főorvost külszolgálatai hivatalától napokon keresztül távol tartják, egy t. segédorvosi állás aranyos hajzatot, rózsássá változtatta a homlokot s végtelen gyöngédség fogta el a szivét a kijavított festmény iáttára. Másnap még rosszabbul állott a dologi Világos volt, hogy az arczkép szeme és szája valamely titokzatos akarat, vagy véletlen következtében elváltozott. — Az imádottnak sohasem voltak olyan szomorú szemei, sem ilyen nyílt szája, mely csaknem valamennyi fogát látni engedi. A fiatal király roppant haragra lobbant ez ostoba arczkép ellen, mely annyi kedves emléknek ellentmondott. Ha keze ügyébe akadt volna az utálatos varázsló, kinek ez az átalakulás tulajdonitható volt, — mert itt bizonyára valami varázslat mehetett végbe borzasztó módon megbosszulta volha magát rajta. Kevés hijja volt, hogy le nem vette a falról és szét nem taposta a hazug képet! De mégis lecsillapult a gondolata, hogy hiszen lehet a bajon segíteni. Munkához látott: festett a saját emlékezete után és pár órával később egy fiatal nő volt a vásznon kék szemekkel, mint a távoli hajnal, olyan picziny szájjal, hogy ha virág lett volna, alig fért volna bele két-három harmatcsepp. És fájdalmas elragadtatással nézte a királynét. — Ez ő 1 Oh, valóban ő 1 — sóhajtott. Úgy, hogy semmi ellenvetést nem tett, mikor a kamarása — kinek szokása volt kulcslyukon bekandikálni — azt tanácsolta neki, vegyen nőül egy kis kedves pásztor leányt, aki minden áldott reggel elhalad a palota előtt hangosan dalolva, mert hajszálnyira hasonlít — egy kicsit szebb talán — a királyné arczképéhez. rendszeresitését javasolta az alispán, ezen uj állás javadalma a költségelőirányzatba beállit- tatott. Az elmúlt félévben még I. fokú érdemi határozattal el nem látott s a szamosdobi és szakállasfalvai állásoktól felfüggesztett körjegyzők fegyelmi ügyei érdemben elbíráltattak, mindkettő hivatalvesztésre lett ítélve. A mezőteremi jegyző elleni fegyelmi ügyben hozott I. fokú véghatározatot a közig, bizottság fegyelmi választmánya megváltoztatván — ezen községi jegyzői állás újólag helyettesítés utján van betöltve, — amennyiben a Il-od fokú fegyelmi hatóság nevezett jegyzőt hivatalvesztésre Ítélte s ennek következtében állásától újólag felfüggesztette. Ez idő szerint állásuktól fel vannak függesztve a szakállasfalusi, szamosdobi, száraz- bereki, körjegyzők, a mezőteremi községi jegyző. Á rendezett tanácsú városok tisztviselői közül e félévben a nagykárolyi rendőrkapitány ellen a főispán rendelt fegyelmi eljárást. Az elmúlt félévben a magyar állam kötelékébe való felvétel két esetben történt; elbocsátás nem volt. A kivándorlás az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva, feltűnően csökkent, mert mig 1910. évi május hó 1-től október 1-ig 841 egyén kért és 782 nyert külföldi útlevelet, addig a jelen időszakban 529 egyén kért és 474 nyert útlevelet. Honvédelmi miniszter kiküldöttje a katonai, illetve mozgósítási utasítások ügykezelését járásonként s a központban is megvizsgálta s kisebb eltérések kivételével helyesnek találta. A mozgósitási utasítások kezelésénél az újabb rendeletek alapján némi módosítást elrendelt. Az ujoncz jutalék végleges számbavétele az elmúlt hónapban foganatosíttatott. A közegészségügyi állapot a törvényhatóság területén az 1911. évi április hó 1-től az 1911. évi szeptember hó 1-ig terjedő időben általánosan kedvező volt. A heveny fertőző kórok közül ezen időszakban a vörheny, hörghurut, roncsoló toroklob és a kanyaró lépett fel nagyobb terjedelemben a törvényhatóság egész területén és pedig úgy szórványosan, mint járványosán. Kórházba küldetett és ápoltatott 913 beteg. A halálozások száma az öt hó folyamán a községi halottkémek jelentése szerint 2804 volt. Az összes halálesetekből 1324 volt 7 éven aluli életkorban, ezek közül gyógykezelésben nem részesült 501 gyermek. A 7 éven felüli életkorban elhalt 1480 egyén közül gyógykezelésben nem részesült 583 egyén. Elmebetegség 73 esetben merült fel, ezek közül 25 mint közveszélyes elmebeteg az országos elmegyógyintézetekben helyeztetett el. A törvényhatóság területén mintegy 1071 nem közveszélyes elmebeteg részesül házi ápolásban. A gyógyszertárak általánosan jó karban vannak. A hivatalos jelentések szerint 414 lelenez és elhagyatott gyermek áll gondozás és hatósági felügyelet alatt, azoknak egészségi állapota, valamint gondozásuk kielégítő volt. Az elemi iskolák csekély kivétellel tisztáknak találtattak, de igen sok még mindig a zsúfolt iskola. A községi és körorvosi székhellyel biró községekben, valamint a rendezett tanácsú városokban a budapesti országos fertőtlenítő tanfolyamokon kiképzett fertőtlenítők fogják a jövőben a fertőtlenítést eszközölni. A közhelyeken kimért italok gyakran vizsgáltattak s az esetek túlnyomó részében jóknak találtattak s nem kifogásoltattak. A kereskedésekben elárusított tápanyagok és élel- miczikkek, mint tej, vaj, túró, gyümölcs, húsfélék, gombák, lisztnemüek, fűszer átvizsgálása alkalmával megfelelőknek találtattak. A vármegyei tisztviselői nyugdíjalap fizetőképessége annyira csökken, hogy két özvegyi nyugdíj, mely már február hónapban esedékes volt és a májusi közgyűlésen megállapítást nyert, szeptember hónapban csak úgy volt kifizethető, hogy a vármegyei székház építési alapból 12'000 korona összeget ideiglenes kölcsön czimén a nyugdíjalapba átutalvá- nyoztatott. A nyugdíjalapok fizetőképtelensége évtizedekre visszamenő országos jelenség, amely eredetét abban találja, hogy az alap létesítésekor a törvényhatóságok nem gondoskodtak oly tőkéről, a mely a mindenkori kiadások állandó fedezését biztosította volna.
