Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-12-05 / 29. szám
ÁLTALÁNOS ÉBDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-uteza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre I K 50 f, egy hóra 50 f, egyes szám ara 20 fillér.- Megjelenik minden szerdán. .......................... Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban és Somossy Miklós ur dohány főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. ROSENFELD ZSIGMOND. „Nyilttér“ sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében A tulipán hervadása. Nehány hónappal ezelőtt egy hatásában üdvösnek Ígérkező mozgalom indult meg hazánkban. Pannóniában kivirult a tulipán, a régi magyarok virága. Ezrek és ezrek tűzték mellükre a tulipán jelvényt, a gyárosok alig voltak képesek eleget tenni a megrendeléseknek. És en lelkem édes érzésével láttam, hogy a tulipán-jelvény nemcsak a selyem és finom posztó ruhákon diszlett, hanem az egyszerű ember köntöséről sem hiányzott. A hagyományos szalmaláng fellobbant, de csakhamar kialudt. Ma már alig viseli valaki a jelvényt, eltették talán egy oly időre, mikor újra beállnak azok a napok, melyeknek nyomában életre hivták ezt a hervadásnak indult virágot. A tulipán divat lett, ma pedig elvesztette szinét, illatát és vonzóerejét. De elhervadt a virággal az eszme is, mely életre hivta a feledés messzeségéből a tulipánt. Fogadást tettünk ama napokban, a lelkesedés első pillanatában, hogy pártolni fogjuk a magyar ipart. Egy kereskedelmileg és iparilag gazdag hazáról szőttünk szines ábrándképeket. Megélhetést akartunk biztosítani képzett iparosainknak, modern irányban haladó iparosainknak, gyüléseztünk ánkéteztíink, kigyuladt arczczal szónokoltunk, aztán nehány nap múlva elfeledtünk mindent, visszatértünk a bécsi kereskedelemhez és iparhoz és maradt minden a régiben. Letették a tulipán-jelvényt is, nehogy valami emléke maradjon annak, hogy egy pillanatra magyar akart lenni a magyar. A pokol útja jó szándékkal van kikövezve. A jó szándék azonban mit sem ér, ha nincs a jóban, a nemesben, az üdvösben és a hasznosban kitartás. Hasztalan emeljük magasra a zászlót, ha a zászlóra irt eszméket nem követjük. Szeretem nemzetünket erényeiben, mert szeretem, csillogtatom erényeit, de megrovom tévedéseit. Százados hibájából nem tud kigyógyulni. Hamar lelkesedik, felkap egy eszmét, hogy diadalra vigye, ^de már a félúton elejti azt és összetiporja. Ébred és újra elalszik. Mintha teher és nem édes kötelesség volna neki a munka, a küzdés . . . Hirtelen száll a magasba és éppen azért csakhamar erőtlenül hull alá . . . Ézért sekélyeskedik és pusztul el nálunk minden hazafias és társadalmi mozgalom. így pusztult el, igy lett elfeledve a tulipán mozgalom, igy hervadt el a szép magyar virágnak : a tulipánnak kultusza is . . . Sic transit glória mundi! Régi Írásokon okulva, a mindennapi élet forgatagában tapasztalatokat gyűjtve, ősi hibánkat ismerve — mindaddig nem fogunk magasra emelkedni, mindaddig nem leszünk gazdaságilag függetlennek, politikailag szabadok és önállóak, mig erőnk az eszmék kiviteleben nem erősödik. Mert egy eszmét nem maga az eszme teszi nagygyá, hanem az elmében fegyelmezett és vasakaratu, lélekben pedig kitartó emberek . . . Olaj nélkül a legfinomabb és legnemessebb aczélmüvek sem forognak és dolgoznak. Csak a verítékben nő meg az eszme és csak a folytonos munka hajtja azt virágzásba . . . Ezért hervadt el a tulipán kultusza. Maradtunk a régiek. Minek -is küzdenénk, hisz oly boldogok vagyunk most az áldott békejegyében, hogy meg se látjuk pusztulásunkat és majd csak akkor nyilnak ki újra szemeink, mikor az ideig-óráig elült vész újra kitör felettünk .............. Ho gy is mondja Pató Pál: ejh ráérünk arra még! Arra nem is gondolunk, hogy ha megint beborul egünk, megvirrad-e valaha... Városi közgyűlés. Nagykároly - város képviselő-testülete folyó év deczember hó 2-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlés tartott. A közgyűlés, melyen a város-atyák a szokottnál nagyobb számban vettek részt, elég élénk lefolyású volt. Felvonultak a Vetzák-familia férfi-tagjai. Hogyne ! Hisz az Edus beszélni fog. Gyönyörködni akartak a dicsőségében. Felvonultak a Kölcsey-nyomda részvénytársaság tagjai teljes számmal, hogy Sarkady Nagy Zsigmond- nak a városi nyomtatványok szállítására vonatkozólag beadott felebbezést leszavazzák. Nincs a világon érdekesebb tanulmány, mint megfigyelni azt, hogyan idomulnak, formálódnak az emberek ideáljai az érdekeik szerint. Dr. Vetzák Ede ügyvéd már régebben egy indítványt nyújtott be a képviselő- testülethez a főgymnáziumban I. és II. osztálybeli parallel osztály ■ létesítésére vonatkozólag. A tanács alapos okok miatt nem véleményezte az indítványt. Dr. Vetzák Ede erre szónokolni kezdett, megindokolta indítványát. Beszéde kitűnő téma volna egy operette-hez. Városunk szomorú közgazdasági viszonyait 2 parallel osztály felállításával akarja virágzóvá tenni. Ezt számadatokkal is bizonyítani igyekezett. Dr. Vetzák Ede jól tudta, hogy a képviselő-testület felvilágosodottabb tagjainak hiába prédikál, beszédét tehát folyton a terem baloldali asztalának az ajtó felőli végén ülő, nagyobbrészt iparos képviselő-testületi tagokhoz intézte. Ezek naiv emberek, ezeknél még lehet hatást elérni. Ezek még roppantul megtisztelve érzik magukat, ha égj' ügyvéd, egy „doktor ur“ foglalkozik velük. És nem is csalódott Dr. Vetzák. A jámbor bácsik lehurrogták a higgadt, megfontolt ellenérveket, megszavazták a parallel osztályok felállítását és ezzel évtizedekre meggátolták a polgári fiúiskola létesítését, melyre pedig égető szükség van. Pokoli gyönyörűséggel hallgattam Dr. Vetzák beszédét, melynek tartama alatt a fejlődés és haladás géniuszai gyászfátyolba burkolva lebegtek a tanácsterem levegőjében. Ellenben a szónok háta mögött ülő papa és Schifbeck sógor úsztak a boldogságban. A parallel osztályok tárgyalásánál, Dr. Adler Adolf látva a többség hangulatát, szintén megakart egy kicsit fürödni a népszerűség sugaraiban. Ő is panaszkodott, hogy Szatmár napról-napra fejlődik, mig városunk teljesen el van maradva. Hogy ennek vége szakadjon, ő is megszavazta a parallel osztályt! (?) Panaszkodott, hogy a Deák Ferencz emlékére tervezett gyermekmenház még nincs felállítva. Dr. Adler Adolfnak megsúgjuk, hogy ha Dr. Falussy Árpád főispán folytatta volna a darabont Nagy László erre vonatkozólag megkezdett munkáját T Á R C Z A. A doktor ur. Irta : Farkas Antal. A házmester azzal a kívánsággal akasztotta le a Goldsteinék lakashirdető czedulaját, hogy ha még egyszer kiakasztatjak, hát üssön belejük az istennyila, mert ezzel az otrombán irt, piszkos czedulával csak a házat kompromittáljak. Egész éven at kint lóg s ha beviszik is, fél hónap múlva megint kiakasziják, mert a szobauruk rögtön felmond, mihelyt beteszi hozzájuk a lábát. A házmester véleménye szerint mindez azért van, mert Goldsteinéknál nagyon sok a gyerek. Egyik jobban ordit, mint a másik, a szobaurak nem tudnak tanulni, pihenni, hát megszöknek. A házmesterné véleménye annyiban tér el ettől, hogy Goldsteineknál nemcsak a gyerek sok, hanem a poloska is. A szobaurak félkézzel alszanak, felkézzel pedig éjjel-nappal vakaródznak. Mikor kifáradnak, felmondják a kvártélyt és tovább állanak. Ezért nincs szobaur Goldsteinéknál s ha most akadt is egy bolond, majd elpárolog az mihamarább. Az a bolond, aki a Goldsteinék meglehetősen sötét, de annál piszkosabb udvari szobáját havi tizenhárom forintokért kivette, nem vala más, mint Vad Benő ur, aki valamelyik tiszamenti faluból szakadt ide a harmadik emeletre, Goldstein Márkuszné őnagyságá- hoz, hogy valami diplomát szerezzen, amiből visszafizetheti édes apjának a könyv, bútorozott szoba, étkezdéi koszt stb. árát. Falusiasán öltözködő, nyúlánk tejfölös ábrázatu vala Vad Benő. Kicsi korában rosszul táplálkozhatott, vagy a tanulás elhúzta szegénykét. Goldstein Márkuszné a legnagyobb szeretettel és gyöngédséggel fogadta. — Vad ur itt második otthont találhat. Mindenkinek tizenöt forint volt még ez a szoba, de Vad urnák —' reméljük, állandó lakó lesz — tizenháromért adjuk. A leányom maga takarít, Regina, gyere csak ! Regina jött. Óriási termetű, vöröshaju, szeplős arczu zsidó leány. Majd kicsattant az egészségtől. Olyan karjai voltak, hogy Vad ur alig mert rájuk nézni. — Ez a leányom, Vad ur. Még csak tizenhat éves, de már is an\ányi. Kereskedelmibe járt, zongorázni is tanult, főzni is tud. Olyan libaaprólékot főz rizszsel, hogy még a romai pápa se eszik különbet. Igaz-e Regina ? Regina úgy tett, mintha . szégyenlené a sok dicséretet._ — Ó, mamám 1 — És legyen nyugodt, Vad ur, pompásan tanulhat. Csak ez az egy leányom van. Goldsteirmé igazat mondott. Ez az egy leány volt, a többi hat fiú. De hát a fiukat ilyen alkalommal el szokták dugni a másik szobába, a spájzba, vagy elküldik őket az udvarra, hogy vegyenek egy krajczárért krumpliczukrot és osszák el testvériesen. Az osztozkodás jó darabig eltart. Mire feljönnek betört orral, összekarmolt pofával, rettentő visítással, panaszkodással, akkora már a szobaur leolvasta a foglalót vagy leszurkolta az egész havi árendát és minden koczkázás nélküli bemutathatják őket az uj lakónak : ____— Ezek a Reginám testvérei, Vad ur. Vad ur igyekszik megszabadulni a maszatos gyerekektől, szobájába menekül, kibontja a könyveit, berakja a ruháit és elmegy sétálni, enni vagy pedig vizsgálja az uj kvártélyt. Később az orra alá nyomják a bejelentő lapot, hogy töltse ki, mert a házmester már négyszer itt járt érte. Vad ur kitölti s a megfelelő rovatba odairja, hogy ő orvos növendék. A Goldstein- család akkor este a bejelentő-lap adatait tanulmányozza. — Nini, az apját Vad Mátyásnak hívják. Vad Matyi I — milyen furcsán hangzik. — Az anyja Kecze Sára. Hihihi, ezek parasztok. A köznevetség akkor ül el, mikor megtudják. hogy Vad Benő ur orvos növendék. A mama kiadja a parancsot. — Gyerekek, a szobaurat ezután mindenki doktor urnák szólítsa. A családanya megparancsolja a cselédnek is hogy a doktor ur czipőit lelkiismeretesen pucoválja ; ne daloljon a konyhában, mert a doktor ur nem tud aludni vagy tanulni. Az ajtót se csapkodják olyan éktelenül, mert a dokto. ur az ilyesmit nem szereti. Goldstein Márkusz ur, akit üzleti dolgai a Teleki-térhez kötnek, nem sokat törődik az uj lakó személyével. — Az a fő, hogy az árendát pontosan fizesse. Vad ur tanul, még éjfélkor is tanul, aztán eloltja a lámpát. Az álmokkal küzködik-e vagy a poloskákkal, az már ő dolga. Reggel, mikor az előszobába lép, Goldsteinné ragyogó arczczal siet elébe. Az első éjszaka után minden lakója felmondott, hátha ez is úgy tesz. — Áh, jó reggelt doktor urlReméllem, kitünően aludt. Ó, kérem nálunk második otthont lelt. Reginám, gyere, üdvözöld a doktor urat. Reginám fésülködetlen fejét kidugja az ajtón: Katz Sámuel női divatterme 3^Ta.g'3r3s:árol37-“ba,3n. (Piacztér). Van szerencsém a tisztelt hölgyközönség szives tudomására hozni, hogy az az ŐSZÍ ŐS téli idényre az újdonságok megérkeztek, u. m. legújabb divatu- kabátok, paletók és gallérok, a legelegánsabb és legújabb gyermek kabátok, köpenyegek legdivatosabb kivitelben melyeket oly bámulatos olcsó árban bocsátók a n. érd. közönség rendelkezésére, hogy minden versenyt felülmúl. Továbbá ajánlom az újonnan érkezet bel- és külföldi divatkelméket, melyeket, ha a n. érd. közönség nálam vásárol, mérték szerinti legdivatosabb szoknyát és ujját gratis szabok ki. NAGYKÁROLY
