Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-11-21 / 27. szám
Nagykároly, 1906. november 21 I. évfolyam. 27. szám. OLY ALTALANOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre I K 50 egy hóra 50 f, egyes szám ára 20 fillér. • Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD 71 SIGMON D. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban és Somossy Miklós ur dohány főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésébe n A N agykároly szerkesztősége és kiadóhivatala Szőlő-utcza 4. sz. alá lett áthelyezve. A köztisztviselők Irazzáférhetetlensége. A közélet tisztaságának egyik legfőbb biztosítéka az, hogy akik a fórumon ülnek, akik hivatalból intézik emberek és a közvagyon sorsát, megvesztegethetők ne legyenek. Sajnosán tapasztaljuk, hogy a közélet tisztaságának ezen biztosítéka nincsen meg nálunk. Föláll a parlamentben egy képviselő és elmondja, hogy őt egy nagy fakereskedő czég megakarta vesztegetni. Föláll a másik és elmondja, hogy őt az illető czég meg is vesztegette. A czég pedig mindezekre az feleli, hogy Magyarországon honoráriumok osztogatása nélkül vállalkozást nem lehet létesíteni. Kerdezük meg Magyarországon bármely vállalkozót, hogy mit tart a magyar fórumon szereplők hozzáférhetetlenségéről és bizony egybehangzó le.-z a válasz: Magyarországon pénzzel mindent meglehet csinálni. A külföldön pedig valósággal hírhedt erről Magyarország. A külföldön meg bíróságaink hozzáferhetetlenséget is kétségbe vonjak, pedig milyen büszkék vagyunVmi a független magyar bíróságra ! Minden tisztességes magyar embert kell, hogy melyen lesújtson ez a nem alaptalan vád. A közélet purifikáczióját hirdetik nálunk évtizedek óta anélkül, hogy a jelszavakat sikerült T Á R C Z A. Az albatros. A matróz néhanap, mulatság kedveér’, Egy albatrost fog el: nagy vízi madarat, A mely egy-egy hajót útjában elkisér S vele a hab fölött tovább s tovább halad. S alighogy ottan áll a hajós nép előtt: A lég ura, ki szállt merészen s délczegen, Fehér, nagy szárnyait, mint két nagy evezőt, Aként csüggeszti le, tunyán és félszegen. E büszke utazó milyen otromba, rest! Mi csúnya s komikus — s pár percze csak, mi szép! Ez piszkálgatja őt és ingerkedni kezd, Az majmolója lesz, milyen biczegve lép! A költő szintolyan, mint e felleg király; Vész, nyileső között tud büszkén szállani, De gunyzsivaj között ha lent a porban áll: Gátolják lépteit órjási szárnyai. _ Baudlaire. A kő érezni akart... (Mese.) Irta: A. Hann. — Oh, uram ! — szólt az ut köve a világ teremtőjéhez — oly sok teremtményedet ruháztad föl azzal a hatalommal, hogy fölismerje müveid szépségét, csak bennünket száműztél merevségre, vakságra. Hadd lássam én is egyszer teremtményed csodáit; hadd volna csak a legkisebb mértékben is valóra váltani. Gurul a baksis szép Magyarországon, megront jellemet, tisztességet és károsítja a polgárságot. Néha-néha, midőn felfakad egy ilyen panamának kelevénye, megdöbbenve állunk a nagy pusztítás előtt, melyeket a baksis jellemekben és erkölcsökben okozott. És kétségbe kell esnünk e nép jövője fölött, amidőn látjuk, hogy a korrupczió diadalmaskodik az igazság és a becsületes törekvés felett. Képességein felül költekezik nálunk a legtöbb köztisztviselő, mert a még teljesen ki nem alakult magyar társadalom, erejét túlhaladó kötelezettségeket ró reá. Mellékjövedelemre kell szert tennie a legtöbb köztisztviselőnek, hogy kiadásait fedezni tudja. De bizony mellékjövedelme, tisztességes csak úgy akad, ha megdolgozik érte. Már pedig a hivatalon kívül is dolgozni, lealázónak tekintetik, minél magasabb rangú a köztisztviselő, annál féltékenyebben kell őrködnie a repuláczi.ója felett, csak a külszíni akarják megóvni; a tetszetős külszin megóv mindent ebben a mi fölszínes társadalmunkban. Bajos dolog véleményt koczkáztatni arról, hogy micsoda intézkedésekkel lehessen az általános korrupcziónak véget vetni. Se törvény, se szabályrendelet itt nem használ. Át kell alakulnia a korszellemnek, égy becsületes és jobb nevelésben kell részesíteni az ifjú nemzedéket, a valódi tisztesség fogálmát a lelkekbe kell beoltani és a fényűzést, a külszinnek mindenáron való megóvását háttérbe kell szorítani. Mind olyan dolgok ezeft,, melyeket ráparancsolni az emberekre nem lehet, magától kell megindulnia a purihkáló folyamatnak. És amig ez be nem következik, kíméletlen szigorral kell üldözni minden panamát. érezzék, oh uram, mert érzés nélkül — mondják — nincs valódi élet. Az ur megérintette lehelletével és a követ forró láz járta át és ime ... Mily csodálatosan drága, mily fölséges pompa! Arany - fény tölt be minden zugot, pompával, gyönyörűséggel, végtelen boldogsággal önti el a világot. Csillogtak a mezők, ujjongott minden halom, lázban égett minden fatörzs, fenséges koronájukat szent fény öntötte el. A füvek és bokrok közül tarka virágok mosolyogtak, dalos madarak énekeltek és friss források buzogtak. Mindenütt, a földön épp úgy, mint a levegőben ének zümmögés : ezerféle hang csendült. Halk szellő lengedezett, mely megczirógatta az erdőt, a mezőt; fák, virágok illatát hordozta szerteszéjjel. A kő magába szívta mind e gyönyörűséget, látta a virágozó földet, hallotta az élet hangját; a fény, a dal, az illat megrészegítette és édes érzéssel dicsérte az urat. * De a zavartalan jókedv nem tartott sokáig. Az öröm felséges italában csakhamar üröm vegyült. Mikor a nap föllebb szállt, égető sugarai fájdalmat okoztak. Noha a közelben zúgott a forrás és magához csalogatta, mégsem mehetett oda, hogy lehűtse forróságát. A csendes szellő viharrá változott, az esőcseppek szörnyen csapdosták — és nem volt, ami menedéket nyújtott volna számára. De a szeleknél sokkal rosszabb volt a hidegség, az élőlények ellenségeskedése, rosszakarata, megvetése. Egyetlen teremtmény sem közeledett hozzá szeretettel, egyetlen virág sem nyílott oldalán, egyetlen madár sem kötött vele barátságot; csak kígyók, szúrós férgek másztak oda melléje és utálatot keltettek benne. A nagyobb állatok bepiszkították és ha emberek mentek az utón, megrugdosták, rávertek, eldobták. A legkisebb féreg is nyilváníthatta úgy ahogy Szabad Iskola Nagykárolyban. Ezerszer constatált és igy közismert tény, hogy Nagykároly város kulturális czélu egyesületei nem felelnek meg a modern korszellem követelményeinek. Akit éget a tudás hő szomjuhozása, azt nem elégítik ki az ezen egyesületekben néha-néha tartani szokott felolvasások. A társadalom méhében forrongó és a kitörés küszöbén álló problémák, a megélhetés óriási harcza tudásra, az igazság megismerésére serkenti az embereket rang és osztálykülönbség nélkül. A tudást, az igazságot, a felvilágosodás szellemét vannak hivatva megismertetni az úgynevezett „Szabad Iskolák“, melyek már minden számottevő városban folytatják áldásdus működésűket. Mindenütt akadnak lelkes, önzetlen emberek, kik az emberiség iránti szeretettől vezéreltetve, hetenkint kétszer-háromszor, teljesen díjtalanul előadásokat tartanak, mely előadásokon szintén díjtalanul, mindenki részt vehet. Egy ilyen Szabad Iskolának városunkban leendő mielőbbi létesítését hozzuk ezennel javaslatba városunk közönségének. Azt hisszük feles számmal vállalkoznának nálunk arra hivatott emberbarátok, kik megfelelő felolvasásokat, előadásokat tartani hajlandók volnának^ A tartandó felolvasásoknak, előadásoknak kizárólag a tudomány-terjesztés szolgálatában kell állani és az aktuális politikától teljesen elszigetelve kell lenniük. A felolvasások helyének a Városháza közgyűlési termét tartjuk legczélszerübbnek és hisszük, hogy annak átengedése nem ütközne akadályokba. A felolvasások hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán este volnának megtartandók. Legutóbb Zilahon állítottak ilyen Szabad Iskolát. A vezetőség felhívásából közöljük a következőket : Az uj idők nevelője a tudomány. A tudás sugárkévéje csodásán világítja be az emberi fejlődés és tökéletesedés pályáját. Az emberi elme végtelen ereje nagy kérdéseket bont ki, mik századokon által titoknak látszották. Bevilágít a mindenség rendszerébe és uj világokat fedez fel. Megfejti az emberi és társadalmi elet törvenyszeiüséget és kijelöli a jövő haladás, a boldogság útját. Megismertet a természet erőivel és hatalmas fénynyel gyújtja föl az öntudat szikráit. A tudomány magában hordja a megváltást. Megváltást a tuérzéseit, szabadon mozoghatott, de a kő mindig elhagyottan, mereven feküdt. A teremtmények közt a legmegvetettebb volt. Daczára, hogy élt, lélekzett — mégis halott volt. — Óh istenem ! Ha már érzést adtál, adj kérlek oly alakot is, mint a többi élőknek van. Engedd, hogy hasonló legyek hozzájuk . . . Óh, hadd nézzem felülről a világot, adj oly alakot, mint amilyen legtökéletesebb teremtményednek van, kinek minden teremtményt alárendeltél. Tégy hasonmásoddá, emberré! Az ur végtelen jóságában ismét meghallgatta. A kő nemsokára érezte, hogy belsejében vonaglik valami. Teste nőni kezdett, a merev tömeg megpuhult és a legfelsőbb földi alakká: isten hasonmásává alakult. * Minthogy csak közönséges kő volt és nem tartozott ama kövek közé, melyeket arannyal szegélyeznek, ennélfogva, mint ember sem a fényesekhez, a kiválasztottakhoz, hanem a nagy tömeghez tartozott. Rossz ruhát viselt, olcsó táplálékokat fogyasztott és fogalma sem volt róla, miként uralkodhatik egyik ember isten többi teremtménye felett. A zöld erdőt, az illatos mezőt sem látta többé. Télen-nyáron füstös, fülledt levegőben, magas, poros, falak közt élt. A fölötte elterülő eget piszkos rongynak hitte. Reggeltől estig görnyedt, dolgozott, hogy másnap ismét görnyedhessék, dolgozhassék. Más czélt nem ismert. Bőre elzsibbadt, szemei elhomályosultak. Midőn este megtért barlangjába : az öntudatlanság után, mint a legnagyobb boldogság után vágyódott. Az élet, melyet oly forrón óhajtott, immár nem vonzotta többé. Látott természetesen vidám, jól táplált, mosolygó szemű embereket is ; ha néha zsibbadt volt is bőrük, ennek bizonyára nem a tulerőltetett munka volt az oka: mert nem gyötrődtek reggeltől estig puszta, kormos falak közt és nem laktak barlangokban. Büszke, jól szellőztetett palotákban laktak feleségükkel, gyérKatz Sámuel női divatterme líTa.g'srlráxol^'ban. (Piacztér). Van szerencsém a lisztéit hölgyközönség szives tudomására hozni, hogy az az ŐSZÍ és téli idényre az újdonságok megérkeztek, u. m. legújabb divatu- kabátok, paletók és gallérok, a legelegánsabb és legújabb gyermek kabátok, köpenyegek legdivatosabb kivitelben melyeket oly bámulatos olcsó árban bocsátók a n. érd. közönség rendelkezésére, hogy minden versenyt felülmúl. Továbbá ajánlom az újonnan érkezet bel- és külföldi divatkel liléket, melyeket, ha a n. érd közönség nálam vásárol, mérték szerinti legdivatosabb szoknyát és ujját gratis szabok ki.
