Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-12 / 2. szám
1 Nyílt levél Tekintetes Péchy István úrhoz, Szatmárvármegye főjegyzőjéhez NAGYKÁROLYBAN. Szatmárvármegye tisztikara élén és nevében újév napján Tekintetességed üdvözölte Dr. F a 1 u s sy Árpád főispánt- Az üdvözlő beszédben — a többek között — a következő rész is bennfoglaltatott: „ . . . A nagyközönség talán nem tudhatja, hogy mit tett Méltóságod e vármegye érdekében azon rövid pár év alatt, mióta a főispáni széket elfoglalta, de mi akik átéltük azon áldatlan állapotokat, amikor e vármegye legigazságosabb kérései sem találtak meghallgatásra, mi tudjuk és méltányoljuk, hogy főispán ur közbenjárásai és fáradozásai mennyi fájó sebét gyógyította meg e vármegyének s mennyi hiányt pótolt az administrátió széles mezején és hány lépéssel vitte előre közigazgatásunkat a modern fejlődés terén.“ Nem tudjuk, hogy vájjon Tekintetességed tud-e Dr. Falussy Árpád azon még nyilvánosságra nem jutott, tervéről, melyet ő főispáni méltóságának a küszöbön levő megszűnése után szándékszik Nagykárolyban és vidékén megvalósíttatni ? Mi tudunk ezen tervről és — kevesen ugyan — de mások is tudnak róla. Ezeknek a „másokénak körében most azt beszélik, hogy Tekintetességednek a főispánhoz intézett feltűnően magasztaló hangú üdvözlő beszéde nem volt egyéb, mint a főispán még erősen titkolt tervének elősegítését czélzó kortesbeszéd. Ezt abból is következtetik, hogy a főispán sietett a saját személyét magasztaló üdvözlő beszédet a saját tulajdonát képező és az ő kiadásában megjelenő „Szatmárvármegye“ czimü újságban feltűnő helyen közzé tenni. A kortesbeszédről szállongó híreket meg- czáfolandó, de főleg azért, mert a nagyközönség tényleg nem tudja, hogy mit tett a főispán e vármegye érdekében azon idő alatt, mióta a főispáni széket elfoglalta, a köz érdekében van szerencsénk Tekintetességedet aziránt megkeresni, hogy Méltóztassék a főispánnak Tekintetességed által általánosságban méltatott és a megyére vonatkozó alkotásait velünk, taxativ felsorolva, megismertetni. Kiváló tisztelettel: A NAGYKÁROLY szerkesztősége. S szavamra mondom, hogy profilban Csaknem csinos leány! Azonfelül — s ez lényeges pont ! — Családja minden jóra kész, Mert az após az csupa nektár Es az anyós az csupa méz. őrült, gazember, ki e lánynál Magának még jobbat kíván . . . Nem, nem! ... A lány határozottan Elég csinos leány. Elég'? . . . Bolondokat beszélek ! Ez a leány több, mint elég, A képe itt ragyog szivemben És melegit . . . s a szivem ég! Van egy milliós nénikéje, Nagyon beteg, nagyon sovány, . . Mit mondtam, csúnya ? . . . Óh, hogy is ne! Egész csinos leány! VaU voltam-e, vagy rosszul láttam, Már nem tudom magam se most, De azt tudom, hogy hőn imádom A drága nőt, az aranyost. És nem sokára — esküszöm rá ! — A feleségem lesz Jolán . . . Igaza volt a bácsikámnak : Nagyon csinos leány! Németből: Kálmán Miklós. N AGYKÁROLY UH a Mi urai. . (\ jegyző és a pap. Csanálosi küldöttség Szabó Dezső ellen. Sokak előtt ismert az az áldatlan harcz, ami már évek óta folyik Szabó Dezső és egy nehány csanálosi lakos között, akik vallási tultengésükben sehogy se tudnak belenyugodni abba, hogy a község jegyzője Szabó Dezső református vallásu. Egy szervezett maffia nyakra-főre gyártja ellene a feljelentéseket, de eredménytelenül, mert Szabó páratlan pontossággal és becsületesen végzi hivatalos dolgait. Különösen kiélesedett ez a háborúság, amióta Rónai Istvánt nevezték ki Csanálosra plébánosnak. Szabó Dezső úgy találta, hogy ez a szent életű lelkiatya a hozzája utalt különböző funkcziókért a rendesnél magasabb dijakat szed és ezért a jegyző községe lakosainak érdekét megóvandó, a község irattárában levő latin nyelvű, stóla-dijakat megállapító okiratot magyarra fordittatta és azt kinyomatva tájékozódás végett a lakosságnak kiosztatta. Ezzel aztán teljes mértékben magára vonta Rónai plébános ádáz gyűlöletét, aki mindent elkövet, hogy Szabó Dezső jegyzőt Csanálos- ról elüldözze. És minthogy ilyenkor a mezei munka szünetel, Rónai egy küldöttséget verbuvált össze a csanálosiakból, amelyet a szent életű plébános maga vezetett tegnap Nagykárolyba a főispán, illetve az alispán elé. Á 40 tagból álló küldöttség azt kérte a nevezett megyei vezetőktől, hogy a Szabó Dezső ellen beadott újabb fegyelmi ügyeket mielőbb intéztessék el és azok eredményeként Szabó Dezsőt csapják el jegyzői állásából. Úgy a főispán, mint az alispán megígérték a küldöttségnek, hogy az ügyeket megvizsgálják és a kiderítendő tényállás eredménye szerint fognak határozni. A küldöttség tagjai ezután áldomás ivásra egy helybeli korcsmába vonultak és miután a nagy nap örömére nagyokat ittak, fellobogózott szekereken, bandaszóval vonultak haza. Nyomban hazaérkezésük után istentiszteletre gyűltek össze, amikor is a szent életű Rónai lelkitata a felebaráti szeretet krisztusi erényéről modott megható predikácziót. Sutipán Sírpád dalaiból. Farsang van most, liejje-hujja ! Ideje a vigasságnak. Mégis mostan a szivembe A bánat hollói szállnak; Mert e farsang vetett véget A pünkösdi kir álgságnak . . . Városi ügyek. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 9-én, az elmúlt vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott. ,Ez volt ebben az évben az első közgyűlés. Érdekes ügy alig került tárgyalásra. Tüzelő anyag spórolása miatt nem a nagyteremben, hanem a polgármesteri hivatal helyiségében tartatott meg. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: A képviselőtestületi tagok közt beállott változásról szóló jelentés tudomásul vétetett. A nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak a városban az adókörzet mikénti megállapításáról szóló, — a „Nagykároly“ múlt heti számában közölt — értesítése tudomásul vétetett. Úgyszintén tudomásul vétetett a bel- ügyér döntése a villamostelep kibővítése ügyében is. A róm. kath. egyház felebbezése aszfalt dij fizetési ügyében — elutasittatott. Herskovits Simon kisvárdai lakos társaskocsi üzletnek Nagykárolyban létesítésére öt évi kizárólagos jog megadása iránti kérelme — elutasittatott. Mert ezen kérelem teljesítése az érvényben levő és közúti járművekről alkotott szabályrendeletbe ütközne. Kilátásba helyezte azonban a képviselőtestület, hogy a kérdéses szabályrendeletet a kérelem értelmében módosítani fogja. Na gy Zsuzsánna és N. Papp László nagykárolyi illetősége nem ismertetett el. A Délmagyarorszagi magyar közművelődési egyesület megkeresése az alakítandó „Nagyar Bank“ részére alapitány tétele iránt — alap hiányában elutasittatott. Az 1909. év deczember hónapban tartatott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása tudomásul vétetett. Papp Béla már nem képviselő! tudniillik : nem városi képviselő ameny- nyiben múlt évi adója csökkent s igy virilis jogát elvesztette. Vele együtt 1910. január 1-én a legtöbb városi adót fizetők névjegyzékéből ■töröltettek : Cs erny József, Diósi Sándor, Fitos Ferencz, Gulácsi Tibor, Nagy László, Nagy Jenő, L u c z Ignácz és S t e r n- b e r g Dénes. Ellenben a legtöbb városi adót fizetők névjegyzékébe 1910. év január 1-én a következők lettek felvéve: Dr. Blum József, Berger Jenß, Bucha la Samu, Kaufmann József, M á r k i s Romulus, R é c s e y Ede, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Sternberg Endre, Sternberg Lipót és Dr. Vetzák Sándor. Családi jelenet. Egy helyi politikus'. Gyorsan küldj el, édes, Ignácz Jenőhöz egy köpenyegért. A feleség-. Miért kell ez ily sürgősen? Egy helyi politikus: Miért? Lukács leköszönt, Héderváryt kinevezték és most nincs mit forgatnom . . . Marich Ágoston felolvasása. Rövid ismertetése az Esperanto segédnyelvnek Nehány héttel ezelőtt megírtuk, hogy Nagykárolyban egyesek egy Esperantó-Társa- ság létesítésének eszméjével foglalkoznak. A Nagykároly közleménye a mozgalom iránt széleskörű érdeklődést keltett s igy ennek tulajdonítható, hogy a Társaság legközelebb már meg is alakul. Ezt a czélt szolgálja majd az a felolvasás is, melyet Marich Ágoston a magyarországi esperantista-mozgalom vezére fog f. hó 20-án Nagykárolyban, a főgimnáziumban tartani. Az esperantó világnyelv czélja, hogy az anyanyelven kívül csupán egy nyelvnek az elsajátítása révén tudjanak az emberek nemzetre s fajra való tekintet nélkül érintkezni egymással. Hosszú évszázadok óta fáradoznak a különféle nemzetek nagy gondolkozói a világnyelv megteremtésén. Emez úttörő munkák közben kialakult az a helyes alapelv, hogy a nemzeti féltékenység miatt világnyelvvé nem lehet egyetlen nemzeti nyelv sem. Egy olyan nyelvről kellett hát gondoskodni, amely a nemzeti anyanyelvek mellett mindenkinek könnyen — második nyelvéül válhatik s ezzel a kölcsönös érintkezés, a nemzeli féltékenyEpiti«3i«l BäliWroii.
