Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-16 / 7. szám
Nagykároly, 1910. február 16. v. évfolyam. — 7. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Megjelenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlvilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza.” A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A SZATMÁRI ÉRTEKEZLET. Szatmáron az elmúlt héten gyűlést tartolt a vármegyei régi szabadelvű párt néhány vezető alakja. A gyűlés — mint tudjuk — határozati javaslatot fogadott el, amelyben kijelenti, hogy Magyarország boldogulását, a Tisza István gróf főrendiházi beszédjében lefektetett alapelvek alapján vélik elérendőnek, ezért tehát Tisza grófot táviratilag üdvözlik, ót vezérüknek tekintik és a varmegyei „nemzeti munkapárt“ alakuló gyűlésére meghívják. Mi, akik Szatmárvármegye polgárságának azon részét képviseljük, akik a Khuen- Héderváry-kormánytól az általános választói jog megvalósítását várják és ezen értelemben támogatják, nem csatlakozhatunk a Szatmáron tanácskozó vármegyei urak határozati javaslatához és ezt minden kételkedés és későbbi félreértés kizárása végett már ma le kell szegeznünk. A szatmári határozati javaslathoz a következő hozzászólásunk van : A mi fejünk felett nem röpült el az elmúlt öt esztendő nyomtalanul. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a koalicziót nem azért rázta le magáról a nemzet, hogy helyette a régi szabadelvű párti időket magára szabadítsa. A szabadelvüség ma már túlélte magát és régi korhadt áilapotában — úgy, amint azt a szatmári gyülésező urak hiszik — ismét fel nem támasztható. Ha azt akarjuk, hogy a szabadelvüség Magyarországon még eddig nem ismert uj életre keljen, ugv töltsük meg ezért szo- cziális tartalommal Hogy pedig ezt tettessük, előbb meg kell valósítanunk az általános választói jogot, hogy az ekként nyert uj szavazókkal uj irányt adhassunk hazánk fejlődésének. Tisza István gróf főrendiházi beszédében az általános választói jogot nemzeti szerencsétlenségnek mondotta, melynek teljes erejével ellenáll. Bármily nagy ambi- czióval és tüzes hévvel támogatja is Tisza gróf a Khuen kormányát, mégis — maga Tisza is megtette — és nekünk is meg kell tennünk a különbséget Tisza és Khuen grófok választójogi politikája között. Khuen ugyanis az általános és egyenlő választói jog alapján áll, mig Tisza a leg- konzervaíivebb, a legsziikkeblübb j „jogkiterjesztést“ óhajtja. Ma még nem aktuális a kérdés, de azért már ma megállapíthatjuk, hogy az általános választói jog minden hívének még erős harcza lesz a becsületes választói jogért Tisza gróffal és híveivel. Mi a magunk részéről már Tisza gróf emlékezetes beszéde alkalmával felismertük a helyzetet és azóta is egyre erősödik bennünk a tudat, hogy Tisza gróf támogatása sokat használ a Khuen akcziójának a főnemesség és a gentry körében, de az által, hogy támogatásával Khuent, a választói jog kérdésében hallgatásra, vagy a legjobb esetben homályos beszedre indítja, annál többet árt a polgárság, a parasztság és a nemzetiségek köreben, akik Khuen- bcn nem a mai parlamentet védelmező grófot, hanem az általános választói jog törvénybe iktatóját óhajtják látni. Ha a kimúlt koaücziónak csak az a „bűne“ lenne, hogy nagyresze az önálló bankot óhajtotta megvalósítani, úgy ezért a „bűnéért“ nem lakoltatná meg őt a választó polgárság a teljes elmúlással. De ha mi az általános választói jognak törhetetlen hívei avval vádoljuk meg a koalicziót, hogy az — pedig erre királyi szó és a nemzetnek tett Ígéret köteiezte- az általános választói jogot elsikkasztotta és azt meghamisítani igyekezett, úgy mi igazunk tudatában olyan erkölcsi alapon állunk, amelyről a rágalom nyilai lepat- tanak, a tagadás és a kortézia minden fegyverei hatástalannak bizonyulnak. Am mivel akarnak a választók elé állani jelöltjeikkel a Tisza Istvánt üdvözlő megyei urak. Mit állítanak a Justh jelöltjének általános Választói jogot követelésével szemben ? A Tisza czenzusus, keskeny reformjavaslatát? Mit állítanak a Kossuth jelöltjének — most már valószínűleg fix terminusra követelt — önálló bank követelésével szembe ? A közös bank meghosszabbítását ? Szomorú választási hadjárat lenne ez, tisztelt Uraim, ha az az Önök tervei és gondolatai szerint oldatnék meg. A negy- vennyolczas pártokon a demagógia, a nemzeti szinü követelések, a mi részünkön pedig a — Tisza István konzervatív főrendiház: beszéde, a keskeny választói jog reformja és a közös bank, mint legfőbb nemzeti honmentő eszközök. Nem tisztelt Uraim, a játszma sokkal többre megy, semhogy az Önök balhiedelmeikhez hallgathatnánk. Sürgönyözze- nek Önök, ahányszor csak jól esik Tisza Istvánnak, hívják meg őt ahányszor csak akarják megyei gyűléseikre, de egyet jegyezzenek meg, azt, hogy a kormányelnök Khuen-Héderváry gróf, akinek az ország előtt valott programrnjában az egyenlőség alapján alakítandó választói jog van benn és aki ennek a választói jognak — erre hitet teszünk, inert biztosan tudjuk — becsületes akarója is. Mi azonban nagyon jól tudjuk hogy Magyarországon olyan választói jogot fog csinálni az összeülendő parlament, a milyen erőviszonyok alapján fognak oda bekerülni az általános szavazati jog hívei és ellenségei. Khuen-Héderváry grófnak a a kötelessége tehát arra ügyelni, hogy a választói kerületekben csak olyan képviselő-jelölt küzdhessen a kormány zászlójáért, aki nemcsak arra tesz hitet, hogy 67-es, hanem arra is, hogy becsületes hive az általános és egyenlő választói jognak. A szatmári értekezőkre pedig bízza rá a kormányelnök ur az újonnan kinevezendő főispánnak vármegyei beiktatását. Biztosíthatjuk Héderváry grófot, hogy fényes installáczióban le-;z része a vármegye uj urának. Az általános választói jogot pedig mi valljuk. Mi ugyan nem fogunk sürgönyöket meneszteni Tisza István grófhoz, de azt fogadjuk, hogy ebben a vármegyében nem lesz egy ember sem, akinek meg ne magyaráznék, hogy mire jó, miért kell az általános egyenlő és titkos választói jog, miért. nem akarta megcsinálni a koaliczió és miért fázik tőle ma is mindenki, aki a haladásnak, a demok- rácziának és a kultúrának — akár 67-es, akár 48-as, ellensége. Temetésre szólt az ének... Szatmárvármegye közgyűlése. Mindenféle szerelemnek vége szokott lenni s igy vége van a 48—67-es perverz szerelemnek is- A 67-esek a Khuen-kormány kinevezésének hírére egyszerűen elrúgták maguk mellől a hajdani kedvest, akit nemrégen még hévvel öleltek és szenvedélyesen csókolgattak. A múlt csütörtökön Szatmárvármegye tör vh. bizottsága rendkívüli ülést tartott, amelyről a „Szatmárvármegye“ referálván azt Írja, hogy az vármegyénk történelmének egyik maradandó fényes lapját képezi. Hát hiszen fényes volt, annyira fényes, hogy az ál 48 ások elcsúsztak rajta és végérvényesen kitörték a lábukat. Mert kudarcz, nagy kudarcz érte ezen a közgyűlésen a 48-as eszméket szentségtelen ajakkal hirdető honmentőKet. A gyűlés megnyitása előtt még holmi nemzeti ellenállás kimondásáról álmodoztak. Ez abból is meglátszott, hogy L u b y Géza bátyánk közderültséget keltve indítványozta, miszerint az alispán minden négy hétben hívjon össze rendkívüli közgyűlést a teendők megbeszélésére. A végén azonban, mint vert hadak vonultak ki az aranyozott közgyűlési teremből, hogy honhazafias bánatukat a „Magyar Királyban“ pezsgőbe fojtsák. A gyűlésen Ilosvay Aladár alispán elnökölt, aki bejelentette, hogy ez azért történik, mert'dr. Pa lussy Árpád főispán ezen méltóságától felmentetett..(Elénk helyeslés.) Ilosv.ay bevezetésül egy igazán mesteri kis beszédet mondott. Mesteri volt még pedig azért, mert mindenki úgy értelmezhette, amint épen akarta. Ember legyen a talpán, aki ebből a beszédből ki tudja hámozni, hogy az alispán barátja-e, vagy sem, az uj kormánynak. Ä tárgysorozat egyetlen érdekes pontja Khuen miniszter- elnök leirata volt, melyben kormányának kinevezését közli. Az állandó választmány, amely ugyszólváu egészben a sárga fenébe tűnt nemzeti kormány híveiből áll, egy olyanféle javasMialt a Alvói
