Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-12-27 / 49. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ 3 gély megállapítása iránt. 15. Előterjesztés 1917. nov. 1. után alkalmazásba lépett városi közig, alkalmazottak részére háborús segély megállapítása iránt. 16. A városi hatóság kezelése alatt álló pénzeknek gyümölcsöző kezelésére határozat hozatal. 17. A városi gyámpénztár pénzeinek gyümölcsöző kezelésére határozat hozatal. 18. A tan felügyelőség 7159—918. sz. értesítése a polg. leányiskolában a tandijnak 50 koronára felemelésére vonatkozólag. 19. A tankerületi főigazgató 2152—918. sz. átirata a főgimnáziumban a tandijfelemelése tárgyában. 20. Az állami elemi iskolai gondnokság kérelme az iskola szolgai lakás 450 K festési és mázolási költségnek az igazgató részére leendő megiéritése iránt. 21. Jelentés arról, hogy Hete_ Ábrahám árvaszéki ülnöki helyettesítése megszűnvén, ismét nyugellátásba vétetett. 22. A belügyminiszter 17359—918. sz. leirata gyermekmenhely létesítése ügyében. 23. Rendőrkapitány előterjesztése a polgárőrség működésének megszüntetése iránt. 24. Albanézi Gyula borbély kérelme kilakoltatás címén 800 K kártérítés iránt. 25. A Nagykároly és Vidéke méhészkor kérelme 300 K segély iránt. 26. A nagykárolyi Ipartestület kérelme anyagi segély és tűzifa iránt. 27. A nagykárolyi önsegélyző Népbank, mint Haditermény r. t. bizományos kérelme 864 K fuvardíj megtérítése iránt. 28. Tömpe Bertalan volt árvaszéki ülnök özvegye részére nyugdíj folyósítására előterjesztés. 29. Özv. Dimand Józsefné kérelme nyugdíjazása iránt. 30. Folyó év aug. szept. és okt. havi pénztárvizsgálatok eredményének bejelentése. 31. A közgyűlést 24 órával megelőzőleg beadható indítványok tárgyalása. Eskütétel. Dániel Sándor itélőtáblabiró felhívására a helybeli állami közjegyző és helyettese, valamint a helybeli ügyvédi kar összes tagjai vasárnap letették a hivatalos szövegű eskEt a népköztársaságra. Az eskütétel a miniszteri utasítás szerint az oklevelekre rávezettetett. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, akik szeretett János fiam végtisztességónél jelen voltak és ez által atyai fájdalmamat némileg enyhítették — fogadják ezúton is hálás köszönete- met. Csorba Gyula, rendőrkapitány. Kinevezés. Fábián Jenő pécsi postatitkár, postatanácsossá lett kinevezve. Főispán nélküli vármegye. A mi vármegyénk, Szatmarvármegye, az a hires megye, amelynek e nehéz, forradalmi időkben nincs főispánja, illetőleg van főispánja, de még sincs. Biz ez furcsa egy eset. A főispán, a nagy Jé- key Sándor ugyanis, a forradalmi kormány kívánsága, de sőt akarata, hogy ne mondjuk parancsa dacára a spanyoljarványtól való feleimében itthagyta a faképnél a vármegyeházát. Miután a demokrata főispán ur megyeszerte közhírré tette, hogy október 20-ától november hó 10 éig a spanyol-járvány miatt nem fogad, ne is fáradjon tehát a varmegye területéről senki a föispáni hivatalba, mert ott zárt ajtót talál — a járvány sehogysem szűnvén a kiszabott időre kapta magát, elutazott haza, birtokára, ahol úgy látszik a járvány ellen is védettnek hiszi magát. Midőn mindenkinek a he lyén kell most maradnia s kötelességét híven, kétszeres, többszörös buzgósággal keli e nehez, vajúdó időkben teljesítenie, a főispán a vármegye hajójának kapitányi hidjáról egyszerűen eltávozik, mert neki úgy látszik — nem tetszenek ezek a forradalmi állapotok. A megfeszített munka, — nem az ő gyöngye vállalnak való. Az egész csodálatos esetben különben az a legcsodálatosabb, hogy hiányát, t. i. Jé- key Sándor főispán hiányát, senki, de igazán senki nem érzi, talán még Szatmár városa sem, amelynek a vármegyei székhelv átvitelében való hathatós támogatást és közbenjárást beígérte. Talán ez az ígéret volt különben a legfontosabb föispáni munkája. Másról igazán nem tud a krónika. Az ő főispánságának ideje a vármegye történetének legszintelenebb s legterméketlenebb időszaka. Szomorú, nagyon szomorú azonban, mert hogy ő, hanem más arra hivatott méltó nem ember áll a vármegye élén most, amikor még a főispánra is szüksége van a vármegyének. Száz, meg ezer fontos ügyben kellene eljárni s fennjárni a kormánynál s a Nemzeti Tanácsnál most a fő- pánnak — ezt is derék alispánunknak kell most jórészben elintéznie. Birja-e és meddig ? Elismerés, tisztelet és hála a nehéz kötelességeit hűséggel teljesítő vezető-tisztviselőnek ! A meglépett főispán pedig csak pihenjen nehéz föispáni munkája után térés birtokán ! (R.) Esk ületótel. A helybeli kér. Munkásbiz- tositó pénztár tisztviselői a pénztár igazgatóságának f. hó 24-én tartott ülésén a hivatalos esküt a köztársaságra az igazgatóság kezébe letették. Gyaszeseíek. Megdöbbentő két gyászeset volt városunkqan a napokban. Városunk két köztiszteletben álló polgára rövid nehány napi szenvedésután, spanyol influenza-járvány áldozata lett. Mindkettőt élete legszebb korában ragadta el a halál. Az egyik dr. Merts László ügyvéd, ki utóbbi időben, mint adóügyi biztos ténykedett s a háború kitörése előtt, mint ügyvéd szép klinturával birt. 36 éves korában hunyt el f. hó 24-én este és tegnap igen nagy részvét mellett tetetett örök nyugalomra. A temetési szertartást Márchis Romulus helybeli főesperes és Szócska János helybeli espereslelkész végezték a segédlelkész segédlete mellett, a dalárda pedig megható gyászdalokat énekelt. Á koporsót az elhunyt rokonai és barátai elhalmozták koszorúkkal. —■ A másik halott Berger Jenő helybeli földbirtokos és szeszgyárluiajdonos, a nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank részvénytársaság igazgatóságának tagja, egy finom lelkületű, müveit ári ember, ki általános tiszteletnek örvendett s ki után két gyönyörű szép gyermek maradt árván, ki 40 éves korában hunyt el. Temetése szintén tegnap délután folyt le városunkban nagy részvét mellett. Ravatalánál Schönfeld Lázár főrabbi mondott megható gyászbeszédet, méltatva az elhunytat mint családfőt és társadalmi embert. Kofler kántor gyászdalai elhangzásával végződött be a gyászszertartás. Gróf Károlyi Mihályról a nevelője. Kés- tnárky István dr. pécsi líceumi igazgató, aki 1887-től 1897-ig 10 éven át volt Károlyi Mihály nevelője a Pécsi Naplóban a következőket mondja egykori tanítványáról: Mihály gróf 13 éves volt, mikor mellé kerültem. A III. gimnáziumba járt. .Kiskorában rendkívül beszédes volt, később azonban hallgatag lett. Nagyon szorgalmasan, sőt mondhatnám vasszorgaiom- mal tanult. Mindig következettesség jelemezte. Mindenről volt mindig önálló vélleménye. Nem egyszer igen nehéz feladatoknak vágott neki és ilyenkor ha segíteni akartam, sohasem engedte. Roppant engedelmes volt és talán jószívűsége az, ami fölülmúlta tudásvágyát. Minden érdekelte, mindennek megkérdezte az okát. Sokat jártunk külföldre, jártunk Németországban, Franciaországban, Svájcban. Hamar elsajátította a német, francia és angol nyelvet, ez utóbbin beszél legperfektebben az idegen nyelvek közül. 23 éves volt a gróf, mikor jogi tanulmányait befejezte. Ezzel azonban nem elégedett meg, elsőrangú szakemberektől tanult tovább. Ismételten bejárta Franciaországot, Németországot, Oroszországot, hol különben nővére, Festetich grófnő, az akkori orosz nagykövet felesége tartózkodott. A háború kitörése előtt Amerikában is járt. Indiába készült egy alkalommal, de Ceylonig jutott csak, mert megbetegedett. Utazasai közben mindig tanult, így Hollandiába csak azért ment, hogy a szö- vets gi viszonyokat megismerje. Még ma is rendkívül sokat olvas és tanul. Nagyon érdekeltek mindig a szociális tudományok. A ma- gánérintkezesben rendkívül szívélyes. Mindenki bejárhat hozzá, mindenkinek meghalgatja a panaszát és ha lehet, segít is. A gróf még a beszédjeit sem önkezűleg Írja, hanem lediktálja titkárjának. Még ma is sokat tanul. Gyenge szervezete dacára is ha valamibe belekezd, abban nem hagyja, mig teljesen be nem fejezte. A nagykárolyi saciáldemokrata-párt folyó hó 18-án d. u. 3 órai kezdettel hatalmas nép- gyülést tartott a gróf Károlyi György-téren Szűcs Béla elnöklete mellett. Török Gábor és Szentpétery j. debreceni kiküldöttek és Sarkady Sándor nagykárolyi polgári iskolai tanár tartottak t rtalmas és hatalmas beszédet a több ezer főre menő érdeklődő hallgatóságnak. A kiváló szónokok vázolták a jelenlegi politikai és társadalmi hdyzétet, az adó és földbirtok rendszert, a tőke és a munka viszonyát stb. Felszóllitollák Nagykároly város polgárságát a sociálizmus zászlaja alatti tömörülésre és szervezkedésre. A népgyüles emelkedett, méltósá- gos, komoly hangulatban folyt le ezrek nemes lelkesedése mellett a sociális eszmékért s azok közeli fönséges diadaláért. Kár, hogy egy ittas ember Ízléstelen és sületlen közbekiáltásával folytonosan zavarta a szónokokat s a hallgatóságot s általában a gyűlés méltóságos lefolyását. Máskor a rendezőség távolítsa el azonnal az oda nem illő, magáról enyire megfeledkező ittas polgártársat ép a szent ügy érdekében. Halálozások. Az elmúlt két hét leforgása alatt több jó ismerősünk, városúnk több derék polgára távozott el körünkből, a mindenélők utján a hallottak csendes birodalmába, övéinek mély bánatára s mindnyájunknak őszinte szomorúságára. — Özv. Glatz Antalné, életének 93-ik évében halt meg f. hó 10-én. Á közbecsülés- ben álló matrónát 12-én temették el itthagyott nagyszámú bánatos családtagjai. — Brandsch Mihály ny. vasúti üzletvezető, utóbb vármegyei tisztviselő, köztiszteletben és becsülésben eltelt életének 68-ik évében folyó hó 12-én elhunyt. A boldogultat szerette kedves fiának, a mis- kolcsi ref. leánygimnázium kiváló tanárának négy hónappal ezelőtt történt elhunyta annyira megrendítette, hogy lelke nyugalmát azóta vissza nem nyerte. Folytonosan bánkódott, szomorkodott, majd ismételten spanyol-betegségben esett s végre is a testi és lelki betegség megőrölte a hatalmas férfiú szervezetét s a halál kioltotta a szeretteiért élő családapa életének fáklyáját. Az elhunyt temetése folyó hó 14-ón ment végbe az intelligens közönség impozánsan megnyilvánult részvéte mellett az ág. hitv. ev. egyház szertartása szerint. Általános részvét nyilvánult meg a gyászoló család iránt, melynek minden tagja beteg volt a temetés idején. — Tóth Ferenc, igen képzett, külföldön is tanulmányutat tett intelligens gépész polgártársunk folyó hó 14-én, életének 36-ik évében hunyt el nejének, gyermekeinek és rokonainak mélységes bánatára és gyászára. Temetése rendkívül nagy részvét mellett ment végbe a Kaplony-utcai gyászháztól folyó hó 16-án d. u. a róm. kath. egyház szertartása serint. A szatmári gör. kath. egyház nem ismeri el a vármegyei román nemzeti tanács illetékességét és tiltakozik az ellen, hogy az egyházak megkérdezése nélkül intézkedjék azok hozzátartozandósága ügyében. A határozat igy szól: „A szatmárnémeti gör. kath. egyház nem ismerheti el illetékesnek a vármegyei román nemzeti tanácsot, hogy az lehessen hivatva határozni az egyházközség benső ügyeiben és annak sorsáról. Az önrendelkezési jog elvénél fogva a hitközség megkérdezése és véleményének mellőzése önrendelkezési jogának egyenes megsértése. Az egyháztanács tiltakozólag kárhoztat minden olyan törekvést mely a napi politikát akarná beledobni a hitközség, mint vallásos testület beléietébe, mivel ez az egyház- község példás csendjének, békéjének és rendjének felbontását idézné elő. Szigorúan a törvényes utón akar haladni, nyugodtan és békén higgadtsággal akarja bevárni a napi események lecsendesülését, miért is az általános békekötésig a jelenlegi rend és elhelyezés fentartását tekinti törvényesnek a hajdudorogi püspöki főhatóság fenhatósága alatt." Nyilvános nyugta. Simkó Aladár ur a Közérdek laptársunk szerkesztője 200 koronát adott át kezemhez, mint Kolb Sámuel helybeli szappangyáros adományát oly célból, hogy azt a nemzed tanácsnak a hazatérő katonaság segélyezése részere adjam át. Midőn ezen ösz- szeg átvételét ezennel elismerem és nyugtázom, jelzem, “hogy a 200 koronát a nemzeti tanács bevételeként elkönyveltem. Nagykároly, 1918. november hó 24-én. Dr. Adler Adolf a nemzeti tanács alelnöke. Gazdasági Népiskolában az előadások megkezdődtek. Ezúton is felhivatnak a tanköteles gyermekek szülei, illetőleg gazdái, hogy a gyermekeket pontosan iskolába járassák. Tanköteles minden 12—14 éves fiú és leány, aki más iskolába nem jár. A Pretestáns Társaskör háborúból visszatért ifjúsága f. hó 25-én este 7 órakor értekezletet tartott, melyen e szép számmal megalakította a vigalmi bizottságot. Elnökké megválasztották : Török István, alelnök: Tóth Lajos, jegyző: Komáromy Lajos és még 12 választmányi tag. Koszorumegváltás címen a nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank r.-t. igazgatósági tagjának Berger Jenőnek elhunyta alkalmából 200 koronát küldött Péchy Lászlóné úrnőnek
