Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-02 / 44. szám
NAGYKÁRO LY szág gazdaközönsége között. Ebből a kapcsolatból fognak kialakulni akár a törvényhozás segedelmével, akár anélkül a helyi és vidéki szervezetek. Holnap választják — amint már jeleztük — Nagykárolyban a törvényhatósági bizottsági tagokat. Mandátumuk lejártával a f. év végével kilépnek : Janitzky Albert I. kerületbeli, Strohmáyer Ferencz és Szalay Bálint II. kerületbeli, König Antal III. kerületbeli és Dr. Róth Ferencz IV. kerületbeli bizottsági tagok. A választás holnap, november 3-án, az I. kerületre nézve a városház tanácstermében, a II. kerületre nézve a Somos-utezai zsellér részi részházban, a III. kerületre nézve a Tompa-ut- czának a Kaplony-utcza felé eső végén lévő svábrészi részházban, a IY. kerületre nézve a városházánál a tanácsterem mellett lévő tanoncz- iskolai rajzterem helyiségében, d. e. 9 órától d. u. 4 óráig fog Rooz Samu, Róth Károly, Csipkés András és illetve Dr. Kovács Dezső elnökök vezetése meg megtartatni. A bizottsági tagok hat évre választatnak s a kilépettek újra választhatók. Választók mindazon — az illető kerületben lakó — országgyűlési képviselő választásra jogosítottak, kik az 1909. évben készült választási névjegyzékben felvannak véve. A választás személyesen beadandó szavazatlapok által történik. Hptsi mmm A husdrágaság ügyében. A főváros törvényhatósági bizottsága legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésen határozati javaslatot fogadott el a husdrágaság ügyében. A határozati javaslat értelmében az országgyűléshez feliratot, a kormányhoz felterjesztést, az ország törvényhatóságaihoz, köztük Szatmár- megyéhez föliratot intéz, amelyekben ezeket írja: Az ország állattenyésztése a fokozódott szükséglettel sem mennyiségileg, sem pedig minőségileg arányosan lépést nem tartott. Sőt úgy látszik, hogy az állattenyésztés terén abban az irányban mutatkozó fejlődés, melyet a konzuli táviratból Julia —• külföldi útjáról épen hazatérőben levő — Rómeója halálhírét vette. Van-e olyan búvára a telkeknek, aki eljárni tudna azon az utón, amely e pillanattól Juha lelkében még az nap esti öngyilkosságáig elvezetett ? Hátrahagyott kuszáit soraiból a következőket lehetett kiolvasni.: „Meghalok, mert meghalt Rómeóm. Halálom megfosztott téged, beteges, jó anyám egyetlen kenyérkeresődtől. Hidd el, nagy okom lehet a halálra, ha téged az éhen- halásnak adlak oda. Nem is tettem volna. Élőhalottként robotoltam volna szívesen az egész életemen át érted. De hát mélységes titkom van nekem, amit most halálomban se árulok el. Elégedjél meg azzal, hogy nem voltam érdemes a te anyai szeretetedre. Az utolsó nagy kérésem: ne bonczoljanak fel, mert akkor, akkor . . .“ A halottnak vélt Romeo épen a temetés napján érkezett haza. A ravatalos szobában odaállt Julia koporsója mellé és szótlanul, hosz- szan elnézte vértelen arczát, üveges szemeit. Egy-egy könycsepp gördült ki szeméből, de azt is elfogta. Őt ne lássa sírni senki. Mégis az ajkai reflex-szerüen izegtek-mozogtak, mint mikor végtelen nagy fájdalom szorítja össze a szivét. Égy szót se birt kiejteni, csupán lelkének beszédével fordult drága halottjához. Hiszen még teljesen bizonyos sem lehettél halálomban, miért dobtad hát el életed ? A többi húst adó és gyorsabban kifejlődő nyugati (tarka) marha fokozatos térfoglalásában észlelünk, sem volt oly mérvű, hogy a megnövekedett szükségletet kielégítette, illetve pótolhatta volna. Ilyen körülmények között a belföldi viszonyok, nevezetesen az ország mezőgazdasági helyzetének olymérvü megváltozása, hogy az a fogyasztó közönség hússal való élelmezés viszonyainak lényeges és állandó jellegű javulását lehetővé tegye, a közel belátható jövőben nem remélhető, úgy hogy közelfekvő a segítésnek az a módja, amely szerint a közélelmezés súlyos helyzetének enyhítése az erre egyedül alkalmas Balkán-piaczok segélyével vitessék keresztül. Amidőn tehát az ügyben hozott közgyűlési határozatunk és a képviselőház, illetve azzal azonos szövegű és a kormányhoz intézett felterjesztésünk egy-egy példányát megküldjük, egyalkalommal arra kérünk benneteket: legyetek szívesek e kérdést a magatok részéről is megfontolás tárgyává tenni, ez alapon álláspontunkhoz csatlakozni, az'ügy fontosságához mérten hasadó értelmű határozotot hozni és ahhoz képest az országgyűlés képviselőházához feliratot, a kormányhoz pedig felterjesztést intézni, nemkülönben a siker érdekében szükséges és általunk megindított országos mozgalomban együttes eljárással résztvenni. A jövő évi adók. Lukács László pénzügyminiszter körrendeletét intézett Szatmárvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottságához és a pénügyigazgatósághoz az egyenes adó 1911. évre, illetőleg 1911. és 1911. évekre vonatkozó kivetésének megindítása tárgyában Az adókötelezettek és adótárgyak összeírása valamint az egyenes adó kivetése még a régi törvény alapján fog megtörténni. A rendelet részletes utasításokat tartalmaz a pénzügyigazgatóság és a közigazgatási bizottság hatásköréről es teendőiről A miniszter elrendeli, hogy rendeletének vétele után azonnal indítsák meg az adó- kötelezettek és adótárgyak összeírását. Figyelmezteti a miniszter a pénzügyigazgatóságot, hogy az összeírást a hatósági személyek ház- ról-házra járva a legnagyobb pontossággal végezzék. A házbérjövedelem bevallása már az 1909. évi uj törvény alapján fog történni. A házbér-vallomási ivet november 30-ig be kell nyújtani. A harmadik osztályú kereseti adó alá tartozó jövedelmek, továbbá a negyedik osztályú kereseti adó-jövedelmek bevallási iveit 1911. évi január 20-ig kell benyújtani. te kételkedő küzdő lelked . . . igen, ez vitt a halálba! A véred karjaimba hajtott, az eszed azzal vádolt, hogy becstelen lettél, hogy elalja- sodtál. így jártok ti mindannyian, akiknek agyát ócska igazságok járták, azon szégyenkeztek, aminek hiánya miatt még egykor pirulni fogtok asszonyok. Miért is hozott épen veled össze a sors? Kevesebb ideig vergődöm legalább köztetek emberek 1 Indulok meghalni! Ám halld meg te . . . te, akinek a füle oly süket, hogy a halált megtalálni nem büntetés az életben leélt becstelenségekért, hanem jutalom. Az ész jutalma ez. Mert éljek én és éltél volna te a legnagyobb boldogságban e földön, messze előttünk lenne még az a harmonikus, végtelen- szerű nagy csöndesség, a melyben te itt most elterülsz. Azt hitted, hogy becstelenül éltél s becstelenül haltál meg öngyilkosság által. El ezzel a gyalázatos hazugsággal! Nincs becstelen élet, csupán az élet maga becstelen ! Nem becstelenség az öngyilkos halál: de öngyilkos halál az élet becstelenségeit végigélni! Meghalok én is. Egyet sajnálok csupán, azt, hogy a pillanatot nem jól választottam meg. Ne ily keserves perczében vesse el magától az életet az ember, hanem a legvidámabb, a legboldogabb percében. És Romeo is meghalt. Városi ügyek. A rendőrség államosítása. A vidéki rendőrség államosítása, úgy látszik, a küszöbön van. Legalább erre vall az a körülmény, hogy a „Rendőrtisztviselők Országos Egyesületéinek Budapesten vasárnap tartandó választmányi ülésének fő tárgya: a rendőrség államosítására vonatkozó törvényjavaslat előkészítése. Az ülésen, mint a választmány tagja, Demidor Ignácz nagykárolyi rendőrkapitány is részt vesz. Uj közkutak. A tanács a gr. Károlyi István- utcza és Szőlő-ut torkolatánál, továbbá a Gencs- és Terem utcza sarkán uj közkutakat készíttetett. Uj építkezések. Legutóbbi közlésünk óta a tanács a következőknek adott földszintes lakóházakra épitési engedélyt: Makav és Lipiczky, Tompa-utcza. Manyák Károly, Kaszinó utcza. LetlingerBéla, Kaszinó-utcza. Színészei A színészek szombaton már elmennek, de azért bohózatokban ezután is lesz részünk. Szervezkedik a szatmármegyei függetlenségi párt. Az újonnan szervendö párt uj elnevezést is fog kapni. Ezt: „ Hát ha ennénk !“ Háborúskodás egy szerkesztő és egy színész között. Pofozás, párbaj, sajtóper. Ez év tavaszán , történt, hogy a Nagykárolyban megjelenő „Északkeleti Újság“ egyik szerkesztője, Csáky Gusztáv támadást intézett Heves színtársulatának tagja, Sioos Zoltán ellen. Sipos a közleményből kifolyólag Csáky Gusztávot a színház előtt tettleg inzultálta. Az ügyből párbaj lett, amely Csáky súlyos sebesülésével végződött. A felek a párbaj miatt bíróság elé kerültek. A múlt pénteken volt a tárgyalás. Sípost 14 napi, Csákyt pedig 8 napi államfogházra ítélte a szatmári kir. törvényszék. Az ügy ezzel nem még nem nyert befejezést. A tárgyalás után való napon, most szombaton, az „Északkeleti Ujság“-ban a színházi kritika kapcsán, a következő közlemény jelent meg: A „Sasfiók“-ot adták a czimszerepben Zöldy Vilmával. Kíváncsian mentünk a színházba ez estén ; részben azért, mert mindössze három nő vállalkozott az országban ezt a nehéz szerepet eljátszani s e három között már ott van ami társulatunk tehetséges tagja, Zöldy Yilma is, részben pedig azért, mert Zöldy Vilmának a Sasfiókban való fellépését különös hírek előzték meg. Ugyanis Zöldi Vilmának egyik kollegája, egy színész a Sasfiók előadását megelőző napokon a nyakába vette a várost és ismeretségére támaszkodva elindult házalni, hogy akiket csak lehet, lebeszéljen arról, hogy a Sasfiók előadása alkalmával a színházba menjenek. Sorban kilincselt az ismerősöknél és élénk szinekkel ecsetelte azokat a rossz kilátásokat, amelyek Zöldi Vilma fellépése alkalmából várhatók és biztosította, hogy Edmond Rostand kitűnő drámája kiábrándító rossz előadásban jelenik meg a szinpadon . . . Feltéve, hogy mindez igaz lett volna, még akkor is ilyen eljárást kollegától a kollegával, férfitől a nővel szemben a legqualifikálhatatlanabb, csúnya, minden lovagias, sőt minden úri érzést kizáró és csak megvetésre méltó viselkedésnek kell minősítenünk. Hogy ez az intrika sikerült-e, vagy nem azokon a helyeken, a hol a kis intrikus kísérletezett, azt nem tudjuk, az a körülmény azonban, hogy már délután absolute semmiféle jegyet kapni nem lehetett és egész tömegben küldték vissza azokat, akik jegyről idejekerán nem gondoskodtak, arra enged következtetni, hogy a revolver visszafelé sült el. — Akár privát torzsalkodásból, akár művészi féltékenységből, vagy bármily elképzelhető más okból származott légyen ez az eljárás, oly csúnya volt, hogy undorral gondol rá minden jó érzésű és Ízlésű ember. Az ilyen dolgot tiltani kellene még a legprimitívebb szabályzatnak is, számítva arra, hogy akadnak