Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-11-07 / 47. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE mely sokszor édesebb, mint álom, melyet ringató anyai ölbe aluvánk! Igen, a taps, melynek megteremtésében közönségünk oly fukar, mintha ez is tárcáját ■ lapositaná; . mintha rangján alulinak tartaná elismerésének úgy és aként adni kifejezést, hogy a játszóknak egy percnyi gyönyört szerezzen, mely sok-sok lelki Örömnek forrása. Hiszen a taps az Thalia papjainak és papnőinek, ami a madárnak a szárny. Ambitiújuknak emeltyűje, munkájok sikerének verőfénye, zaklatott életüknek örömtől hangos oázisa. Mikor taps hangzik, mintha tavaszi virágok pompája nyitna körültük mámorba ringatón; mintha orgonák hószirma omolna rájok láthatatlanul;! mintha megálmodott mennyországuknak egy-! egy darabja hullana ölükbe káprázatos, lutij csillagként. Csattanjon hát a tenyér, zúgjon hát a taps szeretetteljes elismerésünk adójaként 1 . . A gyors szárnyakon repülő október tanúságot tett színésznőink, színészeink mellett s kedves direktorunkba vetett szeretetünket meg- szilárditá. A nemes készség, mellyel ügyüket a siker fokára emelték; a kidolgozás, melyet előadásaikban megbizonyitottak; a művészi törekvés, melynek nem egy közülök íenyes tanujelét csillogtatta meg játékában, énekében, táncában, — jó ajánló levél a kövelkezendőkre is. Ha mindezekhez hozzá adódik a darabok helyes megválasztása, elrendeződöttsége s újakkal való feicserélgett.se, ha az a némelykori túlontúl otthoniasság s személyeknek magukról s szerepkörükről megfeledkezettsége a darab s jó ízlés korlátain belül marad: teljes lesz a siker s őszinte örömöm, hogy gáncs senkit sem ért. Egyszóval, az első havi járatot a siker jegyében zárhatjuk le. A múlandóság fátyolos fellegébe öltözött ősz megteremtette pompázó virágának legszeb- bikét, a „Stambul rózsájáét. Rajta a hajnal rózsaszín pitvarából kikelt királyi napnak szűzi csókja; felette keleti ég derűjének nevető kékségé ; kelyhében ívelő szivárvány pompájának sokfélesége; körülötte eolhárfa altató, ringató muzsikája. Rózsája szép, mint egy álom ; szűzi, mint a liliom; mosolygó, mint egy kikelet; színes, mint a pillangó; piros, mint a vér. Rózsája szerelmes, mint egy kis diák; napra szomjas, mint délig nyitó ; mélázó, mint álomkergető ; bohó, mint egy nótázó legény . . . Gyökere messze keletnek földjében fakad, hol ■Ezeregyéjszaka tüneményes csillogása ejti káp- j rázatba a szépségek tengerébe merülő lelkét s I hol egy gyönyörűséges ifjú lány álmai tündérvárát építgeti reménye szálaiból, sóhajának ( lebbenésiből, könnyeinek párázatából. Egy ifjú lány, kit a szokás és a törvény hatalma olyan férfiú karjába parancsol, kit életében akkor lát először, mikor vele az anyakönyvhöz indul ; kinek megmondja szemtől-szembe, hogy gyűlöli, megveti s mást szeret. Egy költőt, ki messze Frankhonban él, kinek írása leikéig hatott, kinek zengő verse megbüvölé, mint madárkákat Orpheus dala. De boldogságok boldogsága az, hogy az ismeretlen szép ifjú s az imádott francia versiró egyazon személy, mit midőn megtud a szép Kondzsa, karjába omol édes boldogan s szaggatja a kalendárium betűs lapjait, hogy hamarabb teljék a négy heti hóditó játék, melyet férfia számára kikötött ... E szerelmi kettőssel egy ivelésü Midilinek és Flóriánnak mulatságos, kedves históriája. Flórián egy hamburgi nagykereskedő nagy reményekre jogositó csemetéje, ki feleségkereső bolygása közepeit Konstanfinápolyba vetődik, hol megismerkedik Kondzsa pajzán kedélyű barátnőjével: Midilivel, kit rábír, hogy szökjék meg vele. Kondzsa lakodalmán besurran Flórián női öltözetbe s mint férj és feleség állitnak be Svájcba, egy hotel-szobába, hol a házasságra mosolygó papája — mert útban a gyerek — az áment kiáltja. Muzsikája üde, mint patak; meleg, mint aranyló napsugár; színes, mint Ezeregyéjszaka ;! pajzán, mint ugráló kis gyerek; ringató, mint az anyai kar. . Az Operette sok szépségét teljes érvényre juttatta a minden részletében kitünően kidolgozott előadás, a színes diszletezés és hatásos rendezés. Négy egymásutáni sorozatos előadás ■ zsúfolt házzal, fényes bizonyság, hogy a keleti kertnek szépséges rózsája hervadhatatlan, meg- ejtően szines és bájoló. Kondzsa széles skálájú szerepében Kellen aratott nagy, meleg és osztatlan sikert. Szépségének viruló tavaszát lehelte pompázó játékába s hangjának melegében a keleti muzsika bűvölő' báját tündöklőén' csillogtatta meg. Kiejtése tiszta, mint csermelycsobogás; hangja szines, mint puszták délibábja; egyénisége vonzó,, mint piros rózsa. Achmed szerepében Simon volt méltó partnere. Meleg, forró, lobbanó, igazi török férfi, Férfias szépsége, szemének megejtő' varázsa, kellemes hanganyaga, rufinkozott játéka sikereinek egyik újabb állomása . . . Thuuaó Margit pompás temperamentumával, pajzán elevenségével, derűs jókedvével, üde s finoman csengő hangjával és elragadóan ügyes táncával szerzett külön érdekességet Midili szelepének. Alakja, mint sudár jegenye ; tánca, mint szellö- csókolta virágerdő; mosolygása, mint derűs ég kéksége. — Győri Flórián alakjában hozott sok kedves szint, derültséget keltő humort s mutatta be boszorkányos táneügyessegét és tánc- művészetét. Női ruhás jelenete groteszkségével kiválóan hatott. Az öreg Müller szerepéből Neményi faragott mulattatóan kedves figurát Kemal pasa alakjában pedig Tímár bizonyította be, hogy nemes egyszerűséggel is kiváló játéku. színész. Folyó hó 3-án ismét eredeti bemutatóval1 kedveskedett társulatunk. Tehetséges, fiatal magyar szerzőt szólaltatott meg s szerzett közönségünknek olyan estét, melyet emlékeiből, nem egykönnyen töröl ki s mely a könnyek, hulló cseppjeil esillogtatá meg a szemek szögletén. A fiatal szerző neve: Vajda Ernő. Három felvonasos színmüve: „A váratlan vendég“. A darab a háborús időnek egyik fogas probfé.- ináját viszi színpadon a nélkül, hogy harci fegyverek ropogásával megfélemlíteni akarna; anélkül, hogy csatazaj sikoltozó harciasságát zugatná füleinkbe; anélkül, hogy a gyors iramban arató halál sötét képét festegetue szemeink elé. Egy kérdést oldoz s feszeget meglepően eleven erővel, egy kérdést, mely a Ironton harcoló s a vérrel szentelt magyar tőidet védő leikéből tőr elő, mint forrás a hegyek párás mélységéből. A háború döbbenetesen megrázó szociális visszahatásait s az uj társadalmi rétegek alakulatát rajzolja oly biztosan karakte- rizáló kézzel, amint azok a mindennapi élet tarka sziveiben iúözognak előttünk. Égy hazája hősi védelmében eltűnő, de haza tért katonát állít elénk, aki alól kirántják a földet, amelyért küzd; egy uj gazdagot, aki csak térképről ismeri a vérengző csaták szinterét, de nem átallja kiszipolyozni polgártársainak aggodalomtól és a szegénység nyomorától meggörnyedt ezreit; nem átallja pénzbőségének ineg- számlálhatatlanságában magához váltani az ősi földet, melyett védelmezni, kis ujját sem mozdította meg. Igazságának hatázorolt merészségével bámulatba ejt, megragad s gondolkozásra kész. j Kimondja kertelés nélkül, hogy számonkérő- szék állittatik fel az országban a háború után, hogy harc tüzébeu megedzett öklök keménysége sújt le zuhanón azokra, kik el nem követnek mindent, hogy itt minden megváltozzék, hogy itt minden más, minden jobb legyen. S ezzel egyszersmind kötelesegünkre emlékeztet háborúban és a háború után. A darab tartalma különben röviden a következő: Az utolsó Hubay gróf, kiről itthon min- j denki azt hitte, hogy a szatanowi hnszárro- ham napján elesett, kétévi fogság és bolygás után akkor érkezik meg birtokára, mikor házát, földjét dobra ütötték. Közvetlen megérkezése előtt vásárolja meg néhány millióért az ősi kastélyt és birtokot egy Zadovics nevű szíj-1 gyártó, ki hatalmas gazdaságra tesz szert a! háború alatt. A lelki s testileg beteg elcsüggedt grófnak senkise meri megmondani, hogy a föld, melyért vérét hullatá, a kastély, honnan ősei képe néz le rá, már nem az övé. Zadovics lánya Vera cselhez folyamodik s az ár- verelő társaságot úgy mutatja be , a grófnak,; mint az uradalom uj személyzetét. Később,! mikor minden kitudódik, Kubay el akar válni; ősi birtokától. De a szerelem visszaadja számára örökét s még hozzá egy hü szivet is; nyer. Színészeink s színésznőink elsőrangú előadást produkáltak. Közülök is kimagasodik | Simon, kinek egy fáradt, bágyadt huszártisztet kell játszani. A testi s lelkileg összetört, fog ságot viselt, ősi földjét elveszített gróf szerepébe annyi melegséget, bensőséget, finom érzést vitt;, annyira szaggatott szikének s lelkének fátyolos borongásával árnyalta be szerepének minden egy szavát, hogy onló könnyünk a művészete mellett szóló bizonyság. VöicseL is nemes igyekezettel oldotta meg feladatát s mindvégig lányosán kedves maradt, Kitűnő,, erőteljes sziaű alakítást nyuj'ott Tímár. Ne- méayi egy régi tn«éi öreg szolgát játszott s- szern nem maradt, szárazon, ahogy elmondotta a szibériai fogság történeiét. Kifogyhatatlan humorral játszott Guthi. Külön dicséretet érdemelnek ¥aradii,. Sándor Métát,. Győri, Baranyái és S.. Szabó Irma, A rendező ur szives figyelmébe ajánló m elöávolitana Zrínyi képét s a darab hangulat á- hoa-, megfelelővel cserélni ki. —y. —y. Eszterkt. i. Oh, mért nincsenek álmaim, Hogy lelkem gyászos templomába Úyy néha-néha összejömnétik Szomorú, bús litániám . . . És szivem, e szent oléár elótt Megdllanánk ! S ki tudja, tán Nagy áldozat tüzébeu égnénk Egy mindenható csők után . . . Ami elmúlt, bár el se’ csattant, Csak akarás volt, semmi más, Kacagtál, édes . . . kikacagtál És igy halt meg a vallomás . . . . . . Vihart szeretnék álmaimba„ Mely úgy tombol, mint szenvedély I Hogy hozzám futnál! Két kai ómba! Es én mondhatnám: „csitt, ne félj/“ De én nem vagyok mohó, kiváncsi, Az én vágyam olyan kevés. Egy álmot várok, amely tiszta És nincs belőle ébredés . . . II. Csak ketten élünk! Te meg én, A nagy, fenséges földiekén. Madár csak ablakunkra jő, Mienk a kert, a zöld mező! Mienk a szírt, a hegy s a völgy, A bólintgató, büszke tölgy . . . Es minden, minden . . . mit itt Iától Mig el nem válunk egymástól . . . De jaj nekünk ... de jaj nekünk, Ha egyszer arra ébredünk, Hogy hidegebb az ajakunk. fis szétnézünk! Sokan vagyunk! Sok ember, asszony adja itt Ölelve, vágyva csókjait ... És egy este hiába várunk, , Egymásra többet nem találunk . . . (Nagykároly). Margitay Imre„ irodámba felvétetik. Dr, Melinda László ügyvéd,
