Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-11 / 41. szám
Városi ügyek. Válasz egy helyi ujságczikkre. Az „Északkeleti Újság“ szombati számában „Ezt is megszavazták !“ czimmel és i.—“ aláírással egy nagyon érdekes kis ezikk jelent meg. A ezikk Írója nehezményezi azt, hogy a nagykárolyi újságok a helyett, hogy a város belsőbb ügyeivel foglalkoznának, nagyobbrészt csak az országos politikáról írnak. Enuek tulajdonítja azt, hogy a városi közgyűlések semmiféle fontos és közérdekű pontját a városatyák meg nem vitatják, gyűléseken fel nem szólalnak és most is szó nélkül elfogadták Nagykároly város jövő évi költségvetését, amely 97 százalékos pótadót sóz a boldog nagykárolyiak nyakába. Nem igen szoktunk ugyan az olvasók köréből beküldött névtelen ujságczikkre reflektálni, minthogy azonban igazolva azt a jó hírünket, hogy a Nagykároly mindent megtud, ezúttal is és pedig nagy utánjárással és igazán érdekes utón megtudtuk „— i. —“ ur kilétét, s igy azt, hogy az illető ur maga is képviselő- testületi tag, reflektálunk a czikkre. Maga a ezikk igen jó és okos kis Írás. Ezt készséggel elismerjük és hirlapilag nyugtázzuk. Nem mulaszthatjuk el azonban azt a kérdést intézni „— i. —“ képviselőtestületi tag úrhoz: miért nem járt ő elől jó példával és miért nem szólalt fel ő a városi közgyűlésen, miért nem kritizálta meg a költségvetést és miért nem halljuk egyáltalán soha még egy szavát . sem a közgyűléseken, amelyek sima, szótlan, felszólalás nélküli lefolyása őt — egyébként igen helyesen, — annyira bántja? Elismertük, hogy a ezikk helyes, az Írásban sok igazság van. De tessék nem csupán tollal, hanem szóval is odahatni, hogy ne igy legyen. A czikkiró ur ezt különösen megteheti, mert jó organumu, szónoki tehetséggel rendelkező, intelligens úri ember, aki sokkal hivatot- tabb szót emelni a közügyekben, mint a jámbor bácsik képviselőtestületének nevezett csizmás gyülekezetből álló képviselőtestület nagyobbik része., És most eljutottunk a czikknek minket is erősebben érdeklő részéhez, amelyért tulajdonképen az egészet Írjuk. Emlékezzünk csak arra, amikor a „Nagykároly“ nevéhez és cziméhez méltóan a nagy akadályok, és nehézségek mellett is, amelyek utunkban állottak, éveken át működésének súlypontját a városi ügyekre fektette. Tessék csak visszaemlékezni, hogy éveken át nem jelent meg egyetlen számunk sem, amelyben nemcsak a közgyűlések tárgyait, hanem azokon kívül eső városi ügyeket is a legnagyobb iparkodással, munkakedvvel és a város jövőjébe vetett nagyreményekkel állandóan ne tárgyaltuk volna. Az a szeretet, amely bennünket ehhez a városhoz fűz s az annak fejlődésébe vetett fanatikus hitünk izzó czikkeket írattak velünk mindig Nagykároly város érdekei mellett. Mi lett a haszna ezeknek a cikkeknek? Hol az eredmény ? Mit tudunk felmutatni éveken át való lelkesült munkák gyümölcseként? Hát igy kell, igy lehet és igy érdemes, „i.“ ur, Nagykárolyban városi ügyekkel foglalkozni 1 Bizony rosszul esett nekünk is lemondani egy ilyen önzetlen munka folytatásáról. De be kellett látnunk, hogy Nagykárolyban nem lehet a sajtónak városi belpolitikát csinálni, beláttuk, hogy minden alszik Nagykárolyban, alszik a tisztelt képviselőtestülettel együtt és mély álmából semmiféle jó és nagy igazságokat tartalmazó cikk felrázni nem fogja. Hanem igenis felrázhatja a képviselőtestületet annak valamelyik tagja. Ha már betü- iszonyban szenvednek városatyáink s az újságcikkek előtt elzárják a füleiket, tessék néhány lelkes városatyának élőszóval a közgyűlési teremben a haladás eszméit és szükségességét hirdetni. Ez a nemes és — tessék elhinni — sokkal hálásabb és eredményesebb munka vár Önre „i.“ ur. Ezt tessék tenni. De tenni is, nemcsak cikkben panaszkodni a csönd ellen, amelyet megváltoztathat, ha akar és ha mer. Mert, hogy mi nem mertük volna, — mint azt a nevezett cikke utolsó mondata kérdi, — azt miránk nem mondhatja senki. NAGYKÁROLY Akkor az volt a baj, — mint mondták, — hogy nagyon is sokat mertünk. De beláttuk, hogy ez, — merni, — nem elég. Hanem tessék Önnek „merni“, „—i.—“ ur, mert Önnek lehet is. Hivatása is, kötelessége is, mert hiszen ezért küldték a közgyűlésbe választói. Tetteket, tetteket, munkát, komoly, állandó, rendszeres közérdekű cselekvést kérünk „—i.—“ ur, ha több vállalkozó nincs, akkor egyelőre csak egyetlen-egy embertől, Öntől és biztosítjuk, hogy ily irányú munkáját és szereplését a legnagyobb örömmel, simpáthiával és lelkesedéssel fogjuk fogadni. És igy fogja fogadni mindenki, aki Nagykároly várös érdekeit szivén és nemcsak tollán, vagy nyelvén viseli. Október 11.. Szüret van kéremalásan, Itt benn ülök a szobámban; Őszi bánat ült szivemre, Kinn a szél sir bus nótákat — És abból, hogy nem hívtak szüretre Leszűröm a konzekvencziákat. Debreczeni István ünneplése. Királyi tanácsossá történt kitüntetése alkalmából Debreczeni István polgármestert Nagykároly város tisztikara együttesen üdvözölte. A polgármester hivatalos helyiségében fogadta a tisztviselőket, kiknek szónoka Hetey Abrahám h. polgármester, főjegyző röviden, de melegszavakkal fejezte ki, az örömet, amelyet a szeretett hivatalfőnök kitüntetése ébresztett a tisztviselőkben. A polgármester válaszában a személyét ért kitüntetésben a kötelességszerüen végzett munka elismerését és méltánylását látja és ezért a kitüntetés nemcsak őt, hanem tisztviselőtársait is érte, mint akik munkájának mindig osztályosai voltak. A képviselőtestület, illetve a város lakossága még nem határozott a fölött, hogy milyen formában ünnepeljék meg a polgármester kitüntetését. Fáklyásmenetet, bankettet és díszközgyűlést terveznek, azonban nem bizonyos, hogy ezeket megvalósítsák. E bizonytalanság oka a polgármester közismert szerénysége. Megtudta, hogy ünnepelni akarják őt és azt is, hogy milyen módon. A tervezett ünnepségek egyik rendezőjének bizalmasan kijelentette, hogy szívességet tesznek neki, ha minden ünnepléstől eltekintenek. Hosszas kapaczitálás után végre azt határozta, hogy a díszközgyűlést — ha éppen muszáj — valahogy kiállja, de ha ennél több is lesz, akkor a czéczó elől el fog utazni. A miniszterelnök Szatmármegyéhez. A törvényhatóságokhoz s ezek között — Szatmármegyéhez a miniszterelnök lelkes felhívást intézett a szegénysorsu tüdőbetegek érdekében. A körrendelet felhívja az alispánokat, hogy a József Kir. Herezeg Szanatórium Egyesületnek „Csak egy virágszálat“ jelige alatt ismeretes halottaknapi gyűjtését támogassa. A körrendeletét a töboek között a következőkép szól: — A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület hálával telten tapasztalta, hogy a múlt évi „virágszál-gyüjtés“ igen szép eredményét is elsősorban a hatóságok és hatósági közegek odaadó közreműködésének köszönhette, éppen azért azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy népmentő vállalkozásának sikere érdekében a szegénysorsu tüdőbetegek ügyét — ezúttal is a törvényhatóságok támogatásába ajánljam. Minthogy nevezett egyesület a társadalom minden rétegét pusztító tüdővész ellen évek óta folytatott küzdelmével a legnemesebb ezé- lokat szolgálja, mely működésében az egyesületet az egész társadalomnak kötelessége a lehetőség szerint támogatni s minthogy a közigazgatási tisztviselőknek a nemes czél támogatása és a könyöradománygyüjtés irányítása terén kifejtendő önkéntes fáradozására részemről is nagy súlyt helyezek, ennélfogva felhívom a alispán urat, hogy hatósága területén a nevezett egyesületet a legmesszebbmenő támogatásában részesítse és a közigazgatási hivatalok vezetőit ily irányban utasítsa. Az egyesület a közönség körében a tüdővész és az ellene való védekezésről szóló füzetes munkát fog szétosztani. Ennélfogva még arra is felhívja a miniszterelnök az alispánt, intézkedjék az iránt, hogy a hatósági közegek az egyesület gyüjtőiveinek körülhordozása alkalmával a tüdő vészt és az ellene való védekezést ismertető füzetet a község közt oszszák szét. Ilosvay Aladár alispán minden évben egész leikével támogatta az egyesületet. Nem lehet kétség a iránt, hogy ez évben is a köz- igazgatási tisztviselők megteszik a magukét a nemzet e szomorú és állandó csapásának enyhítésére. A „Magyar Király“ kávéháziból. — Örvendek, hogy a polgármester királyi tanácsos lett, de a város szempontjából mégis sajnálom ezt. — Miért: — Nem lesz ideje a város ügyeivel foglalkozni, a királynak kell tanácsot adnia. HÍREK. — Szatmármegye és a harmadik egyetem. Kovács József debreczeni polgármester tegnap Szatmárvármegye alispánjához átiratot intézett, amelyben arra kéri, hogy a törvényhatóság vegyen részt abban a montre küldöttségben, melyet Debreczen e hó 20-ika körül meneszt gróf Zichy János kultuszminiszterhez a harmadik egyetem Debreczenben való felállítása érdekében, mely Szatmármegye kulturviszo- nyaira is nagyfontossággal bírna. A felhívás folytán Szatmármegye a küldöttségben képviseltetni fogja magát. — A vidék a drágaság ellen czim alatt egy pesti újság tegnapi számában olvassuk, hogy Nagykárolyban vasárnap népgyülést tartottak és követelték, hogy a kormány és a városi hatóság sürgős intézkedésekkel vegyék elejét a nép kitörésének Ha Nagykároly városát a saját érdekeivel törődő kulturnép lakná, úgy megkellett volna tartani a pesti újság által megirt gyűlést. Ez a gyűlés azonban nem lett megtartva, nem is tervezték, tehát soha se lesz belőle semmi. — Skarlát, difteritisz. Nagybányán hetek óta pusztít a skarlát, a difteritisz. Alig van utca, amelyben ne lenne járványos beteg. A járvány már sok felnőttet is ágyba döntött. A város összes iskoláit bezárták. A védekezést — mondja egy kőnyomatos tudósítás — ren- kivül megnehezíti az a körülmény, hogy különösen az alsóbb néposztály eltitkolja a megbetegedéseket és csak a végső esetben fordul orvoshoz. A közegészségügyi bizottság most súlyos pénzbírságot rótt ki az ilyen esetekre Ha ezek az intézkedések sem vezetnének ered ményre, a város kormánybizlos kiküldését fogja kérni. — Hivatalos órák a vármegyénél. Ez év okt. 1-től 1912 ápril. 1-ig a vármegyénél a hivatalos órák 8—2-ig terjednek. A délutáni ügykezelés lebonyolítása végett a délutáni órákban 2—5-ig egy tisztviselő teljesít a hivatalban szolgálatot. — Változás a „Nagykároly“ nyomdájában. A Manyák és Tóth nagykárolyi könyvnyomda ezég a napokban megszűnt és a volt ezégtár- sak kiilön-külön a saját nevük alatt folytatnak könyvnyomdái üzletet. A megszűnt Manyák és Tóth ezég közös nyomdáját, — amely 1754-ben gróf Károlyi Ferencz által lett alapítva — Tóth József vette át, ki ezen nyomdában több,mint 25 év óta működik. Lapunk, a NAGYKÁROLY ezentúl is e nyomdában fog készülni. — Nem szabad adósságba keveredni. Nagybánya város közczélokra egy 2,300.000 koronás kölcsönt akart felvenni. A tanács erre vonatkozó határozatát azonban a miniszter a napokban megsemmisítette, illetve nem hagyta jóvá. Csali 1 iíjsálat!