Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-09 / 10. szám
I a beszámolón jelen volt Nagykároly város elkeseredett ellensége Justh Gyula is, a fringiás ur. A rendezőség mindazon kellékekről gondoskodott, amelyek a népség, katonaság előtt való hatás keltéshez szükségesek. Kivonult a Paszuly bandája, lengett egy pár zászló, volt dikczió, virágcsokor és egy szomorú bankett. A fehérruhás szüzek „tekintettel a hideg időre** hiányoztak. A népgyülésről részletes tudósításunk a következő: Justh kedden este a Debreczen felőli vonattal érkezett. Fogadására mintegy 150 ember jelent meg, ebből alig 60—80 választó. Paszuly muzsikált. Adler Adolf szónokolt. Egy pár erőltetett „éljen 1“ kiáltás és annál több „abczug!“ Jnsthot körülvették a csendőrök. Este 7 órakor a Polgári Olvasókör dísztermében népgyülés volt. A kis terem csak háromnegyed részben telt meg. Választó lehetet vagy 100, a többi jelenlevők érdeklődő fiatalemberek voltak. A páholyokban és a karzaton hölgyek várták a történendőket. A népgyülés elnökévé dr. Adler Adolfot választották meg. Ez, mint a czirkuszban szokás, úgy mutatta be a politikai dijbirkozókat, Jnsth Gyula, Bakonyi Samu, Justh János, Mádi Kovács János és Kun Árpád képviselőket. Ezután Papp Béla számolt be. Nem egész hűen mondta el a Wekerle-kormány bukásának történetét, kijelentette, hogy hive az ált. vál. jognak^ eredményeket nem tud felmutatni, becsületes maradt és hű a zászlóhoz, melyet kezébe adtak, a hatalom Ígéretei nem kábították el. (Mert a hatalom nem Ígért neki semmit. A szerk.) Justh Gyula egy óráig tartó beszédet mondott. Volt abban minden, amivel a jelenvolt hallgatóságból hatást lehetett kicsikarni. Dicsérte önmagát, lecsepülte Kiment és Tiszát és alaposan beleköpött abba a tálba, amelyből nem régen még Kossuth Ferencczel együtt cseresznyéztek. Jelentősebb politikai nyilatkozatot nem tett. Egyébként igazán méltó volna a tiszteletre, ha a függetlenségi párt, amely többségben volt, mindazt meg is valósította volna, ami mellett az itt jelen volt képviselők oly hangosan verték a mellüket. Erősen kikelt a sajtó ellen és a fringia-ügyre azt a kijelentést tette, hogy ő annak idején a szatmári küldöttség előtt csak azt mondta, hogy a szatmáriaknak is joguk van megyeszékhelyhez. Hát itt egy nagyot füllentett Justh ur. Mert j akkor nem külön megyéről volt szó, hanem a nagykárolyi megyeszékhelynek Szatmárra helyezése érdekében járt nála a küldöttség. Beszéltek még a Justh kíséretében volt képviselők is. A népgyülés Somossy Miklós indítványára Papp Bélának bizalmat szavazott. A népgyülés után ugyanazon helyiségben bankett volt, amelyre mindössze 46 résztvevőt tudtak összeverbuválni. Ezek között 16 választó volt. 10 óráig ettek amikor a képviselők és a függetlenségi párt elnöksége Papp Béla lakására mentek, ahol 11 óráig pezsgőztek. A kedd esti beszámolóból következtetve megálllapithatjuk, hogy Papp Béla a legközelebbi választásnál úgy elbukik, mint a pinty. Nagy baj történt kedden este. Azt a kutyáfáját! Odahaza felejtette Just a fringiáját. De még se jött fegyver nélkUI A bankos apuskai Úgy puffogtak frázisai, Mint a duplapuska. Hogy választanak Magyarországon? „Képviseld akarok lenni!“ Gr. KÁROLYI JÓZSEF parancsa a kasznárjának. Az egész országban már nagyban folynak a választási előkészületek. Nagykárolyban minden késik s igy nem csoda, hogy ebben a tekintetben is hátramaradunk. Szó volt, hogy Gr. Károlyi József szaniszlói birtokos fog fel- léyni, erről a gróf valahogy tudomást szerzett es megüzente a kásznárjával, hogy ne számítsanak rá. NAGYKÁROLY A múlt héten egyik hangadó helyi politikus felvetett egy életre való eszmét: tudniillik, hogy a nagykárol.vi kerület választói Serényi Béla grófnak a Khuen-kormány föld- mivelésügyi miniszterének ajánlja fel a mandátumot. Az eszme kitűnő, sőt nagyszerű, tehát csak természetes, hogy csakhamar lekerült a napirendről. Miért? Azért, mert Gr. Károlyi József egyszerűen megírta Szaniszlón lakó kasznárjának, hogy ő Nagykárolyban képviselő akar lenni. És a kasznár be jött és átadta a parancsot az „illetékes tényezőknek“, akik menten hasra vágódtak. Ezért lett lefújva a Serényi jelöltsége. Ha tehát Gr. Károlyi Józsefet megválasztják, ezt, kérjük alássan, a „választók akarata megnyilvánulásának“ fogják mondani. De nem lesz megválasztva. Mert ennek a Gr. Károlyinak csak a neve „Károlyi“ Nagykárolyban alig volt kétszer-háromszor, szaniszlói nagybirtokos, akit semmi érdek nem fűz Nagykárolyhoz s igy nem is várhatunk tőle semmit. A jövő héten megalakulandó nagykárolyi nemzeti munkapárt ellenjelöltet állít vele szemben. Városi ügyek. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 6-án, vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat 9. pontja közül csupán a városi jéggyár létesítésének kérdése keltett némi érdeklődést, amennyiben a városatyák most is feltűnően kevés számban jelentek meg. A rendkívüli közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: A napirend előtt a közgyűlés elnöke, Debreczeni István polgármester bejelentette, hogy dr. Dobi Zsigmond városi tiszti- és kórházi orvos f. hó 5-én meghalt. Az elhunyt — mondotta a polgármester — igen érdemes tagja volt Nagykároly, város tisztikarának. 40 évet meghaladó szolgálati ideje alatt hűen is- tápolta a város egészségügyi érdekeit. Néhai dr. Áldor Adolffal együtt nagy tevékenységet fejtett ki a városi közkórház létesítésében. A polgármester indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az elhunyt dr. Dobi Zsigmond érdemeit jegyzőkönvilég megörökiti és ravatalára a város nevében koszorút helyez. A napirend első pontjaként a városi jéggyár létesítésének ügye tárgyaltatott. A tanács javaslata az volt, hogy jéggyár felállításának ügye vétessék le a napirendről, mert — eltekintve az elhelyezés körüli nehézségektől és a tetemes költségtől — a jóggyár a legjobb esetben is csak a f. évi augusztus elejére készülhetne el s igy a kívánt czélnak ez évben csak részben és elkésve felelhetne meg. Mégis, hogy a város jég nélkül ne maradjon, javasolta a tanács, hogy a szükséges jégnek Kőrösmező vidékéről való beszerzésével a tanács bizassék meg. E szerint a helyi jégvermek befogadási képességének megfelelő mennyiségű jeget Lucz György gazdasági tanácsos szerezné be és szállíttatná el. A beszerzett jégből mindenekelőtt a vágóhídi és a kórházi jégvermek volnának megtöltendők. A fennmaradó meny- nyiség pedig elsősorban a husiparosoknak, a kávéházaknak, vendéglőknek és esetleg magánosoknak lenne a beszerzési árban kiszolgáltatva, A közgyűlés a tanács javaslatát elfogadta és a jégbeszerzés költségeire 20(h) koronáig terjedhető összeget is megszavazott. A képviselőtestület egy régebbi határozatával utasította a tanácsot, hogy egy piaczi szekérhidmérleg felállítása ügyében tegyen elő terjesztést. A tanács a mérleg beszerzését — mert az drága — nem ajánlja. Dr. N. Szabó Albert ügyvéd a javaslatot nem fogadja el. Részletesen fejtegeti az ily hídmérleg felállításának előnyös voltát és közgazdasági jelentőségét. Szavazás utján a tanács javaslata lett határozattá emelve. A Digesztor részv. társaságnak állati hulla feldolgozótelep felállítása ügyében beadott előterjesztése a napirendről levétetett. A Hajnal-, Honvéd- és Könyök-utcza, valamint a Vaday-köz kikövezése iránt beadott magánkérelmek csak részben lettek teljesítve, amennyiben csupán a Honvéd-utcza és Vaday- köz kikövezése rendeltetett el. A f. évi február havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása tudomásul vétetett. A tárgysorozatnak itt fel nem sorolt pontjai kizárólag magánosokat érdeklő jelentéktelen ügyek voltak, melyek elintézésé után a közgyűlés d. e. 11 órakor véget ért. — Nagykároly város uj polgárai A városban négy év vagy ennél több idő óta lakó következő egyéneket a képviselőtestület a város kötelékébe felvette és ezzel ezek Nagykárolyban illetőséget nyertek. 1. Balogh Ántal kovács. 2. Balogh László czipész. 3. Bőhm Károly üveges. 4. Deutsch Farkas kereskedő. 5. Fried Adolf szabó. 6. Gladovszky Gusztáv kereskedő. 7. Hoffmann Sámuel szatócs. 8 Hu- bó Béla asztalos. 9. Jasurda János gyócsos. 10. Kaiser József szatócs. 11. Kolb Sámuel szappanos 12 Kozma János czipész. 13.Krausz Károly keresk. alkalmazott. 14. Lichtmann József fuvaros. 15 Mózes Samu kereskedő. 16. Muska János fürdős 17. Orbán István czipész. 18. Róth Manó szabó. 19 Szabó János asztalos. 20. Szabó Mihály kovács. 21. Frast Albert magánzó. 22 Walner Ferencz banki könyvelő. 23. Weisz Jakab kereskedő. 1. Aczél Ferencz állomás-főnök. 2. Baumgartner István mozdony- vezető. 3. Vendel András fékező 4. Boks Kálmán mérnök. 5. Csics Lajos kir. járásbiró. 6. Czenter György p. ü. hivatalszolga. 7. Tóth Elek pályafelvigyázó. Az 1—23. szám alatt felsoroltak 24—24 korona, az 1—7. alattiak pedig 10—10 korona telepedési dijat tartoznak fizetni. A hétről. A nagykárolyi orth. izr. egyháznál üresedésben van a kántori állás. Péntek este egy idegen kántor a templomban próba-előimádkozást tartott. A templomból kijövet az egyik hivő kiveszi zsebóráját és odanyujtja a vendég-kántornak: — Barátom reparálja meg majd vasárnap. — Kérem, én nem vagyok órás — szól mosolyogva a kántor. — — Nem órás? Hát micsoda ? Mert arról az előbb győződtem meg, hogy kántornak, nem kántor. Az Mi-láp ilysil. Súlyos vádak egy ár mentesítő társulat vezetősége ellen. Nem zörög a haraszt. . . Nagykárolyban Közérdek Érmellék czimmel egy heti lap jelenik meg, melynek legutóbbi számában „Hova lettek a milliók?“ felírással, vezető helyen a lap szerkesztője Luczifer álnév alatt súlyos vádakat sorol fel a Nagykárolyban székelő Ecsedi-láp lecsapoló és Sza- mospalparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat vezetőségéről. A jelzett közlemény, úgy látszik, bevezetése akar lenni egy hosszabb czikksorozatnak. Ez a bevezető czikk, tartalmából kitetszőleg, ezidőszerint azon „leleplezésre“ helyezi a fő- sulyt, hogy a társulat megalakulása óta nem készített soha mérleget. Es ennek kapcsán kérdi: hova lett a társulat vagyona? Nem tudjuk megfelel-e a valóságnak a mérlegre vonatkozó állítás vagy sem; nem ismerjük a társulat alapszabályait s igy nem tudhatjuk kötelezve van-e a vezetőség mérleg készítésére. De az mindenesetre megállapítható, hogy ha mérleg nem is készült, — ez még nem jelenti a megreklamált milliók elsikkasztását, amit a jelzett közlemény sejtetni akar. Az esetben, ha a társulat köteles évenként mérleget készi- teni és azt nem tette, ennek tűréséért az ellenőrző közegek és a társulat felettes hatósága a felelős. Mi tehát nem ott látjuk a súlyos vádakat, ahol a kérdéses közlemény Írója, hanem a következőkben: „. . . Ez alkalommal nem foglalkozunk azok ecsetelésével, hogy mily óriási összegeket emésztettek fel az utiszámlák, napidijak, vendéglátások, kisajátítások, de leginkább az oknélküli kártalanítási pereskedések, végül az egyes alkalmazottak hibájából eredő
