Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-12-05 / 29. szám
NAGYKÁ R 0 L Y ma már régen lenne Nagykárolyban Gyermek-menház. Arról a főispánról szólunk, kiről Dr. Adler Adolf lapjának legutóbbi számában azt irja, hogy „A vármegye mostani főispánja ugyanis nem tartozik azon főispánok közé, akik állásukat csupán dignitásnak tartják, hanem azok közé, kik tudják azt, hogy az állás méltósága azzal nagyobbodik, ha a főispán a közérdekében munkálkodik és eredményt is tud felmutatni“. Megradjuk az alkalmat, hogy megkérjük Dr. Adler Adolf ügyvédet: legyen szives nekünk megmondani, miben nyilvánult meg eddig az, hogy a főispán „a munka embere“ ? A Kölcsey-nyomda részvénytáraság tagjai mohó érdeklődéssel várták, hogy Sarkady felebbezése sorra kerüljön. Majdnem biztosra vették győzelmüket, mikor aztán a közgyűlés Roóz Samu indítványára a felebbe- zésnek helyt adva, uj árlejést rendelt el: mindannyian megnyúlt orral távoztak. A tárgysorozat többi pontjait üsse meg a menykő! Hiszen ők nem azért képviselők, hogy a mások dolgaival is törődjenek. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósitásunk a következő : 1. A tanácsnak az 190G. évi költségvetés keretén belül hitel átruházás engedélyezése iránt tett előterjesztést a közgyűlés elfogadta. 2. Az 1907. évi költségvetés végrehajtása tárgyában tett előterjesztésre a közgyűlés elhatározta, hogy bár ezen költségvetés illetékes helyen még véglegesen jóváhagyva nincs, nehogy a város háztartásában zavar álljon be, az elkerülhetetlen kiadások eszközlésére a tanácsot felhatalmazza. 3. A nyugdijügyi-bizottságba az 1907—1908. évre megválasztattak: Rooz Samu, Dr. Adler Adolf, Dr. Jékel László és Csipkés András képviselő-testületi tagok. 4. A villamosmü felügyelő-bizottság tagjaiul megválasztattak: Dr. Adler Adolf, Csipkés András, Kacsó Károly, Péchy László és Schusterichts P'erencz. 5. A városból eltávozott Papp Béla helyett a jogügyi bizottságba : Baudisz Jenő, a szinügyi bizottságba : Péchy László, a Kossuth Lajos szobor-bizottságba: Dr. C-servenyák Károly, a szavazó árvaszéki ülnöki állásra Baudisz Jenő lett megválasztva. 6. Belügyminiszteri leirat alapján a városi szervezeti szabályrendelet 190G. évi julius 1-től kezdődő jog- hatálylyal a következőleg lett módosítva: a) Polgármester évi fizetése 5 évi szolgálatig 3600 korona, 10 évig 4000 korona, 10 év után 4400 korona. Évi lakbére 600 korona. b) Rendőrkapitány fizetése 4 évig 2000 korona, 8 évig 2200 korona, 16 évig 2400 kőrona, 20 évig 2600 korona, 20 évi szolgálat után 2800 korona. Évi lakbére 420 korona. c) Számtiszt fizetése 1300 korona, lakbére 100 korona. d) Rendőrbiztos évi fizetése 1000 korona, lakbére 100 korona, ruhaátalánya 120 korona. e) Polgári biztos évi fizetése 1000 korona, lakbére 100 korona. Az 1907. évi január 1-én életbe lépő uj anyakönyvi törvény alapján a szervezeti szabályrendelet az anyakönyvvezetőre vonatkozólag is módosítást nyert. 7. Megállapittatott a villamos műre vonatkozó 1907. évi költségvetés, melyben az eddiginél sokkal több kiadás mutatkozik. 8. A villamos műre vonatkozó szabályrendelet csekélyebb módosítást nyert, 9. Magyar Károly azon kérelmének, hogy a helyi piaczon hustsütögetők fával is tüzelhessenek, hely adatott. 10. Az 1905. évi gyámpénztári számadás jóváhagyatott. 11. Román János állandó kertészeti munkás fizetésének javítása iránti kérelme folytán, a közgyűlés nevezett fizetését 400 koronáról 550 koronára emelte fel. 12. Róth Márton kórházi ápolónak fizetésén és lakbérén kívül havi 5 korona személyi pótlék engedélyeztetett. 13. Özv. Grázel Istvánná kérelme alapján néhai férje 3 havi illetménye, 180 korona, a temetési költségek fedezetére kiutaltatott. 14. Dr. Vetzák Ede indítványa folytán elhatározta a képviselő-testület, hogy a főgimnázium I. és II. osztályában parallel osztályokat állít fel. Egy segédtaná- évi fizetésére 1600 koronát állapított meg. A tanács az indítványt nem ajánlotta elfogadásra, de érzelmi okokból még is megszavazták, mert Dr Vetzák állandóan a fejlődésre képes Szatmárt hozta fel. Hát igaz Szatmár fejlődik is, de ott nem a Vetzákok vezetnek. Az indítvány mellett szólották még: Dr. Adler Adolf, Csipkés András és Dr Kovács Dezső. Ellene szólalt fel Rooz Samu. A közgyűlés határozatát megfogják feleb- bezni s igy valószínűleg elkerülhető lesz, hogy városunk ismét baklövést csináljon. A gimnáziumon nem lehet parallel osztályok felállításával segíteni. Oda radikális gyógyszer kell. Vegyék ki a gimnáziumot a piaristák kézéből, melynek rendkormánya egyszerűen fumigálja Nagykároly városát. 15. Az erdődi járás községei megkeresték a várost, hogy a kövesut épitési ügyben indított mozgalmukhoz csatlakozzunk. A közgyűlés megbízta polgármestert, hogy az ez ügyben eljáró küldöttségben részt vegyen és az ügy pártolására országgyűlési képviselőnket is megkérje. Miért? Mi közünk nekünk Erdődhöz? Az a köves ut arra volna hivatva, hogy dr. Kovács Dezső képviselőségéhez vezessen. 16. Sarkadi N. Zsigmond az 1907. évi nyomtatványok beszerzése tárgyában hozott határozat elleni felebbezésének Rooz Samu indítványára, hely adatott és a nyomtatvány szállításra uj pályázat kihirdetése lett elrendelve. A felebbezés mellett felszólaltak még Bordás Imre, ifj. Nagy Antal, ifj Némethy Sándor és Kalina Eerencz. Ellene szólott Lukácsovics János. 17. Dr. Somossy Ignácz és Makay József örököseinek, továbbá Fogarassy János és István nagykárolyi lakosoknak kapubejárat tulajdonjogának átengedése, illetve kisajátítás iránti kérelmének tárgyalása, minthogy a képviselők a törvényben megállapított számban jelen nem voltak, elhalasztatott. 18. Zombor város megkeresése József főherczeg szobrára adomány iránt, Budapest I. kerületének megkeresése Árpád szobrára “adomány iránt, továbbá Tamás János szászrégeni állatorvos ajánlata állati hullaégető létesítése tárgyában —■ tudomásul vétetett. 19. A Lövölde-kert árverésen csak egy árverező, Szalóky József vett részt, ki évi 200 korona bért Ígért. A közgyűlés az ajánlott bérösszeget nem fogadta el, az árverést nem hagyta jóvá, hanem utasította polgár- mestert, hogy a Lövölde részére önálló italmérési jogot szerezzen és ezután uj pályázatot hirdessen. 20. Özv. Glacz Éndréné és özv. Véber Pálné telkéből kisajátított terület ára □ méterenként 2 koronában állapíttatott meg. 21. Özv. Steiner József és Horváth József helybeli illetőségét a közgyűlés nem ismerte el. 22. Az október havi pénztárvizsgálat eredményének bejelentése tudomásul vétetett. A közgyűlés délután 1 órakor lett befejezve. Deezember. Szép az évnek májusa, de Mihaszna, há oly csúf a de- Czember. Közjegyzőség nagy kiméra A mit soha el nem ér a- Z ember. Interjúk. Tudósitónk abból az alkalomból, hogy kedvelt laptársunk a „Szatmárvármegye“ azt hirdeti, hogy ezentúl hetenként kétszer fog megjelenni, meginter- wievvolt nehány közismert egyént e kérdésben. A vélemények e fontos ügyről a következők: Dr. Falussy Árpád föispáQ: Csodálatos dolognak tartom, hogy ezen Ön meglepődik. Hat nem lehet ÉN RÓLAM Írni kétszer is egy héten ? Nagy László: Kivételesen és illő tisztelettel csatlakozom az előttem szóló nézetéhez. Hat nem szabad én rólam írni kétszer is egy héten ? Dr. N. Szabó Albert: Az egyedül üdvözítő keresztény katolikus hitélet mindent bearanyozó sugara hanyatlóban. Istennek földi helytartó tanácsa : a kér. szocziálista párt ki van verve Nagykárolyból. Gyűrűs zsidó (pfuj) módjára fa- lurol-falura vándorol. Benn a városban csak a „Szat- márvarmegye“ lobogtatja kétszínű zászlónkat. — Hogy ezentúl kétszer lobogtatja: mi van azon nevetni való? Kérem ez komoly dolog és én komoly politikus vagyok. Dr. Gózner Elek: Mindenben megegyezem a Szabó Albert dr. elvtársam véleményével. O is az enyémmel. Ő kint, ón bent. Polónyl Géza: Ezt a merényletet a sajtószabadság ellen, megfogom torolni. Dr. Kovács Dezső. Dupla szám, dupla pausálé. Wekerle Sándor: Hát nem érti? Addig nyújtózkodnak, mig a kormány takarója ér. Dr. Adler Adolf: Miattam Írhatnak kétszer is, csak rólam ne írjanak egyszer se. — Jó reggelt, doktor ur! No, lessék most megmondani, hogy a lakás j égbekiáltóan poloskás, hogy az ágyhuzat piszkos, az j ágy kétszer leszakadt, hogy ez sincs, az sincs. Vad ur nem szól semmit. Szomorúan mosolyog, hajlong és elmegy. — Hál’ a papnak ! Ez nem mondott fel — sóhajtja Goldsteinné úrnő. — Talán megtetszettem neki ? — kérdi a mamától Regina. — Nem lehetlen. Ó, ha te doktorné lehetnél ! — A doktorok mindnyájan gazdagon nősülnek. — Nősültek már azok szerelemből is. — Vagy hálából. Szegény fiukat diplomához segített a tehetős család, aztán hálából elvettek a házi kisasszonyt. Ugy-e mama, mi elég tehetősek vagyunk ? — Az a kérdés, hogy Vad urék elég szegények-e ? Menj, rögtön hozd rendbe a szobáját. Az ágyaját is kisöpörheted. A doktor urat Goldsteinék annyi szeretetreméltó- sággal halmozták el, hogy nem tudott a piszkos kvártélyból megszabadulni. A gyerekek mindig a nyakán ültek. Regina kisasszony pajkoskodott vele. Háta mögé került, befogta a szemét és kérdezte : — Találja ki, ki vagyok ? Könnyű volt kitalálni. A kisaszony keze mindig zsirszagu vagy hagymaillatu volt, mert folyton evett. Akárhányszor elment a doktor úrral sétálni. A sovány, csupasz fiatal ember lesütött szemmel, szemér- metes mosolygással haladt a húsos termetű, vörös leány mellett, akit mindenki megbámult, akire mindenki visszafordult. Vad ur azért nem tudott szabadulni. Az a sok szívesség, az a temérdek udvariaskodás, az a folytonos doktorurazás lekötötte a sötét szobához, a poloskás éjszakához. Már november volt, még mindig ott lakott a házmesterék legnagyobb csodálkozására. Regina kisasszonyt mindössze az boszantotta, hogy a doktor ur nagyon hidegen viselkedik vele szemben. Egyszer se ölelte, csókolta meg. Lám Blau ur, aki a földszinti kereskedéséből fel-félszalad a harmadik enyeletre, olyan merész legény, hogy alig lehet vele bírni. Még akkor is beszemtelenkedik mikor ő ágyban van. Vad doktor ur ? Alázatos bocsánatkérések közt ment végig az előszobán, mikor ő ott mosdott. Talán ez a mosdás ártott meg neki. Hideg lévén az előszobában, meghűlt. Náthás lett és mikor nyelt, úgy érezte, hogy fáj a torka. Sokáig nyomkodta és már csakugyan fájt. — Meg kell mutatni a doktor urnák, mondta a mama. j — Már este van. Mire a doktor ur haza jön,, ágyban leszünk. — A gyerekek kimennek a konyhába. A papát elküldöm a kávéházba. Te lefekszel, a szobát kiszellőztetjük és a doktor urat behívjuk. Feküdj gyorsan. A mama megágyalt. — Jé, ezek az ágyhuzatok milyen piszkosak! Csakugyan azok voltak. Állati nyomok, a kisaszszony karjának vérpattanásaitól esett foltok takarították a barna huzatot. — Mama, krétázzuk be. — Nincs púdered ? — Van, de erre nincs. Bekrétázták az ágyhuzatot. A paplant is ki kellett cserélni. A szomszéd Glückék régen emlegetik, hogy van egy eladó paplanjuk. Be kell kéretni, hogy majd megnézik. Úgy történt. Regina kisasszony hirtelen az ágyba bujt. — Mama, a karjaimat a paplan alatt tartsam ? — Mutasd ! Te, miiyen pattanásosak. Puderezd be. Regina kisasszony pompásan festett az ágyban. A haját kibontotta, azzal próbálta eltakarni a párna bekrétázhatatlan foltjait. A karjait kirakta a kölcsönkért paplanra, bágyadtan pislákolt és várta a doktort. Vad ur hazajött. A mama még az előszobában elfogta. Fátyolozott hangon jelenté neki: — Doktor ur, betegünk van. Kérem nézze meg. — De, nagysád kérem, az én tudományom ... — Csak ne szerénykedjék, kedves doktor ur. Reginámról van szó. Vad ur nem tehetet egyebet. Lehúzta a felöltőjét és elszánt léptekkel ment a szobába. A lámpa az éjjeli szekrényen pislogott. Regina kisasszony kipirult arcz- czal és bágyadt tekintettel fogadta a doktort. A krétás- huzatu párnán a vörös arcz kissé összemaszatolódott, de ezt Vad ur nem vehette észre. Lesütötte a szemét és igyekezett tisztességes távolban maradni, A mama széket tett az ágy elé. — Tessék, doktor ur. A doktor ur még ma is a szoba sarkában állana, ha a mama meg nem fogta és le nem nyomta volna a székre. — Ah, doktor ur, a torkom—nyögte a Reginám, pompásan utánozva azt, akinek csakugyan fáj a torka. — Mit szól hozzá doktor ur — sürgette a mama. Szegény Vad ur, szeretett volna székestül együtt a földszintre pottyanni. Mit mondjon? Valamit kell mondani, hisz már majd leszédül a székről. Rosszabbul érzi magát, mint a beteg. — Hát kérem, csak legyünk nyugodtan ... Az egész nem egyéb, múló bajnál, kérem. Tetszik tudni, az embernek van úgynevezett mandulája — mondta Vad ur mereven nézve a czipője orrát, mintha onnan olvasná, — igenis, mandulája, amely vagy megdagad vagy nem dagad. Ha nem dagad, az nem baj, ha megdagad, akkor se baj. Kötünk rá hidegvizes ruhát és reggelre kutyabaj. A mama minden szavát helyeslő fejbólintással kisérte. Regina a karjait emelgette. — És miből származhatott a Reginám daganata, kedves doktor ur ? — kíváncsiskodott a mama. — Hát, kérem — olvasta le Vad ur rettenes izzadás közben a czipője orráról — valószínűleg a kisaszony kiment a meleg szobából a hidegre, tetszik tudni. Ámbár az is meglehet, hogy hidegről ment a melegre. — És mit ajánl a doktor ur? A doktor ur legjobban szerette volna azt mondani, hogy magamat ajánlom és ment volna még a pokolba is, mert már alig tudott a széken ülni, de még valamit le kellett olvasni a czipője orráról. — Tessék csak ágyban maradni. Hideg borogatást, meleg vízzel való gargarizálást. Egyék azt, ami jól esik. — Köszönjük, doktor ur. Beszélgessenek egy kicsit. A mama kiszaladt, mert a gyerekek a konyhában ölték egymást és Samuka azt kérdezgette az előszobából visító hangon, hogy mikor viheti vissza Glückék- hez a paplant ? Vad ur hirtelen az időjárásra fordította a beszédet. Mikor bement a szobájába, annyira rosszul érezte magát, hogy lerogyott a háromlábú díványra és folytonosan a két vörös kar lóbálódzott a szeme előtt. Másnap Goldsteinné elérzékenyülten szorongatta meg a kezét. — Ó, doktor ur, ön megmentette a leányomat. Vad doktor ur zavartan mosolygott és hóna alá csapott jegyzeteivel gondokba merülve ballagott a Rottenbiller-utcza felé, az állatorvosi akadémiába.
