Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-23 / 12. szám
Ngykároly, 1910. márczius 23. V. évfolyam. — 12. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKAROL^BflN, Szőlö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. megjelenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. * £ cl „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Hétköznapi igazságok. Justh Gyula nagykárolyi vizitelése alkalmából hűen megírtuk ennek az agi- tácziós vizitnek minden részletet. Hűen. Nem ferdítettünk, de nem is nagyítottunk. Nagyon sok ember van, ki a meztelen igazságokat nem szereti. A NAGYKÁROLY több olvasójától is leveleket kaptunk, melyben nem jó néven veszik tőlünk, hogy Justh Gyula itteni szereplései nem dicsértük. Igen is, azt kell hinnünk, hogy a dicseret elmaradását nehezményezik, mert nem becsméreltük őt, csak a valóságot irtuk meg. Itt van az alkalom, hogy válaszoljunk a nekünk levelet irt olvasóinknak. Szomorú alkalom, botrányos alkalom, véres alkalom. Mert a „kurta korcsma“ mely „oda rúg ki a Szamosra“ előkelő,úri társaság találkozóhelye, szembe állítva avval a társasággal, mely a dunaparti korcsmában képviselte tegnapig az „érett gondolkodású“ választókat. Igaz is. Feleljünk a nehézményező olvasóknak. Hát a Justh Gyula személye ellen, sem pedig feltétlenül tiszteletreméltó egyéni meggyőződése ellen semmi kifogásunk nincs és nem is lehet. De vezető szerepre nem tartjuk őt alkalmasnak. Nem kiváló ember, mert nem látta előre a koalizálás következményeit. A NAGYKÁROLY egyszerű, az események központjától távol álló vidéki újság és mégis már öt évvel ezelőtt megmondottuk, hogy a koalicziós vadházasságnak nem jó vége lesz. Vagyha Justh ezt előre tudta és mégis tűrte a többségi függetlenségi és 48-as párt elnyomatását, akkor eó ipsó nem való vezető szerepe. A NAGYKÁROLY ezelőtt öt évvel a koalicziós bandáról megírta mindazt, amit most a múlt hetekben Justh és Kossuth egymásról külön-külön elmondtak. De hogy a NAGYKÁROLY se jellemezte hűen ezt a fertelmes bandát, azt a hétfői országos skandalum tanúsította, Nem tudunk lelkesedni Justh Gyu- áért, mert a vezetése alatt álló párt egyes tagjai támadtak meg, előre megfontolt szándékkal, védtelen embereket, azért mert ezek nem fújnak a támadókkal egy követ. A támadók jogos felhábprodásról, méltó haragról beszélnek. Lássuk csak úgy van-e ? A harag igaz. De az elvek bukása miatt haragusz- nak ? mert a Khuen-Héderváry kormány feloszlatta a házat? Ezek a nagyobb részt senkik, csak a „nemzeti győzelem“ mámorában űzött népcsalás idejében juthattak diadalra, jól tudják, hogy a házfelosztás az ő részűkre ugv anyagilag, mint erkölcsileg pusztulást jelent. Hiszen ha nem igy volna, bátran, emelt fővel, vígan várnák be az uj választásokat: hadd döntsön a nemzet ! De ezeknek ég a kalap a fejükön és rettegnek a választástól, amint a haldoklók többé-ke /ésbbé rettegnek a sirlói, az enyészettől. Nem lelkesedhetünk Justh Gyuláért, akinek pártjában szélhámosok, sikkasztok is vannak. Ez nem nagyhagu kijelentés, frázis, ez tény, amit a NAGYKÁROLY — ha e miatt sajtópert indítanak ellene—bizonyítani is kész. Nem lelkesedhetünk Justh Gyuláért, bár az ő egyéni meggyőződését tiszteljük, — mert nem válogatta meg a közéleti barátait. És régi igazság, hogy barátjáról ismerni meg az embert. Együtt működött olyan emberekkel, akik a saját egyéni érdekeik szerint változtatják „meggyőződésüket“. Nem is kell messzire menni a példáért. Falussy Árpád főispán volt az, aki a nagykárolyi kerület mostani képviselőjét kényelmes kir. ügyészi állásából kiugratta, hogy csak vállalja el a képviselőjelöltséget, mert ezen a réven hamar kir. közjegyző vagy ítélő táblabiró lehet. Papp Béla felült. Lehetővé tette, hogy Falussy Árpád a nagykárolyi kerületből függetlenségi képviselőt „szállíthasson“. És együtt működtek. Papp Béla vezére lett a Falussy lapjának a „Szatmárvármegyé“-nck. Együtt hirdették az igét. A vége felé azonban összevesztek. Mindegyik más módon igyekezett a. maga kis czélját elérni. Szétváltak. És most Falussy a „Szatmármegye“ legutóbbi számában igy ir Papp Béláról: „ . . . Sorsunk tehát az, hogy az a legszerencsésebb képviselőnk, ki az itteni grófi család tagja. Sajnos azonban, hogy éppen ami kerületünk mandátuma igen sokszór más kézbe kerül. Abba, amely a mandátumot belépőjegyül használja saját érvényesülése czéljából a magasabb hivatalokhoz és állásokhoz. Ez a másik fajta képviselő arra használ bennünket, hogy váltunkon keresztül emelkedjék, mi legyünk annak a létrának fokai, ■melyen a magasba léphet. A kerülettel nem törődik, ahoz mintha köze sem volna többet azután, amikor a legutolsó kortesnóta is elhangzott. Ez a veszedelmesebb fajtája képviselőinknek, ettől kell magunkat legjobban oltalmaznunk.“ Az ember elolvassa és undorodik. Minden magyar ember közéleti törekvéseinek végczélja a 48-as elv diadala. De mert a 48-as elv megvalósítása ez idő flz eladott asszony. 1886-ban — beszélte Larongues — egy asszonyt vásároltam Londonban. Egy szombat este, a Wappingban, nyomorúságos kis éjjeli korcsmában, ahova kíváncsiságból tévedtem be. Mialatt egy pohár puncsot elfogyasztottam, felnyílt az ajtó, egy hosszú ficzkó tántorgott be, maga után huzva egy rongyokba burkolt, szőke fiatal nőt, akinek sovány, beesett arczárói leritt az éhség s a nyomorúság. A férfi az asszonyt a fal mellé taszította s ő maga leült pálinkázó társai közzé. Nyomor, aljas bűnök, általános durvaság levegőjét lehelték ez otromba ficzkók, akiket a regényíró természetszerű érdeklődésével figyeltem. A ficzkó is észrevett bennünket és egyenest felénk kiáltá: — Urak ... a nyomor nem bűn I Ez asz- szony és én meghalunk éhen. Két bét óta nem ettünk két penny ára kenyeret. Urak, nézzétek ezt az asszonyt. Ha jóllakik, üde és friss lesz, mint egy rózsaszál... Eladó! Urak, vegyétek meg! Mindenki a szőke nőre nézett. Némélji- küknek kedve lett volna megkötni a vásárt, de egyiknek sem volt több a zsebében egy-két, shillingnél. . . s a pálinkát mégis csak többre becsülték. — Humbug! — kiáltá egy borizü hang.- Majd megveszem, ha bankigazgató leszek. Ma legfeljebb kibérelhetem — hat penny bérért. — Pajtások, hát egyik sem vállalkozik ? Eladom, ha mondom . . . A fiatal nő remegve állt a fal mentén. Véghetetlen szánalom fogott el. — Én megveszem! szóltam határozott hangon. — Határozza meg az árát. A ficzkó felugrott. — Másfél guinea csak nem sok ? Bőkezűségem e helyen kellemetlen kalandokba keverhetett volna. Alkudni kezdtem hát. S hosszas alkudozás után tizennyolez és fél shillingben megegyeztünk. A fiatal nő reszketve jött utánam. Bútorozott lakást tartottam, oda vittem. De útközben néhány ruhadarabot, kenyeret, hideg sültet, egy üveg sört vettem számára. Sosem láttam ilyen állatias mohósággal enni, — falni . . . Midőn jóbakott, szemei csillogni kezdtek s arczát gyönge rózsapir futotta keresztül. Nem volt csúnya. Vizet melegítettem a számára. — Mosakodjék s öltse magára e ruhafélét. — Thank you I — mormogá, kék szemeivel hálásan tekintve rám. Midőn húsz perez múlva megjelent, ámulva néztem reá. Csakugyan „friss volt, ragyogott, mint-egy rózsaszál.“ Fényesre kefélt aranyhaja ragyogott, arcza kipirult, — szép volt, határozottan szép! Egy csésze forró teát tettem elébe. Ebes még? — kérdem. — Ó nemi Olyan erősnek érzem magam! Megfogtam a kezét. Éreztem, hogy jogom van leszakítani e sejtelmes óra virágát, de akaratom ellenére szánakozva mormogám: — Igaz, hogy megvásároltam. De azért ne féljen. Szabad. Azt teheti, amit akar. Elpirult. — Ó, uram l ön megvásárolt! Tizennyolez és fél shillinget adott értem! Ez sok pénz. Ön az uram, a parancsolom . . . Ön az uram, a parancsolom . . . És vad hálával szorongatta kezem. Én pedig elbódulva hajoltam le és megcsókoltam szikrázó aranyhaját . . . Győzött az ifjúság, a szerelem . . . Nem bántam meg. Sok boldogságban volt részem az oldalán. Es ő sem bánta meg különös kalandját. Mielőtt elhagytam Londont, kis zöldség- és gyümölcsboltot rendeztem be számára, amely virágzóan jövedelmezett. Első férje nemsokára meghalt s ő férjhez ment egy derék, kedélyes temetkezési vállalkozóhoz, aki mellett a legtisztességesebb, legelégedettebb életet folytatja. J.-H. Rosny. rpTren Tompa-utcza 17. — Különlegesség: HIDEG HÚSÉTELEKBEN és SAJTOKBAN. — Kitűnő I L 1 U L il UOUqflfl B 0 R 0 Ka Világos és barna üveges SÖR. — Éjfélig nyitva.
