Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-04-15 / 16. szám
NAGYKÁRO L Y Ívok. a latifundiu mosok. a papság, az iparos és kereskedő tőkésosztály, a munkásosztály, ugyanannyi szavazatot lesznek képesek érdekeik mellett talpra állítani. Ezek reális erőfaktorok. Ezeknek egyensúlyát pontosan ismerni az állam- kormányzatnak elsőrangú érdeke. Egal. A vármegyei tisztviselők előléptetése. A vármegyei tisztviselők ama óhaja, hogy fizetésük egyenlő legyen az állami tisztviselők fizetésével, már a közel jövőben teljesülni fog. Hír szerint ugyanis a kormány 1909. január elsejétől kezdve az összes vármegyei tisztviselőket egy fokkal magasabb rangsorba fogja előléptetni. Az erre vonatkozó tervezetet Issekutz Aurél, Krassó-Szö- rény megye alispánja dolgozta ki. A hivatalnokok fegyvergyakorlata. A tarta- ! lékos tisztek szolgálattételre való bevonulásai igen nagy hátrányára vannak a hivataloknak s a legtöbb esetben megtörténik, hogy úgy az állami, mint a megyei hivatalnokok kérvények utján odáztatják el a bevonulás idejét. A honvédelmi miniszter e tárgyban most a törvényhatóságokhoz körrendeletét intézett s kijelenti, hogy ilyen kérelmeket ne is terjesszenek fel. mert a jövőben 1 gyakorlatokról való távolmaradásra hivatalos teen- j dők miatt engedélyt senki sem fog kapni. Hogy | pedig a hivatalok kellő időben gondoskodhassanak az illető tisztviselő helyettesítéséről, a miniszter már most megküldte azok névsorát, akik j jövőre fognak bevonulni. Az üldözöttek. A kát. népszövetség kevés számú nagykárolyi férfi tagjai vasárnap délutánonként értekezleteket tartanak szent N. Szabó Albert apostol ur lakásán, mivelhogy a katolikusság ez idő szerint az a vallás felekezet, melynek hívei legkevésbé tudnak boldogulni. Aki valamely állásra pályázik, folyamodványának benyújtása előtt óvatosan megvizsgálja a maga felekezeti viszonyait s ha úgy találja, hogy azon kevéssé szerencsések közzé tartozik, akiket a katolikus egyház ölelt kebelére, siet elhagyni ezt a vallást, s áttér egy olyan hitre, amely nem esik oly súlyos beszámítás alá, mint a katolikus vallás. A statisztika e mellett az állításunk mellett szól, mert hiszen köztudomású, hogy a katolikus vallásnak hívei évről- évre rohamosan hanyatlanak s ma már csak közel tiz millióra rug a számuk az országban. Amily megszégyenítőnek találjuk, hogy a más felekezetitekkel szemben türelmetlenül viselkedik az állam s maga a katolikus egyház, épp oly megszégyenítőnek tartanók, ha mind az igaz volna, amit föntebb a katolikus vallásuakról elmondottunk. E vallás hívei jól érzik magukat s talán csak a jóllétükhez tartozik az is, hogy értekezleteket tartanak. Mert az értekezleteken sokat lehet panaszkodni s panaszkodni, a martirt adni, nagyon jól esik. Ez elősegíti az emésztést s tudvalevő, hogy az N. Szabó Albertnek és a Palmann Pétereknek van mit emészteni. Két év. Két éve immár, hogy Dr. Falussy Árpád főispán boldogítja Szatmár megye közönségét. Ez a két év Nagykároly városra határozott visszafejlődést jelent. Nem úgy azonban Dr. Falussy gában maradt a legsötétebb sötétségben. Fekete szép haja fehér volt, mint a hó a Küen-Lüen ormán. Mese a majomkirályról. (Ez az egyszerű, de tanulságos kis mese a „Jakatam“ czimü gyűjteményből van véve, amely páli-nyelven Íródott és Buddha köré szövődik. Ä történetek általában az állatvilágban játszódnak le, de mindig emberi viszonyokra, emberi gyarlóságokra czéloznak és az egész hindu-filozófia kiolvasható belőlük.) Még Brahmadatta uralkodott Benaresben, amikor a hires Bodhisattva majom képében született újjá. S miután fölnőtt és olyan nagy lett, mint valami izmos kis csikó, egy folyam mentén élt egyedül. A folyam medrében termékeny sziget terült el. Bodhisattva, aki erős volt, mint egy elefánt, a folyam partja és a sziget közt levő széles kőre szokott ugrani, onnan ismét a szigetre, ahol jól belakmározott és estére ugyanazon utón és módon tért vissza a lakóhelyére. így ment ez nap-nap után. A folyóban egy krokodil tanyázott a párjával együtt. A nőstény több Ízben látta Bodhi- sattvát s megkívánta az ő szivét. És igy szólt az urához: „Édesem, én vágyom a majomkirály szive után4'. A krokodil azt mondta: „Jól van, megkapod“. És gondolta magában: „Ma este, amikor a szigetről visszajön, megfogom őt“. Aztán szépen lefeküdt a széles kőre. Estefelé Bodhisattva a szigetről rátekintett a kőre és igy elmélkedett: „Ez a kő most magasabbnak látszik, mint máskor. Mi lehet ennek az oka?“ Mivel azonban pontosan tudta a kő s Árpád főispán zsebérdekeire és Érendréd községre. Érendréd községben legutóbb távirda hivatal léte- sittetett, amely a napokban lett átadva a forgalomnak. Ezzel is növekedett a főispán ottani birtokának értéke. Ha Falussy legközelebb haza megy nxendrédre, Nagykárolyból a következő táviratot fogják neki küldeni : Árpád! Ne jöjj vissza! Nincs semmi megbocsátva! Nagykároly város lakossága. A nagykárolyi polgári radikális párt gyűlése. A nagykárolyi polgári radikális párt ideiglenesen megválasztott elnöke ezen tisztségéről lemondott. Az elnökválasztást a párt a folyó évi május hó első felében tartandó gyűlésen fogja eszközölni. Közigazgatási bizottsági öles. Mucsa a megyeliázban. Nemzetiségi mumus. Szatmármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én rendes havi ülést tartott. A hivatalos jelentések a szokott keretekben mozognak és semmi különösebb megemlítésre méltó dolgot nem tartalmaztak. Az ülésen valóságos mucsára emlékeztető vita folyt Jármy Andor bizottsági tag azon jere- miadájáról, hogy a közös hadsereg ujonczai részére a katonai behívókat németül állítják ki. Azok, akik a közigazgatási bizottságban az ezerholdas birtokokat képviselik, teljesen megvannak elégedve a mai állapotokkal, csak a németnyelvű katonai behívók zavarják nyugodt álmaikat. A vitában Jármy Andoron kívül a főispán, N. Szabó Antal, Dr. Pécliy István főjegyző és Horvay Aladár alispán vett részt. Egy másik humoros jelenete az ülésnek a nemzetiségi mumus felvonultatása volt. Ebben Bodnár György kir. tanfelügyelő játszta a főszerepet. Egész bátran állíthatjuk, hogy nemzetiségi kérdés Szatmármegyében csak a Falussy Árpád főispánsága ideje óta van, még igy is csak a — közigazgatási bizottság ülésein. A kir. tanfelügyelő jól tudja, hogy Szatmár- megyei nemzetiségi kérdés Falussy Árpád vessző- paripája, hogy tehát. kiérdemelje megelégedését, minden ülésen feltálal neki egy adag „nemzetiségi kérdés “-t. Falussy Árpád pedig egyéb eredmények hiányában a fekete gróf előtt a felmerülő nemzetiségi kérdés letörésével szokott kérkedni, beakarván igazolni ezáltal azt, hogy a Polónyi Géza kegyelméből nyert őrszem i állását kifogástalanul tölti be. Tavaszi dal Most két éve, most két éve, Husvét elölt, farsang után : Kivirágzott az igérzet A főispán ur ajakán. a viz magasságát, a következő eredményre jutott: „Ma se nem apadt, se nem emelkedett a viz; de a kövön meglátni, hogy nagyobb lett. Talán egy krokodil telepedett le rá, hogy megcsípjen engem ? Mindjárt rájövök“. S megszólította a követ: „Hé, te kő!“ Miután nem kapott választ, kétszer és harmadszor is megismételte: „Hé, te kő!“ *De a kő nem felelt. „Te kő, miért nem adsz választ?“ — kérdezte újra a majomkirály. Erre a krokodilnak eszébe ötlött: „Ez a kő máskor bizonyára válaszolni szokott a majomkirálynak; most majd én fogok válaszolni“. És elkiáltotta magát: „Mit akarsz, majom király ?“ Ez megkéi'dezte: „Ki vagy te?“ „Én a krokodil vagyok“. „Miért feküdtél oda?“ „Mert a te szived után vágyom !“ Bodhisattva elkezdett töprengeni: „Más utón nem mehetek haza; be kell csapnom a krokodilt“. És igy szólt neki ; „Kedves krokodil, én föláldozom magam neked; nyisd ki a szádat és fogj meg engem, ha tehozzád érek“. A krokodilok azonban — tudvalevőleg — ha kitárják a torkukat, kénytelenek a szemüket behunyni. De a krokodil nem vette észre a cselt, kinyitotta a száját, a szemei pedig lecsukódtak. Erre Bodhisattva ugrott egyet, éppen a krokodil fejére, innen egy lendülettel villámgyorsan a pai'ton termett. A krokodil rettenetesen elbámult és gondolta magában: „Ez a majomkirály csudát miveit!“ És aztán ái'adozva szólt: „Hallod-e majomkirály, az, aki meg van áldva mind a négy erénnyel : ügyességgel, erővel, okossággal és igazságossággal, legyőzi összes ellenségeit. És én azt hiszem, hogy benned lakik mind a négy erény!“ Miután pedig úgy magasztalta a majomkirályt, csöndesen hazaballagott. Az emberekkel sincs másképp. Most két éve, most két éve, Az idő, hogg száguld kérem! És ő most is csak igér még S távirda van Érendréden . . . Meghiúsult mochináczio. 9 városi szervezési szabályrendelet módosítása. Megváltoztatott megyegyülési határozat. A Nagykároly megírta annak idején, hogy Nagykároly város képviselőtestülete Varga Imre indítványa alapján határozatilag kimondotta, hogy a város szei’vezési szabályrendeletét olyké- pen módosítja, miszerint a város szolgálatában álló tisztviselő külön hatóságnál egyidőben köz- tisztviselői állást el nem foglalhat. Ezt a határozatot Csipkés András vái-osi képviselő megfelebbezte. A megyei törvényható- sági közgyűlés sok huza-vona után helyben hagyta Nagykároly város határozatát, azonban tekintve, hogy Nagykároly város tiszti főorvosa időközben a nagykárolyi I. számú egészségügyi kör orvosának is megválasztatott, azon változtatással, hogy a határozat visszaható erővel nem bírhat. A törvényhatósági közgyűlés ezen hatáio- zatát a Nagykároly a közegészségügyre nézve sérelmesnek mondotta. így gondolkozott a belügyminiszter is, aki felebbezés folytán a határozatot megváltoztatta a város képviselőtestülete által 1907. évi ápril hó 7-én 55. sz. a. hozott elsőfokú határozatot érvényre emelte. A miniszteri döntés szerint Nagykároly város képviselőtestülete saját önkormányzati hatáskörében helyesen alkalmazta a közigazgatásban amúgy is általában gyakorlatban álló összeférhetetlenségi elvet. Ily körülmények között a Nagykároly városi tiszti főorvosi és a nagykárolyi I. számú egészségügyi körorvosi állás közül az egyik a napokban üresedésbe jön. A „Központi Kávéháziból. A : Milyen lesz a magyar nép ezidei húsvéti tojása? B : Záp. A : És mivel fog locsolni ? B : A kényeivel. Egy rabbi halála. A nagykárolyi izr. ortlx. hitközségnek gyásza van. Kiváló nagy tudásu lelki pásztora, Schvartz Jakab, vasárnap délután rövid betegség után, 76 éves korában meghalt. Az országos tekintélyű talmud-tudós halála nemcsak a nagykárolyi, de az egész Magyarországi orth. zsidóságra pótolhatatlan, súlyos veszteséget képez. Egyike volt azon törhetetlen hitű rabbiknak, akiknek tulajdonítható az, hogy az izr. vallás az évezredes üldöztetések dacára, manapság is fenn áll. Schvartz Jakab ezelőtt 26 évvel került Nagykárolyba. Azelőtt Kraszna, Szilágymegyei nagyközség rabbija volt. A nagykárolyi izr. orth. hitközség mindjárt megalakulásakor választotta őt i'abbijául. Hitében nem volt fanatikus, de körömszakadtáig ragaszkodott a vallási szabványokhoz. Ezek betartását híveitől is szigornan megkövetelte és e tekintetben ellenmondást senkitől sem tűrt. Lelkészi hivatását a legnagyobb lelkiismerettel teljesítette és dacára a kemény megrovásoknak, melyekkel egyes modernebb híveit illette, hitközsége részéről általános szeretetnek és tiszteletnek örvendett. Napjainak és éjjeleinek nagy részét a zsidó tudományok buvárlatában töltötte el. Tizennyolc év óta — a péntek éjszakák kivételével — nem feküdt ágyban. Éjjelenként 2—3 órát felöltözve egy falóczán aludt. Húsételt is csak hetenként egyszer szombaton evett. Szerény fizetéséből ki- tei’jedt családját segélyezte és a felesleget a szegények között osztotta szét. Egyes ünnepnapok alkalmával a hithü zsidók pénzbeli ajándékot szoktak rabbijuknak küldeni. Ezeket az összegeket is kizárólag jótékonyczélra fordította. A héber tudományokon kívül a világi tudományban is járatos volt. A rokonszenves megjelenésű aggastyán az elmúlt héten csütörtökön betegedett meg. Tüdő- gyuladást kapott. Rövid betegsége tartama alatt hívei ápolták.
