Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-09 / 10. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKáROLyBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.- ftlegjelenik minden szerdán reggel. : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD £SIGM0ND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A polgári radikálispárt diadala. Egy szájjal egyszerre furulyázni és pipázni nem lehet. Pedig mi most ilyen kettős munka­félét szeretnénk megcselekedni. Ujjongani és káromkodni, mert mind a kettőre van okunk bőven. De azujjongásés káromkodás csak úgy fejezhetné ki érzelmeinket igazán, ha ezt a két dolgot egyszerre lehetne végezni. Ujjongani szeretnénk, mert a polgári radikális párt diadalt aratott! Győzött, bár a népek milliói még nem csatlakoztak hófehér lobogója alá. „Az alkotmányosság kezdete óta egy párt uralkodott a szabadelvű, mely nehány évvel ezelőtt nemcsak a hatalomról, hanem a közszereplésről is leszorult, mert kimerítette erejét s nem elégítette ki a megnövekedett nemzeti igényeket. Akkor a felbuzdulás harcza után fegyverszünet következett. A nemzet úgy­nevezett „vezérei“ válalkoztak a rend helyre­állítására, — különböző, sőt ellentétes irányú pártok együtt működésére, átmeneti kormány­zásra s oly feladat elvégzésére is, amelyet a másik fél sürgetett. 48-asok és 67-esek szövet­kezetek helyreállítani a rendet s megalkotni a választói jog reformját, azzal a hozzáadással, hogy az uj alapon megalakulandó törvényhozás dönt aztán a korábbi kérdés tárgyában. A közvélemény megokolatlan lelkesedéssel fogadta a koalicziós kormányt, a nemzeti uralom korszakát látta elérkezettnek, elragadtatásában föltétien többségre emelte a végső nemzeti ideált, teljes függetlenséget követelő 48-as pár­tot, éppen akkor, mikor az a párt, habár1 más pártokkal közösen és ideiglenesen rálépett a reális unió alapjára, vagyis amikor — a Poló- nyitól inspirált Justh Gyula utólagos ítélete szerint: a67-esekkel való együttműködés meg­fertőzte a függetlenségi pártot“. A félrevezetett nép öröm mámorban úszott; nem különben, a reakcziós elemek, akik részére a koaliczió uralma a szüret ideje volt. A hon- hazaffyas lelkesedés legnagyobb tobzódása kö­zepette akadt egy pár bátor, becsületes ember, akik megmerték mondani, hogy a koalicziós uralom, népellenes aknamunka, amelyet még keservesen megfog siratni az országnak azon osztálya, a mely a keze munkája után él. Meggyőződéssel hirdették, hogy a szabadelvű párt már kimerítette erejét, a 48-as párt pedig még nem oly erős, hogy egy országot közmeg­elégedésre vezessen. Hirdették, hogy uj párt­alakulásra van szükség, még pedig demokratikus alapon. És Kaffka László, a nagy tehetségű államférfi vezetése alatt megalakult a polgári radikális párt. A NAGYKÁROLY felismerte ennek a pártnak messze kiható, fontos hivatását és az országban úgyszólván egyedül szegődött e párt zászlóvivőjéül. Minden erőnkkel agitáltunk mel­lette és Szatmármegyében körülbelül negyven helyi pártszervezet megalakítását mozdítottuk elő. E ténykedésünkért — bár az úgynevezett „darabont11-korban a NAGYKÁROLY még nem is létezett, s igy azon idők mozgalmában semmi részünk nem volt — tűrtük, hogy „da­rabont“ jelzővel illessenek bennünket, viseltük a betyár nevet. Kitettük magunkat a nagyká- rolyj függetlenségi és 48-as párt begyepesedett agyú vezetői boykottjának és ezáltal jelentékeny anyagi károsodásnak, türtük a senkik és semmik csipkedéseit — a jobb jövő reményében. A jobb jövő még nem érkezett el, de a polgári radikális párt már diadalt aratott. Ujjongani szeretnénk, mert amit mi négy és fél évvel ezelőtt szükségesnek tartottunk, azt most már az emberek nagy többsége is belátja és szerte az országban folyik a munka az uj_pártalakulásra vonatkozólag. És káromkodni szeretnénk, hogy az em­berek még mindig olyan ostobák, hogy a nagy igazságokat csak a legutolsó pillanatban lát­ják meg. Hogy tülekednek most az uj párt felé, azon párt felé amely miatt félénk — mert eszméit propagáltuk — feszítsd meg !-et kiál­tottak. Felesleges talán leírnunk is, hogy az uj párt, a nemzeti munkapárt, a polgári radi­kálispárt eszmeit sajátította ki. De minthogy ujjongani és káromkodni egyszerre nem lehet, szótlanul, de jóleső ér­zéssel és elégtétellel nézzük az uj párt alaku­lásnak Szatmármegyében folyó munkáját. Csak szervezkedjenek, habár a polgári radiká­lispárt azért egyelőre külön is megmarad, mert hiszen nem az elnevezés, hanem a,párt programra eszméinek győzedelme a fő. És a munkapárt megalakulása a polgári radikális­párt győzelmét jelenti. Nagykárolyban a nemzeti munkapárt a jövő hét folyamán fog végleg megalakulni. — Szálkái Sándor képviselőjelölt. A máté­szalkai választókerület függetlenségi pártjának elnöksége, amely tudvalevőleg Kossuth-párti, vasárnap értekezletet tartott. Az értekezlet ki­mondta, hogy a kerület képviselője Szúnyog (Strasser) Miksa iránt bizalommal nem visel­tetik és helyette Kossuth-párti jelöltet fog állí­tani. Ezután az értekezlet egyhangú lelkese­déssel a jelöltséget Szálkái Sándor párt­- elnöknek ajánlotta föl, -ki-azonban elhatáro ­zását a választók nagygyűlésének idejére tartja fenn. — Közigazgatási bizottsági ülés Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én délelőtt 10 órakor Nagykárolyban a megyeszékház kistermében ülést tart. Csaba Adorján beiktatása. A hétfői installácziós ünnepség. Előkészületek az egész vonalon. Aligha volt eset, hogy főispáni kinevezést Nagykároly város és Szatmármegye közönsége oly lelkes szimpátiával, annyi tüntető meleg­séggel és oly örvendező szívvel fogadott volna, mint Csaba Adorján kinevezését. Érzi és tudja mindenki, hogy Csaba Adorján úgy a vá­rosra, mint a megyére nézve értékes nyereség. Az installáczió idejét, amint a Nagykároly múlt heti számában már megírtuk, Ilosvay Aladár alispán f hó 14-ik napjának délelőtt fél 11 órájára tűzte ki és arra a következő meg­hívót küldte szét: Van szerencsém a törvényhatósági bizott­ság t. tagjait Nagykárolyban, folyó 1910. év márczius hó 14-ik napján a vármegye székhá­zának gyüléstermében — 0 császári és királyi felsége folyó évi február hó 25-én kelt legfel­sőbb elhatározásával — Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szabad királyi város főispánjává kinevezett Csaba Adorján főispán ur Öméltósá­gának áUásábavulóbeiktatásaczéljábd I fél 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1910. évi márczius hó 2-án. Hazafias üdvözlettel Ilosvay Aladár, alispán. Az installáczió nemcsak bensőségteljes lesz, hanem külsőleg is igen impozáns kere­teket fog kapni. Már is számos barát, családtag tisztelő jelentette be részvételét Budapestről, Hajdú- és Szabolcsmegyékből, Szatmár váro­sából és a közel vidékről. De részt fog kérni az ünnepeltetésből Nagykároly és Szatmár­megye közönsége, politikai pártállásra való tekintet nélkül. Erre vall az a figyelemre méltó körülmény is, hogy az összes nagykárolyi füg­getlenségi és 48-as sajtóorgánumok meleghangú kommentárt fűztek a főispán kinevezéséhez. Csaba Adorján az installáczió napján a délelőtt 3Ii 10 órai vonattal érkezik nagy kísé­rettel Szatmárról Nagykárolyba. A vasúti állo­másnál a város közönsége nevében, Debreczeni István polgármesterrel az élén, a városi tisztikar és a képviselőtestület tagjai fogadják a főispánt. Ugyancsak a vasúti állomásnál egy, a nagy­károlyi járás községeiből szervezett hatalmas lovas bandérium fogja élénkíteni, színessé tenni a fogadtatást. A megyei székházban leendő fogadtatásról és a beiktatás részleteiről a ma délután ülésező megyei állandó választmány fog véglegesen határozni. A beiktatás után a küldöttségek és magá­nosok tisztelgéseit fogadja a főispán. Tegnap délig a következő tisztelgő küldöttségek jelent­keztek : Nagykároly város képviselőtestülete és tiszti kara Debreczeni István polgármester vezetésével. A kir. pénzügyigazgatóság Plachy Gyula kir. tanácsos vezetésével. A róm. kath. egyház Récsey Ede plébános vezetésével. A ref. egyház. A luteránus egyház Boross János ve­zetésével. A gör. kath. magyar egyház Mitrovich Elek vezetésével. A státusquó izr. egyház Fürth Ferencz vezetésével. Az orth. izr. egyház. A honvéd tiszti kar Foglár József ezredes ve­zetésével. A m. kir. államépitészeti hivatal Kacsó Károly műszaki tanácsos vezetésével. A m.kir. postahivatal Schnébly Károly vezeté­sével. A nagykárolyi pénzintézetek küldöttsége Heök Gyula nyug. kir. járásbiró vezetésével. A vasúti tisztviselők Aczél Ferencz állomás főnök vezetésével. A további jelentkezések még fo­lyamatban vannak. A beiktatás napján délután 2 órakor a főispán tiszteletére a „Magyar Király“ szálloda éttermében bankett lesz. Este pedig ugyancsak Csaba Adorján tiszteletére nagykárolyi műked­velők a városi színházban díszelőadást rendeznek. PUPP BÉLA MM (?) JU5THÉK Nagykárolyban. Szóáradat, öndicséret és egyéb maszlagok. Harmadféléve lépett néhai Gr. Károlyi István örökébe Papp Béla, a nagykárolyi ke­rület képviselője. Ez idő alatt kutyába se vette a „tisztelt polgártársaknak Most a képviselő­ház feloszlatása előtt egy pár nappal meggon­dolta magát és beszámolt. Szükségtelen tehát mondanunk, hogy erre a beszámolóra — nem a választó közönségnek volt szüksége. Politikai vigéczkedő kőrútján Nagykárolyt is utbaejtvén, hnrlnitáh Tompa-utcza 17. — Különlegesség: HIDEG HÚSÉTELEKBEN és SAJTOKBAN. — Kitűnő I LluLKl UUIIM mr boroké Világos és barna üveges SÖR. — Éjfélig nyitva. NAGYKÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom