Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-12 / 2. szám
Nagykároly, 1910. január 12. Ti'd V * k V. évfolyam. — 2. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGVKÁROLyBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Megjelenik minden szerdán reggel. ;; ■ : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Szabad tanítás. A szabad tanítás eszméje méltó arra, hogy a kulturális haladás minden hive a legodaadóbban támogassa. A szabad tanítás fogalma körülbelül fedi a felnőttek oktatásának fogalmát, amennyiben általánosságban ugyanazt a czélt szolgálja. Tudjuk mindnyájan, milyen kevés az, amit manapság a divó oktatási rend mellett a középiskolákban tanulni lehet. Latint és görögöt tanítanak ahelyett, hogy a németet jól s az angol és franczia nyelvet tanítanák. Kis nemzet vagyunk, Európa nagyhatalmai között kell élnünk s nincs az az iskolázott ember nálunk, aki pályá- lyán sokszor ne érezte volna a hiányt, sőt a kárt amiatt, hogy németül, angolul vagy írancziául nem tud. Németül még csak tudunk valahogyan, de már a másik két világnyelvhez, amelyek pedig a külföldön a mindennapos műveltség okvetlen kellékei, alig konyit minden ezredik iskolázott ember. S azután itt van a történelem, melyet meghamisítva adnak elő, itt a szocziológia, amellyel abszolúte nem foglalkoznak, daczára annak, hogy a népek sorsának intézésében vezető szerep jut a tudomány ezen ágának; itt az irodalomtörténet, mely ósdi s elavult. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a mai középiskolai oktatást, az hiányos és elmaradott, épenséggel nincsen összhangban az élet követelményeivel. A középiskolát végzett férfi a szónak modern értelmében való műveltségtől roppant messze áll, s ha valóban műveltté akar lenni, éjét nappallá téve kell tanulnia, olvasgatnia. Ezt könnyíti meg, sőt ezt teszi lehetővé a szabad tanitás, ha arravaló, hivatott tudományt mivelő férfiak tanítanak. És ha a középiskolai tanultság is ilyen hiányos és tudva ßzt, hogy micsoda ismereteket kíván ma az élet egy megbízható, értelmes munkástól, kell, hogy belássuk, hogy a munkásoknak elsősorban van szükségük a további tanulásra, amit a szabad tanitás nyújt a legjobban nekik. Ma már a legkisebb helyiségben is, ahol van egy-két olyan ember, aki a magyar nép egyetemét a kultúra utján előbbre vinni törekedik, megalakultak a szabad iskolák, amely módot nyújtanak a többé-kevésbbé képzett embereknek arra, hogy ismeretkörüket gyarapítsák. Nagyon üdvös és elismerésre méltó dolog ez, annál is inkább, mert közeledik az idő, midőn a szabad iskola intézménye a művelődésnek éppen olyan fontos és népszerű tényezője lesz, mint az iskola, amelynek hibáit is korrigálni fogja. Nagykárolyban ezelőtt két évvel a Nagykároly hosszas' és kitartó nógatása folytán alakult meg aNső szabad iskola. Rövid, de dicstelen életű volt. Az intelligensebb közönség számára létesült, de előadók hiányában 2—3 előadás után végleg megszűnt. Az idén, három hét óta a nagykárolyi munkásságnak van szabad iskolája. És Nagykároly város kulturviszonyait szomorúan, sőt lesújtóan jellemző körülmény, hogy helyből az előadások tartására felkért mintegy húsz ember közül csupán egy vállalkozott erre és ez az előadásokat meg is tartja, mig a többi előadók Budapestről, illetve Debreczenből jönnek el egy-egy estére.-- Mit hoz a ma? A király tegnap Khuen- Héderváry Károlyt bízta meg a kabinetalaki- tással. Az uj miniszterelnök programmját ma fogja előterjeszteni. Hogy mit hoz: azt még nem tudhatjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy ha az általános, titkos választójogot hozza, úgy az egész ország becsületesen gondolkozó polgársága örömmel, lelkesedéssel fogja fogadni. Ha az általános, titkos választójogot hozza, úgy a béke, az áldásos munka korszakának alapjait rakja le. De ha a választójog nélkül jönne; úgy a sorsa már is meg van pecsételve. Csúfosan megbukik, még csúfosabban, mint azáruló Wekerle-Kossuth kormány. MWMB ll| IÖM. Domahidy Viktor. A Wekerle—Kossuth-kormány főispánjait a jövő hét folyamán fogják méltóságaiktól felmenteni. Mérvadó politikai helyen kombiná- czióba van véve, hogy dr. F a 1 u s s y Árpád felmentése után Szatmármegye és Szatmár törvényhatósági joggal felruházott város főispánjává Domahidy Viktor angyalosi föld- birtokost fogják kinevezni. A leendő főispán Szatmármegye egykori főszolgabírója, Domahidy Ferencz volt szat- mármegyei főispán fia. Az 1896- évben a csen- geri kerületben szabadelvű programmal képviselővé választották. Az aktiv politikában már több év óta nem vett részt. Dal a hozományról. — Egy ifjú monológja. — Irta: Fulda Lajos. Nagybácsikéin egy téli estén Azt mondta nékem a minap: — Fiú, neked asszonyt találtam, Amilyet nem mindenki kap. Családja, nevelése úri És nem csekély a hozomány; S ami szintén nem megvetendő, Nagyon csinos leány. — Bravo! — feleltem, lelkesedvén Az itt kifejtett programmon — De mielőtt a bűnbe esném, Az . . . almát látni akarom. Az ifjú hölgyet, kedves bácsi, Egy kicsit szépítette tán? . . . — Nem, nem! Te is csak azt mondod majd Nagyon csinos leány. Legyen tehát. Mutassa majd meg Valami zsuron, szoarén, Hol egy sarokban megvonulva Békén fogom szemlélni én. Tekintetem, ha megpihenhet Álián, szemén, ajkán, haján. Tán azt fogom mondani én is: Nagyon csinos leány! S ma este, — im tanú a frakkom, Melyben kicsipve állok itt — Nagybácsikéin karonfogott és Egy ismeretlen házba vitt. Tánczoltak. S szólt a bácsi: »Ott van!“ Én megkavartam a teám . . . — Hol? — Ott! — Már látom. Igazán oly Nagyon csinos leány ? ' És néztem hosszan. Véleményen E száj aggódva mondja ki . . . Itt a teremben a kisasszonyt Ismeri kérem valaki ? Nem? Nem? Annál jobb ! Ez megnyugtat . . . Amúgy se volna szép talán, Ha tárgyalnók: csinos-e tényleg, Vagy nem, csinos leány ? Mindig azt mondtam: „Feleségem Egy barna lány lesz, éjszemü, Karcsú, törékeny“ ... Ez inkább nagy, Kékszemü, szőke, gömbölyű. Én szeretem a rózsás arczot . . . És az övé, az halavány ..... „Mindegy!“ — azt mondják Önök erre — „Hogyha csinos leány!“ Én Istenem, ha minden áron Tudni akarják, hogy milyen, Megvallom, hogy könnyen akadhat Minden bokorban száz ilyen! Semmiesetre sem olyan szép. Hogy soha szebbet ne kivánj S rajongva, tűzben égve sóhajtsd: „Milyen csinos leány!“ Nem, erről szó sincs . . . Nem olyan lány, Kiért mindenki lelkesül, . . . De azt, hogy csúnya volna ... óh nem! S a legszebb rajt’ a piczi fül. A neve — halkan suttogom csak! — Unalmas, prózai: — Jolán. S ha már a név nem, — legalább ő Volna csinos leány ! De gondoljuk meg csak a dolgot, Elvegyem-e, vagy ne vegyem? Szükséges-e, kell-e, muszáj-e, A feleség, hogy szép legyen ? Olyan leány, kiről a város És udvarló is egynéhány, Egy értelemmel vallja, mondja : Nagyon csinos leány ! Oly nagy öröm a szegény férjnek, Amikor társaságba jő? Hogyha ilyesmit hall nejérül: „Isteni asszqny . . . drága nő . . . Nézd meg a vállát ... és a karját . . . Itt idomokban nincs hiány . . . Ah, nem hiába volt ez asszony Nagyon csinos leány . . Nekem például rosszul esnék, Ha ezt a nőmrül hallanám . . . De lássuk csak ... a szőke lányka Igazán csúnya, igazán? Családja, nevelése úri És nagyszerű a hozomány . . .
