Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-11-07 / 47. szám
XXXill. évfolyam. Nagykároly. 1917. november 7 T A R S A D A L M 1 II E T I L A P, Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönyt. ir'ppiplenik r»?inTSe*i szerdán. Előfizetési ár Egész évre ................. Fé l évre ........ Negyedévre .... Egyes szám................. Ta nítóknak egész pvre 8- — kor. 4-— .. 9- __ —•20 * r,._ Ffisze.rkesztft Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Xároly. I«aptula jdonos es kiadó : a „Nagykaroiyi Petöfi-nyomda Részvenytarsasag". Szerkesztöseg: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlent® r.em fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nvü 'tv sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza fi magyar föld védelme. A múlt héten egy rendelet jelent meg a magyar föld védelmére. Ha nem volna háború, és ha különösen nem tettünk volna olyan szomorú és különös tapasztalatokat a háború alatt, akkor e rendeletre fel kellene zúdulnia mindenkinek, aki az egyéni szabadságokat és- jogokat valamennyire tiszteli. De háború van és a háború tapasztalatai, a háborús idők eseményei teljesen helyessé, jogossá, sőt szükségessé teszik tzt a reudeletet, amely bármily későn érkezett, mégis az a fontos, hogy itt van és igyekszik megvédelmezni a magyar földet. Három év óta hullatja véiét a magyar nemzet es minden vércseppje azért hull, hogy ez a magyar föld a mienk maradjon. A föld volt az, amiért évezredeken át egyik kezében ásóval, kapával, másik kezében karddal élt a magyar nemzet. A földért küzdött és a föld tartotta őt meg ennyi idegen, más népfaj között. A löld a lelke, a levegője, élete a magyar népnek és ez a föld kezd .lassanként kicsúszni alóla. Mi lelkesíti a front magyar oszlopait? A föld! Miért küzdöttek tigrisként a székely honvédek Erdélyben? Azért a talpalattnyi földért! És mi kergetett háború . előtt ezer és ezer magyart Amerikába? A föld, amelyért bányamunkát vállaltak, hogy azután hazatérve földre, saját földjükre telepedhessenek. 'És a háborús idők felvetettek egy problémát, amelyre soha senki'nem gondolt. — A magyar föld problémáját! Mind több és több föld került idegen kézre, legyen az baráti, vagy ellenséges kéz. A román háború első hónapjai és hetei bebizonyították, hogy nagyon sokszor Júdáspénzzé vált az a pénz, amely magyar parasztok kezébe került a földjükért, de a háborús fejlemények baráti kézre is sok magyar földet átjuttattak. Pedig, ha mindenünk közös, ha mindenben álluk is a szent és összeforrott szövetséget, ez az egy a mienk, a magyar földet nem adjuk, nem adhatjuk, | mert ez az életünk, ez -m* mvgmentőn.k, jez mindenünk. A magyar paraszt, a magyar nép föld nélkül tehetetlen bab, erőtlen, energiában molekula, amely azt, sem tudja, hová tartozik, de ha földje van, az megkétszerezi erejét, szorgalmát, munkabírását. A magyar faj fennmaradása, jövője a magyar föld. Amikor a frontok már csak emlékek lesznek, amikor a leszerelésre fű a harsona, akkor minden katonának, aki hazatér, földet kell itt találnia a maga szamára. Minden katonának hozzá kell jutnia a földjéhez, mert ez lesz a legméltóbb jutalma vitézségéért. A magyar paraszt akkor fogja csak igazán megérteni a világháborút, mikor hazajön ős megtalálja a maga földjét, akkor fogja tudni, miért harcolt, mikor ha volt: meglesz, ha nem volt: most lesz földje. Mindenüt a világon forrongásba csapolt már át a népek türelmetlensége a végeláthatatlan háború miatt, csak Magyarországon nem. És itt nem is lesz soha forrongás, vagy forradalom, mig föld lesz. Színház. 1917 oki. 31. Mikor sárgulni kezdtek a lombok, mikor bágyadni kezdett a sugár, mikor a tavaszi virág temető gyászának fakuló fátyolát vette fel, mjkor a szét szárnya a múlás bús dalába kezdett halkuló sirámmal, akkor érkeztek meg a kedves vándorok. Szívókét megnevezhetlen érzés dobogtatta; lelkűik uj remények tüzében égtek ; orcáikra a válás bánata csókolt sápadtságot ; szemeikben a viszontlátás fátyolos könnye csillogott. Rózsás tavasz messze vitte, sápadó ősz visszahozta őket. A meghitt, a meleg, a szeretet puha pelybeiből párnázott fé.izelíbr <S ’!! -van-iak -egy.hónapja már S azóta estéink gyorsabban szárnyalók, nappalaink borúja -melengetőbb, álmaink ablaka szivárványszines. Pajzánságuk felvillanyoz, a humoruk mosolyra készt, a nótájok fülünkbe cseng. Szívok melegéből egy-eay sugárt csókolnak a szivünkbe; lelkűk lángolásából egy- egy darabkát lopnak a lelkűnkbe; hangulatuk tarka-barka színéből egy-egy mosolyt festenek búsborúval átszőtt, sápadt orcáinkra; szemeinkből egy-egy könnyet törölnek le jókedvük keszkenőjének bársonyos selymével. És mi mivel fizetünk mindazért, . hogy a szivök ifjúkorán kiég, hogy a lelkűk, mint 1'ellag szétszakad, hogy az arcuk rózsája megfakul, mint bús mező, ha elszállt öröme, hogy bensejök szomorúan rezeg, mint orgona, amelybe szél sípol ? ! És mindazért mit adunk, hogy mennyei zengzetek csillagfényben megfürdött dallamaival ringatnak el, hogy Őrök kikelet szinpompás kertjének legpirosabb rózsáját dobálják (elénk bokrétának; hogy az élet valóságának egy-egy döbbenésevel megráznák, hogy az átok földjéről az örök szépségek világába emelnek, hogy megszólaltatják búsúló századok szentelt fájdalmát, költők vérbe fűlő kobzának hangulatát! ? Az lenne a fizetés, ha pártolnók őket, ha szeretnek őket, ha közönyösségünk hidege nem fagylalná le reményüknek bimbódzó virágát^ ha nem sajnálnók összeütni két kezünket, hogy zúgjon a taps, mmt a vihar, szárnyaljon az elragadtatás, mint repülő rtíadár. Igen, a taps! Mely sokszor szebben cseng, mint ezüstpénz muzsikája; mely sokszor jobban esik, mint mámoritó pezsgő gyöngyözése ; velour, nyúlszőr, bársony, gyász- és gyermekkalapok, úgyszintén kalapdiszek átköltözés miatt "if J mélyen leszállított áron kapható Grósz női kalap-üzletében. E hó végétől kezdve az Eigner-féte könyvüzlet mellett levő helyiségben. nos» /
