Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-11-21 / 27. szám
NAGYKÁROLY. datlanság sötétjéből. Megváltást a jövő szentebb, iga- zabb életére. És vájjon sejtitek-e, hogy ennek a megváltó tudománynak milliók és milliók nem részesei. A nép tengernyi milliói nem ismerik még a tudomány erejét. Ki sem mondható: mennyien sínylődnek lenn a mélységben, a szellemi vakság, a tudatlanság gyilkos fertőjében : ki sem mondható, mily temérdek agyat és kultur-erőt tartanak lekötve az évezredes tévelygések, a hazugságok, a babonák, a dogmák. Tengernyi nép tolong lent a sötétben. Tengernyi nép nyög, jajong a sebek alatt, miket egyik oldalról az anyagi lenyügözés, másik oldalról a szellemi szolgaság tép fel a lelkén. Tengernyi nép kiált azután, mit a mostoha sors megvont tőle. Tengernyi nép kiált a világosság, a tudomány A „Magyar Király“ kávéházból. — Nagy gonosztevő lehet az az Ipar! — Hogy hogy? — Mert a „Szatmárvármegyé1-ben, hétről-hétre állandóan 4 ügyvéd védi. — Az Ipar nem gonosztevő, mindazonáltal mégis rászorul a védelemre. Tekintve azonban, hogy olyan védői vannak, sajnos, vesztett ügye van. Ankét a polgármesteri hivatalban. Bútorgyár, cserépkályhagyár, szövőgyár. után. A Szabad Iskola a modern világfelfogás elemeiről akar oktatást adni népszerű, könnyen érthető előadásokban. A természet-tudományi alapon való gondolkodásra és a társadalom tudományok nagy igazságaira óhajt rámutatni, kapcsolatosan figyelemmel kisérvén a modern világításban megjelenő történet tanításait. A Szabad Iskola Nagykárolyban könnyen feállit- ható volna, ha az előadások tartására legalább 7—8 hivatott egyén jelentkezne. Akik előadások tartására vállalkozni óhajtanak, kérjük, miszerint ezen elhatározásukat a Nagykároly szerkesztőségével közölni szíveskedjenek. Dal. — Énekli a „Nagykárolyi 48-as Függetlenségi Párt“. — Vigabb télen a disznótor Mint a zord Politika. Bepáczolom magamat, mig Kivirul az ibolya. Páczolási módom, mint a Ruszlié olyan leszen, Mert hát miként a ruszlinak: Nekem sincsen most fejem ! — Rendkívüli közigazgatási bizottsági ülés volt folyó hó 19-én a hol tárgyalás alá vették az 1905. évi ujonczozás elmaradása miatt kivételes tényleges szolgálatra behívott póttartalékosok segélyezésére vonatkozó utasítás 3. §-a értelmében az évi átlagas férfinapszám megállapítását. A nagykárolyi járásban és Nagykároly városában egy férfi átlagos napszáma 2 koronában lett megállapitva. — Arina. Mintegy 3 hét előtt egy román pénzintézet alakult a közeli Szaniszlón, melynek czélja nem annyira a kölcsön nyújtás, mint inkább a román nemzeti eszme érdekébeni agitálás. A Nagykároly még annak idején felemelte tiltakozó szavát a román bank létesítése ellen. Nem úgy a „Szatmárvármegye“. Minthogy fizettek érte, minden kommentár nélkül közölte a bank hirdetéseit. Most azonban, valószínűleg azért, mert a bank nem a „Kölcsey-nyomdá“-ban rendelte meg nyomtatvány szükségletét, erős támadást intéz ellene. Most, mikor már a bank régen megalakult! Hát csak folytassák kiskomédiáikat tisztelt önzetlen hazafias bácsik. Szomorú világ van. A nepnek nagyon jól jön egy kis ingyen szórakozás. Végre megmozdulnak. Immár 7 hónapja, hogy Dr. Falussy Árpád elfoglalta Szatmárvármegye főispáni székét. Beiktatásakor a bizalom előlegeként zengő dallal, diadalkapuval, mámoros lelkesedéssel fogadta őt Nagykároly város könnyen hevülő közönsége. Székfoglaló beszédében azt hangoztatta az uj főispán, hogy egy egész tarisznya tervet hozott magával, melyek hivatva lesznek Nagykároly város közgazdaságának petyhüdt testébe friss vért önteni, mely munkás pezsgésbe hozza ezt. Nos, 7 hónap múlt el azóta. Viruló kikeletkor volt a főispáni installáczió, most már az ősz is muló- ban van. Kopár, letarolt a természet, akár Nagykároly város közélete. Nem is kell nagyon figyelemmel kisérni a 7 hónapi időközben történt dolgokat, és rájövünk, hogy mindössze annyi történj hogy Nagy László helyett ez időszerint Dr. Falussy Árpád a főispán. Punktum. Dr. Falussy Árpád főispán ez ideig folyton ünnepeltette magát vagy vizitelt. Ezideig folyton csak beszélt, természetes tehát, hogy nem volt ideje gondolkozni. Ami kevés 7 hónapos főispánsága alatt történt: annak nem kellett volna történnie. Ezekből a sajnos, megtörtént és a még megnem történt dolgokból hatalmas bokrétát állított össze a Nagykároly, melyet majd később egyes szálanként fog olvasóinak átnyújtani. Ezek után konstatáljuk, miszerint Dr. Falussy Árpád főispán, városunk érdekében az első komoly lépést az elmúlt szombaton tette meg. Ugyanis a jelzett nap délután 4 órájára, több, városunkban létesítendő gyár alapításának megbeszélése czéljából a polgármesteri hivatalba értekezletet hivott össze. Az ankéten a főispán meghívása folytán a következők vettek részt: Dr. Adler Adolf, Bing Mór, Deb- reczeni István, Grosz József, Kaufman Jenő, Kaufman Izidor, Dr. Kovács Dezső, Kinczel János, Nonn Gyula, Dr. Somossy Ignácz, Dr. Vetzák Ede, Vetzák Ede. Az értekezleten Dr. Falussy Árpád főispán elnökölt, aki rövid bevezető beszed után egyenesen a tárgyra tért. Előadta, hogy az értekezletet városunkban létesítendő több gyár alapítási tervének megbeszélése végett hívta össze. Javaslatba hozta a már Grosz József által régebben tervezett bútorgyár, továbbá egy szövőgyár és egy cserépkályha-gyár létesítését és ezen tervekhez a megjelentek és különösen a helybeli pénzintézetek támogatását kérte. A cserépkályhagyár eszméje Nonn Gyula javaslatára és ennek nagyon helyes indokolásara már az értekezlet kezdetén elvettetett. A bútorgyár és szövőmekeikkel együtt, ezer meg ezer tárgytól környékezve, melyek megédesítették az órákat, boldoggá tették a napokat. A legjobb táplálékot fogyasztották, mert csak ez Ízlett nekik; ruhájuk nem csak fényés, hanem csillogó volt, épp úgy mint, a testük. A tudás minden drága és fenséges forrása nyitva állt előttük. Habár nem igen sokat merítettek ebből a forrásból, mindamellett esténként tömegesen keresték fel e boldogok a fényes csarnokokat, hol isten szelleme a kedves és emberi müvekben nyilatkozott meg. Igen. Számukra virult az élet: tanulhattak, élhettek, láthattak, Nyitva volt számukra az ut minden dicsőséghez. A poros falak közt sem voltak mindig bezárva. A mint mosolyogni kezdett a nap, zöldeltek a gályák, elvonultak a messzeségbe, hegyek, tavak, erdők és völgyek közé. Nem szenvedtek sem meleget, sem hideget. Játékokban gyönyörködtek, testgyakorlatokkal edzették tagjaikat. És ha mégis szenvedett volna közülük valaki, minden lehetőt elkövettek, hogy a fájdalmat enyhítsék. De mi, mi szegény nagy tömeg! Csak azért élünk, hogy szenvedjünk, lemondjunk, nélkülözzünk ! Számunkra nem nyílnak virágok. Halljuk az üdítő források zúgását, de nem ihatunk belőlük. Az ég csapásait, a föld nyomorúságát védtelenül kell elszenvednünk. A hideget, a meleget, a fájdalmat és éhséget nem enyhíthetjük. Nem hagyhatjuk el piszkos odúinkat. Foglyok, szolgák vagyunk. Nyomorognunk kell, hogy amazok élvezhessenek. .. És azok? Törődnek-e vajon velünk? Tán fáj nekik szenvedésünk? Tán szégyenük előjogaikat? Dehogy 1 Kinevetnek, megvetnek bennünket. Alsóbbrendű teremtményeknek tekintenek, mert — igájukat vonva — elnyomordtunk és megkövetelik tőlünk, hogy térdet hajtsunk előttük, uraink előtt. Kitagadva, megvetve, lánczra verve tengődünk, daczára, hogy tudnánk mozogni. Élőhalottak — emberi alakba bujt kövek vagyunk. — Nyomorúságomért rimánkodtam — szóllitotta meg a kő az örökkévalót. Nem sejtettem, hogy ily különbség van hasonmásaid között. Nem a földet benépesitő sokaság, sem pedig a kiválasztott szellemek uralkodnak. Hisz láttam, hogy ezek gyakran épp úgy éheznek, mint a nagy tömeg. Hanem azok uralkodnak, akiké a pénz. Nemcsak az erdők vadai, a viz halai és az ég madarai fölött uralkodnak, hanem a te hasonmásod, a többi ember is alájuk van vetve. A gazdagok közé végy fel, hogy igazán meglássam nagyságodat, dicsőséged mélységét. * A mindenható harmadszor is meghallgatta. A nyomorúságos, görnyedt alakból hirtelen fényes, jól táplált, finom ur lett. Fényes palotába lakott, annyi szobája volt, hogy hálószobáját csak útmutatóval találhatta meg. Nap-nap után a legfinomabb öltönyöket hozatta Párisból. Amit itt szerezhetett volna meg, az mind közönséges volt számára. Oly sok finom eledelt fogyasztott, hogy nagy csomó finom táplálékra volt neki szüksége, amig azt megemészthette. Ez volt egyedüli fáradozása, a többit szolgái végezték. Az utczán meghajoltak előtte az emberek ; még olyanok is, kiknek nem kellett volna. De megtették, mert több pénze, palotája, szekrénye volt, mint nekik. Ha kedve tartotta volna, évekig az ágyban lustálkodhatott volna. Megtehette. Sok száz ember dolgozott számára a föld méhében; napról-napra szaporították kincseit. Most bőven meríthetett volna a tudás forrásából, — de jobban szomjazott az aranyra, a hegy levére. A fénylő csarnokokban, hol isten szelleme az emberek müveiben nyilvánul, első rendű helyei voltak. El is szokott látogatni, de csak akkor, ha nem annyira a szellem, mint a női test bájai nyilvánultak meg. Szerette az erdőket, a tavakat, a hegyeket, de leginkább ama jó falatokat, melyeket ott az előkelőbb vándorlók kaphattak. Semmit sem törődött azokkal, kik a föld méhében — számára dolgozva — töltik el napjaikat. Hát miért is élnek azok a világon ? Dolgozzanak, az a kötelességök. — Köszönjék meg, hogy kenyeret kapnak. L^ssankint megváltozott. Járása nehézkes lett, elhízott; csak nehezen tudott lélekzetet venni. De nem törődött vele. Minnél kevesebbet mozgott, annál jobban érezte magát, annál jobban hízott. Végre nem tudott többé mozdulni. Megmerevült. Az élő szív ismét kővé változott. Miért, miért nem ? Az ur meghagyta emberi alakját. Bizony, sok kő futkos a világon, kiket — alakjukról Ítélve — emberekríek tartanak . . . gyár létesítésének tervéhez a megjelentek elvben hozzájárultak ; ennek folytán a szükséges előmunkálatok megtételére az értekezlet egy szükebbkörü bizottságot küldött ki. — A gyárak részvénytársasági alapon volnának létesítendők. Az értekezlet esti 1U 7 órakor ért véget. Végre egy mozgalom, melylyel érdemes komolyan foglalkozni, egy mozgalom, melynek nem humbug az alapja, amennyiben az értekezleten megjelentek elég anyagi és erkölcsi biztosítékot nyújtanak annak megvalósításához. Hivogató. — Előadja 4 ócska^ flótán a ,,Szatmárvármegye“ szerkesztősége és lapvezcrlő-bizottsága. — Bérezi! Bérezi! mit is tettél, Hogy mihozzánk hűtlen lettél! Gyere vissza hozzánk, oly epedve várunk, Gyere vissza Bérczi \ mindent megbocsátunk! Nem „Krónikás Adomáil-zunk, „ Tollhegygyei11 nem szúrunk-vágunk. Fáj a szivünk érted, nyugodni nem birunk: Gyere vissza Bérezi! te utánad sírunk. A Nagykároly környékén levő sváb községek lakosságának becsapása. Dr. Gyürky Ödön megszökött. Dr. Gyürky Ödön esztendőkkel ezelőtt a Budapesten székelő „Katholikus Egyesületek Országos Szövetségéinek titkára és a néppárti „Uj Lap“ fő- szerkesztője volt. Ebben az időben a neve sűrűén szerepelt a katholikus egyházi ügyekben és egyik zászlóvivője volt a katoliczizmusnak. Gyürky volt az. aki megalapította a „keresztény-szocziáüs“ pártot, mely pártnak városunkban Dr. N. Szabó Albert, Dr. Gózner Elek és Varjas Endre az apostolai. Gyürkynek a Szövetségtől és az „Uj Lap“ szerkesztőségétől megkellett válnia, mert a Szövetségnél 40 ezer koronával nem tudott elszámolni; nem tettek ellene feljelentést. A mikor a Szövetségtől megvált, Budapesten Molnár-utcza 13. szám alatt közvetítő irodát nyitott, amelynek „Katolikus körök és Egyletek közvetítő irodája“ czimet adott. Ettől kezdve Gyürky gépek, gazdasági eszközök és gabona adásvételét közvetítette. A hangzatos czim, továbbá Gyürkynek múltja hamarosan népszerűvé tettek irodáját és főleg a vidéki plébánosok, tanítók, és kisgazdák bizták meg a gabonájuk értékesítésével. Az irodának nagy forgalma volt, azonban a folyó év augusztus havában. Gyürky megbízói hiába várták felküldött terményeik értékét. Pénz nem volt. Gyürky becsapta őket. Gyürkynek a városunk környékén fekvő falvakban űzött szélhámoskodásait annak idején a Nagykároly leplezte le. Ekkor megijedt. Előkelő összekötetései réven nagy nehezen sikerült neki ügyeit rendezni. A jámbor sváb atyafiak azonban nem okultak a Nagykároly leleplezésen, sőt Princzinger Gvörgy volt csanálosi tanító utján czáfolatot is küldtek be lapunknak. Mi azonban annak daczára fentartottuk vadjainkat. Csanalos, Vallaj, Kálmánd, Mezőterem, Mezőpetri, Csomaköz, Kaplony lakossága azonban tovább is küldözgettek fel terményeiket Gyürkynek. Most axtan törülhetik szemüket a pénzük után. Gyürky 5—6 nappal ezelőtt mintegy 200,000 korona adósság hátrahagyása után megszökött a fővárosból. A „Központi Kávéháziból. A: Hallottad? A héten Budapesten a rákbetegség ellen kongresszust tartanak. B: Job ban tennek ha Nagykárolyban tartanák. A: Miért? B: Mert itt úgyis minden visszafele halad. H I É E K. — Személyi hir. Gróf Károlyi István, kerületünk országgyűlési képviselője, állandó téli tartózkodásra ma este a fővárosba utazik. — Változás szerkesztőségünkben. Pozsonyi Gábor lapunk, a Nagykároly kötelekéből kilépett. — Gyászmise. Folyó hó 19-én, Erzsébet napján, hazánk Istenben boldogult nagyasszonya Erzsébet királyné emlékezetére a helybeli róm. kath. templomban gyász isten-tisztelet tartatott, melyen az összes iskolák növendékei részt vettek. — Nagy László „Lili-tanya“-i remeteéletét megszüntetve, a napokban családjával együtt Budapestre költözött. Megérkezése után azonnal beiratkozott a „Nemzeti Tárrsaskör“-be, mely tudvalevőleg a letört haladók rechmonesz-egyesülete. — Áthelyezés. Barcsay Árpád városunkban állomásozott m. kir. csendőr-tiszthelyettes Kézdivásár- helyre lett áthelyezve.
