Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-12-01 / 34. szám
Nagykároly, 1908. deczember 1. Hl. évfolyam. — 34. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Befizetési árak : Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és lapinlajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fék „Hyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. A tömegsztrájk réme! A magyarországi szocziáldemokrata párt vezetősége a következő felhívást adta ki : „Munkások! Elvtársak! Az általános, egyenlő és titkos választójog helyett a belügyminiszter a plurális, nyílt, közvetett választójog törvényjavaslatát terjesztette a parlament elé. A magyarországi szocziáldemokrata párt vezetősége, a koalicziős kormány ezen párját ritkító, jograbló merényletével szemben a legutóbbi pártgyülés határozatának megfelelve, ezennel rendkívüli pártgyülést hiv össze“. A felhívás további szövegéből megtudjuk, hogy a rendkívüli pártgyülés ez évi deczember 6-án, Budapesten lesz megtartva. A pártgyülés egyetlen napirendje: A munkásság állásfoglalása a plurális, nyílt és közvetett választójogra vonatkozó törvényjavaslattal szemben. A pártvezetőség egyúttal figyelmezteti tagjait, hogy „e rendkívüli pártgyülés az ország egész munkásságának sorsára döntő határozatok hozatalára van hivatva.“ Igaz, de azzal a kiegészítéssel, hogy a hozandó határozatok nemcsak kizárólag a munkásokra, hanem Magyar- ország minden osztályára kiváló fontossággal bírnak. A megtartandó rendkívüli pártgyülés Magyarországra nézve óriási és következményeiben kiszámíthatatlan veszedelem csiráját hordja magában. Mert a beavatottak tudják, hogy az öt nap múlva összeülő pártgyülés, melyen jninden pártszervezet, valamint az ipari TARCZ A. A nagymama. — Egy öt éves kislány novellája. — Én kérem, jó kislány vagyok és az Istenke is szeret, a nagymama is szeret és mindenki szeret. Mikor a nagymama hozzánk jön, leguggol elibém a földre, kitárja a karját és rám kiált. Ilonka, ki siet megpuszilni a nagymamát? És én odaszaladok és megpuszilom, azután elbújok a szegletbe és megtörülöm a számat. Mikor visszafordulok, a nagymama fekete pénzt ad és a hajamat meghuzgálja és azt mondja : csitri. Én a csitrit nem szeretem, mert az fáj, de a fekete pénzt szeretem, mert azért krumpliczukrot ad a boltos bácsi és én ebédet főzök és a kis Ilonkát is megetetem, aki egy báb, csakhogy hiányzik a féllába. Mondom is a nagymamának, de ő már nem ügyel rám, hanem leül a mama mellé és azt kérdi: — Hát az a gazember? Az a gazember nagyon jó lehet, mert ilyenkor a papát emlegetik, a papa pedig nagyon jó, mert az este is kályhát hozott a zsebében, akin ebédet főzök. Csak a kályha nem jó, mert nem fért bele a kis Ilonka és a kis Ilonkának letörött a szája. Én a kis Ilonkát cl fogom temetni, mert egy gyenge teremtés. A mama is gyenge teremtés és' a papa el fogja temetni időnap előtt, azt mondja a nagymama. Pedig nem is igaz, mert a mamának meg van mindakét lába, a szája is meg van és azt a papa nagyon szereti, mert szabadszervezetek kivétel nélkül képviseltetni fogják magukat, a legutóbbi pártgyülés által a plurális választójogi törvényjavaslat beterjesztésének esetére elvileg már elhatározott politikai tömegsztrájk megvalósítását fogja javasolni, illetőleg kimondani. A sztrájk fegyverét a magyarországi munkásság már régóta alkalmazza. Jóformán egyidős ez a fegyver a mozgalommal. Óriási hatalom rejlik a munkások számára abban a lehetőségben, hogy letehetik a munkaszerszámot, amikor akarják. Ebben van a munkásoknak tulaj- donképeni erejük. Hiszen, ha bajaikat elpanaszolják, ha gyűléseiken beszélnek, az újságokban, könyvekben Írnak, ez is nagyjelentőségű, mert a maguk számára és a bekövetkezendő harcra fegyvertársakat nyernek igy. Hanem az igazi harcz, amikor az ellenfél egyszerűen leüttetik a lábáról, az a sztrájk. A sztrájk tehát igen veszedelmes fegyver. Nem is lehet ez másként az emberi társadalomban, mely a munkán épül fel és állhat fenn. A munka az az összetartó csodaszer, mely nélkül ez a társadalom széthullana. És szüneleljen a munka csak egyetlen ponton, azonnal érezni hatását a test minden részén. Mintha a hatalmas épületnek kihullana, vagy legalább meginogna ilyenkor egy-egy oszlopa. És minél nagyobb méretű, messzebbre terjedő a sztrájk, természetesen annál nagyobb zavarokat okoz. Akinek már volt alkalma tapasztalni, mikor a lámpát meggyujtjuk és a papa hazajön, átöleli a mamát, a száját a szájára teszi és azt mondja : — Hamm! Megeszem! A mama pedig nem akarja, hogy megegye, mert a papát eltolja magától, a hátára üt és azt mondja : — Eregy, te bolond. Ezt én meg is mondtam a nagymamának, mikor hozzánk jött. A nagymama nagyon mérges volt. — A te papád egy disznó. — Hát a mama ? — Az meg egy nagy malacz. A mama nem szólt semmit és mikor a nagymama elfordult, megfenyegetett az ujjával, aztán lámpát gyújtott. Én megijedtem, leültem a sarokba, hogy a kis Ilonkával nagyságát játszak, a nagymama pedig a mamával beszélt. — Hol marad az a csavargó, az a svindler ? Hát van annak istene-lelke ? Hiszen már egynegyed hét és ő hat órakor kijön az irodából! A szép felesége itt sorvad, fonnyad a bezárt szobában, mint a börtönben, ő meg azalatt a lányok után szaladgál. Mire a mama azt mondta a nagymamának: — De mama, hiszen még csak egynegyed hét és ő . . . Juj, a nagymama, hogy verte az asztalt. — Mit? Még pártját fogod? Még mentegeted ? Azt a gazembert ? Aki én rám azt merte mondani, hogy olyan vagyok, mint a sátoros czigány ? — Nem mondta ! hogy milyen pusztítást okoz csupán a gazdasági czélok elérésére szolgáló sztrájk is, amikor egy-egy szakma külön, tisztára a saját szempontjait tekintve, már azokat, amelyek csak az illető szakmára tartoznak, — teszik le a munkaszerszá- mot, az könnyen elképzelheti, milyen sors vár Magyarországra, az általános tömegsztrájk kitörése esetén. Különösen most télen. A maga egész borzalmasságában előre látjuk a veszedelmet, amelyet a tömegsztrájk fenyegető réme okozhat. És mégsem rettenünk meg tőle. Mert hisszük, hogy csak ezáltal fognak majd a szikrázó fehér hó felett a népjogok illatos, piros rózsái kivirulni. Éppen ezért — bár a szocziáldemok- rata pártnak nem vagyunk tagjai — örömmel üdvözöljük az öt nap múlva összeülő pártgyüjést korszakalkotó, bátor és erélyes elhatározása előtt és őszintén kívánjuk, hogy a legutolsó pillanatban igénybe vett forradalmi fegyver alkalmazása teljes sikerrel járjon. Mert nemcsak a munkásság, de a polgárság is meg van támadva. Ám a polgárság többsége ma még képtelen a védekezésre, mert még mindig a „nem- zethi ellenállásinak nevezett gyalázatos szédelgés nemzetiszinü mámora tartja őket elkábitva. Az öntudatra ébredt radikális polgárság ereje pedig kevésnek bizonvult. Megvagyunk támadva és mert a parlamenten kívül állunk, nincs más mód a védekezésre, mint a tömegsztrájk. A vé— De gondolta, biztos vagyok benne! Jó. Én leveszem rólatok a kezemet. Én nem törődöm veletek többet. Törjék el a lábom, ha még egyszer ide beteszem. Ó, én szerencsétlen anya !... És hozzám rohant és össze-vissza csókolt és jajgatott keservesen. — Te szerencsétlen poronty, te átkozott ártatlanság, te, mire jutsz még ? ' A mamám el kezdett könyörögni. — Mama. az Isten áldja meg, csillapodjék. Jöjjön, sétáljunk Feri elé, a kislánynak is jó lesz egy kis levegő. Engem a nagymama burkolt be, mialatt az orrát törülgette és ő vitt az utczán kézenfogva. Az utcza nagyon szép volt és csak úgy fénylett mindenfelé. Az utczasarkon megálltunk, hogy azok a csúf kocsik el ne gázoljanak. Én pedig hátra néztem, mert onnan jött a nagy fényesség. És a nagy fényesség közepén megláttam a papát. Bent volt a szép szobában s egy szép nénivel beszélgetett, aki tükrös széken ült és szaladgáló bácsiknak czukrot, meg kanalakat osztogatott. Megrántottam a mama szoknyáját. — Nini, a papa kanalat vesz! — Mit, te béka? — kiáltott a nagymama — hol van a papa ? — Ott . . . ott . . . A nagymama benézett a nagy ablakon s még erősebbet kiáltott. — Jaj, a gazember! Hát nem megmondtam? Kaszirnőknek kurizál és arra veri el a drága pénzt. Ó, Isten, Isten, mit kell megérnem ! A mama is odafordult. — Hátha nem is ő az? Hiszen csak a hátát látjuk. SINGER MARTON és TÁRSA villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. Díjmentesen készít költségvetést mindennemű elecfrGtsEíinikai berendezésekről. Gsengőmunhákat is legjutányosabban vállai. 10-28 Villamos csilláról) és izzólámpái) fillandúan rabáron. NAGYKÁROLY
