Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-12-01 / 30. szám
Nagykároly, 1909. deczember 1. IV. évfolyam. — 30. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ===== Megjelenik minden szerdán reggel. = Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. nyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Álláspontunk. Mire e sorok megjelennek... Menynyi ideje már annak, hogy az aktuális közéleti czikket ezzel a gondolattal kell kezdenie az embernek. Mire e sorok megjelennek, akkorára lehet, hogy igy lesz, úgy lesz. Tényleg azonban mire „e sorok“ megjelennek : egy hajszál vonalával se mentek idébb vagy odább a dolgok. Kétségbeejtő, irtózatos unalom, a tehetetlenség penészes unalma fekszik már minden felett. Bécsbe szaladgálnak, haza szaladgálnak, tanácskoznak és a nép borzadva nézi ezt a silány operette-tülekedést, ami most a magyar közélet színpadán történik. A hatalmon levők minél több zsírt igyekszenek az ország testéből kipréselni, mert érzik, hogy már „nile“-felé járnak. A kettészakadt függetlenségi párt egymást marja, a néppárt pedig szorgalmasan és jobb ügyhöz méltó buzgalommal dolgozik és fonja, fonja a haladás nyakára szánt fekete hurkot. A Polgári Radikális Párt ez idő szerint tétlenségre van kárhoztatva. És ez jól van igy. Három és fél éven át dolgozott. Üdvös dolog, hogy kissé kipihenje magát most, amikor a régi rendszer halál- hörgésének zajától úgy sem lehet eredményesen munkálkodni. Három és fél év alatt az országos Polgári Radikális Párt sokat dolgozott. Mert nagy dolog volt ám egy kiváló rafinériával, sőt művészettel fanatizált tömegben szervezni az undort a saját idéáljai, a saját félistenei ellen. Nagy dolog volt, de a Polgári Radikális Párt becsülettel megcsinálta. A nemzethy bálványok összetörve a a porban hevernek, A nép emelte őket, a nép döntötte le. És ma már egy öntudatra ébredt tömeg várja a pillanatot, amidőn saját érdekei megvédése czéljából dologhoz láthat. Ez a pillanat azonban késik, mert az árulók kufár bandája nem akar eltakarodni a hu- sosfazekak mellől. Jól van. Ha eddig várt a Polgári Radikális Párt, még tovább is várhat. Annál több erőt gyűjt majd a bekövetkezendő harczhoz. Mert harcz lesz. Élethalál harcz. És ebben a harczban a demokratizmus vagy győzni fog, vagy évtizedekre még jobban eltiportatik. Az immár az egész országban kitünően szervezett és megalapozott Polgári Radikális Párt ujabbi munkája a legközelebbi választások kiírásakor veendi kez- dejét. Addig is azonban amennyiben módja van és szükség van reá : Justhékat támogatja, minthogy ezekkel az általános választójogra vonatkozólag közös Programm alapján áll. Az általános választójog, ez az a tüzoszlop, amely a mai gazságok éjszakájából megmutatja a kivezető utat. Szegény ország, boldogtalan magyar nemzet! Amig másutt világeszmék mozgatják az államgépeket: itt még mindig néhány száz, hivatal után esengő stréber huza-vonája a közélet. Se kevesebbet nem dolgozunk, se alsóbbrendű faj nem vagyunk, se kedvezőtlenebb geográfiái viszonyok között nem élünk : miért vagyunk hát elmaradva a világtól ? Hiszen az borzasztó, hogy milyen életet élünk! Más nemzetek is eltartanak nagy hadsereget és óriási államigazgatási apparátust, de világ- politikát csinálnak általa és az életküzdelem térségeit kiterjesztik fiaik számára oczeánokon-'é^^tlágrészek határain túlra. Mi pedig dolgozunk, fizetünk, hogy legyen miből fizetni azokat, akik a pénzt elszedik tőlünk. Hát nem őrület ez ? Mi az átok rajtunk? Kell-e gondolkozni fölötte? Hogy osztályállam vagyunk, osztályparlament intézi dolgainkat. Lehet-e elképzelni ilyen állapotokat ott, ahol mindenki beleszól a közügyek intézésébe a maga titkos szavazatával ? Kerülne-e visz- sza a hatalom forrásához és az ország szekerének kormányrudjához egy is azok közül, akik most oly szemérmetlenül osztozkodnak a jó hivatalokon és oly magának értetődő, természetes dolognak veszik, hogy nekik képviselőt mandátumok van, amely fölnyitja előttük az egyéni érvényesülés sorompóit. Nem volna-e akkor kényszerű természetesség az elvek harcza és nem az egész ország érdeke lehetne-e akkor csupán az egyetlen szempont, amely a politikust pályáján vezeti ? Azt mondják: nem lehet csinálni semmit, az ország gyönge. De hát hol az ellenség? Némettel, muszkával, angollal, francziával nincsen semmi bajunk. Idebent pedig ki erősebb, mint a nemzet és aki erősebb, honnan veszi az erejét? Óh, nem gyönge a nemzet, csak meg van bilincselve a keze, be van tömve a szája és be van kötve a szeme. De ha egyszer leesik a szeméről a hályog és fölszabadul bilincseiből, majd nem lesz akkor gyönge és majd nem lesz akkor nála erősebb senki és semmi. És akkor majd lesz itt közélet is, nem üres szalmacséplés, nem szavakon való nyargalás és nem is mágnások, zsentri kölykek és tőzsérek érvényesülési tere, hanem igazi, nagy, dicső közmunka : a nemzetélet megnyilatkozása. flz anya álma. — Walter Skott. — Pihegve szunnyad anyja térdén A gyermek, 6 viraszt felette, A férj, az atya visszatértén Imádkozik ; az éjt feledte .. . Künn zúg a szél . . , üvölt rohanva . .. Hóval telik meg minden árok-----Benn tövig ég a gyertya hamva . . . A ház előtt egy varjú károg. „Mi lesz belőle majd ha felnő ? Gazdag, szegény, hatalmas, gyönge ? Karján igéző, büszke delnő, A társadalom éke, gyöngye ? Az emberek körülte zsongnak, S ő, mint a bérez, szilárdan áll ott------“ Ah l az anyák annyit rajongnak . . . A varjú az ablakra szállott. „Kis angyalodból lesz -- haramja. Kitől magad se léssz megóva 1 S ha kondul a halál harangja, Oly magasan lesz a bitófa! Meg nem siratja őt az apja, S a sirja lesz mély, hideg árok.. Az ablakot a szél kicsapja, S a varjú gúnyosan bekárog. Ki a boldog ember ? Montegazza Pál után olaszból. Ha te, aki a soraimat olvasod egészséges vagy, ha meg van mindennapi kenyered és van egy nő, aki szeret s akit te is szeretsz, de még sem vagy boldog: akkor menj iskolába és gyógyits meg magad, mert tudatlan vagy, beteg vagy. Nagy előítélet azt hinni, hogy az ember ezen a földön nem lehet boldog. Ezt az előítéletet csak önmagukkal meghasonlott lelkek, a pesszimisták terjesztették el a világon. Nem, az élet nem átok, hanem áldás és a májusi rózsa mindig rózsa marad, még akkor is, ha a hernyók rágicsálják leveleit. A boldogságot agyrémnek tartják abból az egyszerű okból, mert a kívánságok kielégítésével egyértelműnek hiszik, pedig egészen más az. Ha olyan kevés a boldog ember ezen a világon, az onnan van, hogy nem tudják, mire tanított bennünket Balzac ezelőtt száz esztendővel: minden boldogság bátorságból és munkából áll. Az igazi boldogság nem egyéb erkölcsi egészségnél. Ha az ember szeret és szeretik, ha kissé magasabban jár a lelke, mint az ambicziója, ha nem irigykedik senkire; ha megvan a kenyere és egy karéj jut holnapra, sőt még hol- naputánra is, akkor erkölcsi tekintetben egészségesnek érzi magát. Az egészséghez és bosszú élethez egyszerű ételek szükségesek. A boldogsághoz pedig egyszerű örömök. A boldogság annyiféle, abányfóle az agy és az emberi szív. Valamennyi közül azt a csendes és biztos boldogságot válasszátok, amely a napnak minden órájában s az órának minden perczóben ott ragyog látóhatárunkon, azt válasszátok, amelyben az életnek öröme lesz és áldást szór reá. Ez a boldogság olyan, mint a növény ; szeretettel, gonddal kell nevelni. Szinte kedvem lenne azt mondani, hogy tudományosan kell művelni 1 Annak a tudománynak alapelvei szerint, amely az emberi természet alapos megismerésében gyökerezik. Aki anyjától született, az mindegyik azt hiszi, hogy ő képes élvezni mindazokat az örömöket, amelyeket a szomszédja élvez és szőlőt ültet oda, ahová búzát kell vetni és ahol rózsák teremnek, oda káposztát ültet. Nincs olyan talaj, amely minden növénynek jó lenne. De terméketlen talaj sincsen, csak olyan magot kell belevetni, amely neki való. Sok növény a homokot szereti; a rizs
