Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-08-01 / 11. szám
Nagykároly, 1906. augusztus 1 1. évfolyam. 11. szám. Előfizetési árak : Egész évre . . 6 K — f Fél „ • ■ 3 „ - „ Negyed „ . . I „ 50 „ Egy hóra . . — „ 50 „ Egyes szám ára — „ 20 „ Hirdetések a kiadóhivatalban is So- mossy Miklós főtőzsdéjébeij ».jutányosa^ vétetnek fel^v^ „Nyilttér" sora’ 40 fillér. v3 tfj M-r >■ / V t Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagykárolyban, Wesselónyi-utcza 22. szám. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. _________________________________ ____________ - ^ l Fő szerkesztő: POZSONYI GÁBOR. Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGMOND. : Megjelenik minden szerdán. : Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. Életpálya. Sokan, nagyon sokan fejtegették már e thémát, de még mindig nem merítették ki. A gyermeke sorsát szivén viselő szülő most is szívesen olvas a gyermekek, avagy a felnőttek pályaválasztásáról s meg nem elégedve az olvasottakkal, felkeresi a szakértőket, gyermeke tanítóit és tanárait s azok véleményének meghallgatasa után határoz csak gyermeke jövője felett. Nem is kicsiség ám az, midőn valakinek egész életére kiható intézkedést akarunk foganatosítani. Gondoskodásunkat még az a körülmény is megnehezíti, hogy némelyik gyermeknél korábban, másiknál későbben, ismét másiknál meg éppenséggel nem jelentkezik valamely életpályára való hajlandóság, mely Útmutatóul szolgálna nekünk gyermekünk életpályájának megválasztásánál. Vannak szülők, kik szívesen hoznak tőlük telhető áldozatot, csakhogy kellően tanulmá- nyoztassék gyermekük hajlama; vannak ismét olyanok, kik szemtanúi a gyermeknek egyikmásik irányban mutatkozó és fejledező tehetségének, de részben saját tudatlanságuk, részben pedig a nemtörődömség következtében parlagon hevertetik, s végül vannak olyanok is, kik gyarló anyagi helyzetük miatt egyáltalában nem foglalkozhatnak a gyermekneveléssel, annál kevésbé pedig az életpálya kérdésevei. A mai korban, midőn ezer meg ezer pálya áll rendelkezésünkre, rendkívül bajos a választás ; bajos pedig azért, mert nagyon sokan még mindig nem barátkoznak meg azzal a gonolattal, hogy az iparospálya épen olyan jó és tiszteséges, mint bármelyik tudományos pálya. Nálunk mindenki tudósnak készül, mig iparosnak rendszerint a selejtje megy. Ha a gyermek nem tanul, azzal ijesztik, hogy „elmégy iparosnak.“ így a gyermek mindjárt azzal a tudattal lép az iparos-pályára, hogy ő tulajdonképen büntetésből került ide, tehát ellenszenvvel kell ez iránt viseltetnie. Nagyon kevés azoknak a gyermekeknek száma hazánkban, kiket valódi hivatásuk, rendeltetésük szólított a gyalupad vagy a pöröly mellé. Ebben a tekintetben a szülők még mindig konzervatív szellemben gondolkoznak. Pedig nem kellene nagyon sokat habozni. Há a gyermek kifogástalanul jól tanul és nem kell nógatni leczkéi elvégzésére, akkor maradjon a tanulói pályán, ha pedig erre nem mutat hajlandóságot, adjuk azonnal oda valamely iparoshoz vagy keieskedőhöz. Ha a szülők ezt önakaratukból tennék meg, akkor nem volna szükség arra a rendeletre, melyet egyik közoktatásügyi miniszter adott ki, mely szerint a gimnázium és reáliskola III. és IV. osztályába járó növendékeket különösen meg kell rostálni, hogy aki nem oda való, az kényszerítve legyen kimaradni. Manapság, midőn hazánkban is lendületet vesz az ipar es kereskedelem, midőn az állam maga is arra törekszik, hogy ez irányban is megkedveltesse intézményei (a különböző szakiskolák) által az ipari es kereskedelmi pályát: nem lehet a szülőknek sem elzárkóz- niok ez elől. A gyermek nem maradhat örökké szülői karja alatt. Gondoskodni kell tehát idejekorán, hogy gyermekünket olyan életpályára adjuk, mely neki a későbbi megélhetést biztosítja. Azonban nemcsak a megélhetés, de társadalmi kötelességeink szempontjából is kell pályát választanunk. Az embernek a nagy társadalomban el kell foglalni egy bizonyos helyet s aki ezt nem teszi, az csak nyűge annak, mert mig ő megköveteli, hogy a társadalom részesítse őt mind abban, miben a többiek is részesülnek, addig ő tehetetlenségénél fogva mit sem nyújthat. Nagyon sok gyermekben már nagyon korán mutatkozik inirevalósága ; a természet eme segítségét kell tehát elsősorban figyelembe vennünk, mert ez már félig megmutatta, mely utón kell tovább haladnunk, hogy czélhoz jussunk. Az olympiai játékok alkalmával Herodotos felolvasta történeti munkáját s a hallgatók közt ott volt a 15 éves Tucydides is, ki a mű felolvasásakor örömkönyekre fakadt. Herodotos ezt észrevette és az ifjút a történelem tanulására serkentette. Nagy segítségünkre van a pályaválasztás kérdésének tisztázásában a gyermekek játékösztöne. Minden gyermek szeret játszani, de mindeniknek más-más a kedvencz játéka. Játék közben kell megfigyelni, hogy kinek mire van több hajlama és kedve? Leonardo da Vinci már gyermekkorában rajzolgatni kezdett s tényleg hires festő vált belőle. Hány gyermek van, ki még legkedvesebb játékát is azonnal félredobja, ha katonát, fegyvert, vagy kardot lát. íme, a jövendő katonája. Az egyik csereberél, a másik a könyveket bújja, ismét más fur-farag, szóval maga a természet megmutatja már, hogy melyik gyermek mire van teremve. Nem hiába mondják hát a nagy emberekre (zenész, költő, festő, hadvezér stb.), hogy kitűnősége vele született tulajdon. Annak kipuhatolására, hogy melyik gyermek mire hivatott, a házi nevelés van első sorban pretestinálva. A szülők kötelessége tehát gyermekeiket játék közben megfigyelni, T Á I< C Z A. Augusztus. Bolyongok a fehér nyári éjben, Figyelem a csendesség regéit. Felséges csend. Csillagok ragyognak. Az éjszaka gyönyör-árba szédit. Hüs fuvalom surran a lomb között, Harmat hull a szomjas falevélre ; Oda fenn a hold arany-sarlóján Elmerengve ül az éj tündére. Az éjszaka : ez az én világom ! Az éjszaka: az én szerelmesem, A sejtelmes, bús titokkal teljes . . . Jövetelét oly epedve lesem. Csüggedt lelkem szárnyait kibontja S repül a messze végtelenen át . . . Virradatig boldogan bejárja Ábrándok, álmok üdvtermő honát. Alszik a város mély, erős álmot. A nagy harczban eltikkadt, kifáradt . . . Pihen. Holnap elejéről kezdve Ostromolja majd a kenyér-várat. Elhalt a lét vad csata-lármája . . . A földre égi béke költözött . . . Gyűlölködés, nyomor, keserv, átok — Szunnyad a sötét ablakok mögött. Bolyongok a fehér nyári éjben, Mely a fagyot kilopja szivemből. Hallgatom a csend melódiáit, Ifjúságról, boldog szerelemrül . . . Mámoros tavaszról kél az emlék, Feléled a múlt csodás világa: — Mért hervad el, mért hervad oly gyorsan A szerelem tűzpiros virága?! Rósenfeld Zsigmond. A divat. Irta : Pozsonyi Gábor. Mégis csak nagy csapása az emberiségnek az a divat! Ott, ahol állandó tanyát ütött, vége az anyagi jólétnek, vége az erkölcsi tisztaságnak. Ma már any- nyira ment e százfejü szörny, hogy behatolt az emberiség legszentebb ügyébe, a nevelés ügyébe s mint teljhatalmú ur űzi a maga pusztításait, rombolásait. Űzi ezt hovatovább fokozottabb erővel ugyannyira, hogyha azt akarjuk: „Népnevelés jöjjön el a te or- országod!“ —úgy elsősorban is e hatalmas ellenségtől kell a^nevelésügyet megszabadítanunk. Én ezúttal csakis azon pusztításokra és rombolásokra terjeszkedem ki, melyeket a divat a gyermekek házi nevelésében véghez visz. Tudjuk azt, hogy a régi jó időkben, midőn a nő anyának érezte magát: szépen félrevonult a családi körbe, hogy nyugodtan várhassa be azt a napot, melyen az újszülött majdan anyai szivét megörvendezteti. Tudták ezt a régi nők igen jól, — bár egyikük sem végzett felső leányiskolákat, mint a maiak, — hogy nyugodt kedély, a testnek minden ártalmas befolyástól való megóvása az, mely ily állapotban a magzatnak rendes testi és lelki fejlődést biztosit. Nem igy van az már manapság. A mama csak nem mondhat le teljesen a kis poronty kedvéért az élet örömeiről ? Hosszú időt vesz az igénybe s fél, nehogy az alatt az idő alatt kimenjen a divatból. Aztán egy müveit nőnek, ameddig csak lehet, takargatni kell ezt a nem éppen kellemes állapotot. így parancsolja ezt a divat. Kap is a mama az alkalmon. Tűzi-fűzi magát, csakhogy a szeg ki ne üsse a zsákból a fejét. Még a báltermek sikamlós deszkáira is ellátogat, nem ugyan azért, hogy lejtse a kállai- kettőst, ebbe már a lelkiismeret is beleszólna ; hanem inkább azért, hogy az anyai kebel egy kis szórakozást találjon. Ámde az a „lakk, frakk, klakk“, meg az a szívhez szóló nóta nagy hatalom. Könnyen kiveszi az ember fejéből az észt, könnyen elhallgattatja a lelkiismeret szavát. Egy-két tour meg nem árt — gondolja magában. A tour szépen sikerült. Hogy azonban a mama majdan az újszülött testi és lelki fejlődésében is ily szép sikereket mutatna föl: azt kétlem. Hisz a szörny- szülöttek, hülyék, nyomorékok eléggé elszomoritó példái a modern anyák ily állapotban való gondatlanságának, könnyelműségének. Most lássuk tovább a divatnak a gyermek testi és lelki életére gyakorolt káros befolyását. Akkor, midőn még a családi élet szent volt, midőn még a nő egyik legszebb ékességét a családi tűzhely őrizete képezte, akkor az újszülött valóságos Isten-áldásnak tekintetett. Az anya maga táplálta, maga dajkálta szive magzatát. Figyelemmel kisérte kisdedének Husztky Zoltán fényképésznek Kos8uth-utc/:a 5-ik számú saját házánál 0ÉST kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll, ^
