Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-02 / 44. szám
Nagykároly, 1910. november 2. V. évfolyam. 44. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÁROLyBdN, Szőlö-utcza 4. sz. Előfizetési áraki Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ------------ Megjelenik minden szerdán reggel. ................ Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD Z3IGM0ND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. sora 60 fillér- — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A nemzetgazdasági érdekképviselet szervez éséről évtizedek óta Írnak és beszélnek nálunk; de a megjelent közleményekből csak annyi állapítható meg, hogy általánosságban a mezőgazdasági érdek- képviselet eszméjével és különösen a mező- gazdasági kamarai intézmény fogalmával kevesen vannak tisztában. Lnnék a kérdésnek beható szakirodalmi tárgyalásával meg mi vajmi keveset foglalkoztunk és akik foglalkoztak, beérték a szabadtársulási és kényszertársulási elmélet zavaros fogalmával, mely másutt is megtévesztette már az elmeket s kényszertársulalfá minősítette a kamarát, pedig nem az. A mező- gazdasági kamara nem társulat, hanem közintézet; nem társulás utján jön létre, hanem törvény alapján. A mezőgazdasági kamarának az a törvényes joga, mely szerint akár birtokterület, akár földadó arányában megadóztatja a gazdaközönséget, nem egyértelmű a társulási kényszerrel. Merőben téves tehát a jelzett elméletnek olyan alkalmazása, mely a kamarai rendszert a kényszertársulás elvére alapítja. Erre a tévedésre egyébiránt az a másik tévedés szolgál okul, mely a mezőgazdasági érdekek képviseletével azonosítja. A mezőgazdasági érdekképviselet fogalma nem föltétlenül azonos a mezőgazdasági érdekeltek képviseletével és a mezőgazdasági kamara nem érdekképviseleti szerv csupán, hanem közintézet, törvényesen szervezett tényezője a mezőgazda- sági igazgatásnak, melybe beleviszi az az önkormányzati elemet és — különösen nálunk — pótolni hivatott a középfokú hatóság érezhető hiányát. A mezőgazdasági kamarát nem sza bad a gazdaközönség képviseletének tekinteni. A kamara nem arra hivatott, hogy a gazdák gyakran változó és sokszor ellentétes nézetét kifejezésre jutassa, hanem ellenkezőleg, más hangulatok, áramlatok közepete is a mezőgazdaságnak jól fölfogott érdekeit kell képviselnie, ezek pedig az egyes gazdák vagy gazdacsoportok érdekeivel nem mindig és nem föltétlenül azonosak. Ha a mezőgazdasági kamara a gazdaközönség körében váltakozó áramlatokhoz igazodnék, épen nem felelne meg a hivatásának. Neki nem a gazdák, hanem a mezőgazdaság érdekeit kell szem előtt tar-, tani. Neki az érdekellentétek kiegyenlítésére kell törekedni s működését hangulat- változások, politikai irányzatok nem zavarhatják. Nem szabad szemet hunyni az élőt* a kétségtelen valóság előtt, hogy a gazdaközönség egyes rétegeinek érdekei sem mindig azonosak. A gabonának és takarmánynak magas ára például föltétlenül kedvező az eladásra termelő gazdára; föltétlenül kedvezőtlen azonban arra a gazdára nézve, aki a gabonát vagy takarmányt vásárolni kénytelen; végül a gabonaárak bármilyen változása iránt közönyös lehet az a gazda, akinek csak épen annyi gabonája terem, amennyit háztartása és gazdasága elfogyaszt. Ezek az ellentétek természetesek és kiegyenlithetlenek. Kiélezésük sem egyik, sem másik irányban nem érdeke a mező- gazdaságnak. Annál inkább közös érdek azonban, hogy okos gazdálkodási módok terjesztésével, kellő eszközök szolgáltatásával minőségre javitassék, mennyiségre fokoztassék a termés, mert az erre való törekvésben a kis- és nagybirtokos érdeke egyaránt kielégítésre talál. Ennek a törekvésnek az előmozdítására való a mezőgazdasági kamara, mely a maga törvényes szervezetében nemcsak őre, de gondozója is a mezőgazdasági érdekeknek. Czéltudatos működésével, közhasznú intézeteivel fokozhatja a termelést, máskép pedig fölebresztheti és helyes mederbe terelheti a gazdaközönség önkormányzati tevékenységre való hajlamát, mely eddig jobbadán tétlenségre volt kárhoztatva. Nagyarányú szervezetnek életképességet pedig csak az biztosíthat, ha természetes fejlődés az alkotója. A kamarákat és az országos gazdatanácsot, mint a mezőgazdasági igazgatás szerveit, lényeges kiegészítő részeit, kisérletképen s a természetes fejlődés serkentése és irányítása czéljából állami intézmények gyanánt kell létesíteni. Mihelyt a kamarák beváltják, amit ígérnek, a gyakorlati élet szorosabb kapcsolatot fog teremteni közöttük és az orRomeo és Julia. Irta: Bródy Árpád. Julia tizenhét éves, forróvérű leány. — Mély tüzű szemére, mint kirojtosodott fekete bársony vetettek árnyékot hosszú szempillái. Testének vonalai kerekdedek és egy-egy haj- lásnál olyan, mint valami ókori római akt tó- garedőzete. Az ilyen leányról mondják, hogy az Isten is szerelemre teremtette! A lelki világa már nem mutatott ilyen határozott irányt. Valami keverékféléje volt a múltnak és a jelennek. Régebben jól ment sorsa s gondos iskolás nevelésben részesült. Kereső apja halálával azonban reászakadt az élet s munkájával kellett önmagát és özvegy anyját eltartania. A kenyérmunka pedig nagyon nagy változásokat visz véghez az ilyen gondtalan életet élő leány erkölcsi világában. De azért sohasem tudja levetkőzni a múltat. Sohasem ítélkezik az ósdi vagy modern erkölcsök törvényeivel, hanem mindig megalkuszik. Csoda-e aztán ha fél-leiké, fél-élete mindig, csak tragédiákat teremt számára! A, munka nappalát varrógép mellett töltötte. Ám esténkint megállt a gépkerék és a műhely poshadt, munkás levegőjét nyitott ablakán át kikergette a szél. A rongy- és elszabott szövetdarabok halomra az egyik szögletbe kerültek s a pamlagon által alig esett reájuk egy-egy sugara a homályosan világitó lámpafénynek. Szemközt állott letakarva az elnémult varrógép, nem is sejtetve, hogy mennyi meleg lehelet hullott reá még imént, hogy zakatolása milyen forró vágyaktól ziháló kebelnek volt kisérő zenéje. Ebbe a félhomályu. rendezetlen és szegényes kis mühelyszobába várta Julia mindennap szerelmes vágyakozásban Rómeóját. Romeo szerény fizetésű hivatalnok ember volt, a modern eszméknek lelkes hive, ki mélyen és odaadóan szerette Júliáját. Irodai munkáját abbahagyva, most is egyenesen hozzája sietett. Már ott ültek egymás mellett a kis divá- non s elmondogatják a szürke napi eseményeket. Nem értik azt meg, csak a szerelmesek, hogy mennyi édességgel, mennyi varázszsal hatnak az ilyen apró köznapi dolgok is reájuk. Beszélgetésüket azonban meg-megakasztja egy- egy forró csók. S Romeo egészen magához vonja Júliát és szerelmes szavakat sugdos. A láng gondosan átragad Júliára, arczába szökik vére és odatapadó nézéssel tekint Romeo beszédes ajkára. — Julia higyj nekem, oszlassa el kételyeidet a bennem való egész bizalmad. A véredre hallgass. — Ennek igaz szava van, mig az anyád meg a többiek szava hazug. Légy enyém . . . teljesen az enyém . . . — Rómeóm, édes Rómeóm . . . megten- ném. Van már annyi oktató ereje beszédeidnek reám, hogy álszemérem nélkül meg is merjem vallani: örömest vetném magam a karjaidba. Csókjaink közepette már-már alig bírom elfojtani vágyaimat, de hát nem, nem tehetem! Becstelen . . . czéda volnék. — Hát lehet becstelenség az, amit a természet követel? Nem az-e a becstelenség, ha mesterséges gátakat állítunk a természetesnek ellenébe ? Oh, benned is csalódtam I Azt hittem, hogy a társadalmi forpia, a hazug, szentes közfelfogás tart fogva. Ám, a mint vallód, nem az, akkor hát . . . nem szeretsz. — Romeo 1 Romeo . . a szerelmemben kételksdel? Ne vétkezzél! És ha van egy csöpp irgalom benned: ne gyötörj . . . még egy pár szó, érzem, hogy elbukom. — Bukás volna-e az, ha ölelésbe forrnánk most, ebbe a forró, tüzes, mámoros pillanatban? Ne tagadd, hogy úgy éget minden csöpp véred, mint egy-egy tüzparázs darab. A te véred oly piros és meleg, úgy özönlik át egyik csatornából a másikba, hogy saját géped kattogása nem bírja elfojtani, Te nem seny- vedtól el, mint sok más munkából élő leány. A te arczodról nem hordta el a keserves munka rozsdáit. Te vágyakozol, te kívánkozol, te azt akarod, hogy elraboljalak, hogy leszakasszalak . . . miért hazudsz hát ? Ne gyötörj, de örvendj e pillanatnak, hiszen a házasságban talán sohasem érnek meg ilyet az emberek. Ne ellenkezzél, úgy sincs már erőd hozzá. Csak egy hónap választotta már el őket a házasság napjától. Ekkor azonban szűkszavú Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza II. .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. fogtechnikus. MezóMi ML romi lira. mo in fnrrtanhnikitc;.
